 |
| Téli táj |
Januárban végre sikerült téli képeket fényképeznem. Valódi havas téli képeket! Az utóbbi években annyira megritkult maga a hó, mint jelenség, hogy néha csak elvétve kisebb szitálások, rövid hóesések után megmaradt porhó réteg kínált fényképtémát. Persze a téli havazások mostanában nem túl tartósak, a leesésük után azonnal elkezdenek olvadni, így egy-két nap után már csak a sár marad utánuk. Így sietnem kellett, amikor nagy pelyhekben és tartósan havazni kezdett.
Gombákat csak kevés lelkesedéssel szoktam fényképezni, de a téli egyhangúság után előbukkanó piros vagy osztrák csészegomba látványa kihagyhatatlan volt, tüzes színfolt az ébredő talajon. Állítólag ehető, de én inkább ott hagytam, ahol találtam (egyék meg az állatok).
 |
| Piros csészegomba |
Ahogy egyre közeledett a tavasz, virágozni kezdtek az ismert kikeleti növények. Idén újat nem találtam közülük, de ugyanúgy töméntelen mennyiségben nyíltak a keltikék, tüdőfüvek és szellőrózsák. Így végre sikerült olyan virágcsoport képeket készítenem, amin több növény is szerepel egyszerre. Azért a csoportképért is hetekig kellett várnom, de ezalatt találkoztam a nagy rókalepkével, amivel tavaly már találkozhattam, csak akkor nem ismertem fel. Ez a példány áttelelt, mert kopott szárnyai voltak, de később találkoztam egy élénk színű példánnyal is.
 |
| Nagy rókalepke |
 |
| Tavaszi virágok |
Az erdők tavaszi virágözöne után azonban sikerült rábukkannom egy régóta keresett növényre. Ez pedig a gyöngyvirág. Ez is jellegzetes faja a kőris-tölgy elegyű maradványerdőknek. Egy 20 méteres sávban találtam rájuk, virágot nem hoztak, csupán a leveleik jelezték hollétüket. Mellettük rábukkantam a széleslevelű salamonpecsétre. Könnyen összetéveszthető rokonával, a gyakoribb fürtös salamonpecséttel.
 |
| Gyöngyvirág |
 |
| Széleslevelű salamonpecsét |
A tavaszi mezők nem tartogattak meglepetést. Hiába kerestem a két éve még virágzó agárkosbor orchideát, idén sem találtam meg. Könnyen lehet, hogy kipusztult és én láttam utoljára azon a réten.
A tavaly fellelt védett növények közül a tojásdad békakontyot leszámítva mindet megtaláltam. Ennek a kis orchideának a lelőhelyét viszont igen korán uralma alá hajtották a különféle gyorsan növő növények, így szem elöl tévesztettem.
Májusban viszont sikerült rátalálnom a madárfészek békakonty 3 példányára, így 10-re bővült a Rábaközben megtalált védett növények száma. Eddig hiába kerestem, most viszont szó szerint beléjük botlottam, egyszer csak ott voltak a lábam előtt. Tavaly viszont ugyanott nem találtam meg.
 |
| Madárfészek békakonty |
 |
| Lábatlan gyík |
Általában lepkéket és szitakötőket szoktam fényképezni, ritkábban más rovarokat vagy hüllőket, kétéltűeket. De idén egy esős napon találkoztam a lábatlan gyíkkal. Ráérősen kúszott előttem, még azt is türelmesen hagyta, hogy minden oldalról lefényképezzem. Fiatal példány lehetett. Mivel a nevében is szerepel, hogy lábatlan, sokan siklónak, kígyónak nézik és ezt erősíti, hogy kígyó módjára öltögeti a nyelvét.
Említést érdemel az a négy védett szitakötő faj, amire rábukkantam: feketelábú szitakötő, lápi acsa, mocsári szitakötő és a pataki szitakötő. Velük egy másik blogban foglalkoztam. Szitakötő vadászat közben pedig elsétált mellettem egy rezes futrinka, ez az első védett bogár, a szarvasbogarat leszámítva, amivel találkoztam.
Sokféle araszolólepkével is összefutottam, de mind közül egyedül a vonalas fehéraraszoló az, amit meg akarok mutatni. Nagyon szép példánya szállt előttem, miközben árkon-bokron keresztül követve próbáltam megörökíteni. Sokkal nagyobb mint a többi araszoló lepke és áttetsző fehér szárnyain keresztülfutó sötét vonalak teszik egyedivé.
 |
| Rezes futrinka |
 |
| Vonalas fehéraraszoló |
 |
| Jakabfű-lepke |
Két különleges lepkét is sikerült megtalálnom. Míg tavaly szarvasokat követve akadtam a kardos madársisakra, sármát kutatva a tojásdad békakontyra, céltalan bolyongással a kétlevelű sarkvirágra, ugyanilyen véletlen folytán , csak úgy benéztem egy mezőre. Nem az volt a célom, hanem az erdő. Amikor elmentem mellette, már akkor késztetést éreztem, hogy bemenjek, de csak a visszaúton került erre sor. Már épp eredménytelenül távoztam volna, amikor egy fűszálon ráakadtam a jakabfű-lepke egy példányára (másnap máshol egy újabbat találtam). Ez a különleges színezetű lepke annyira kába lehetett az esős idő miatt, hogy nem szállt el előlem, sőt még azt is hagyta, hogy kézbe vegyem és a kezemen járkálva ki is nyitotta csodás szárnyait.
 |
| Nagy tűzlepke |
Lápi csalánt keresve bukkantam a nagy tűzlepkére. Ahogy a vízpartot (csatorna) tanulmányoztam, szembe ötlött egy narancssárga volt. Először azt hittem élénk színű, kései kis virágú pipacs. Közelebbről láttam, hogy mással van dolgom. Védett faj, Nyugat-Európa sok helyén erősen megfogyatkozott az állománya, Natura 2000 jelölőfaj. A harmadik legértékesebb lepke, amire a Rábaközben akadtam.
Eddig ennyi, ha lesz érdekes folytatás, akkor bővül ez az iromány.
És bővült is...
 |
| Fecskefarkú lepke |
Sikerült még két lepkét lefényképeznem. Az egyik a fecskefarkú lepke, amit mostanában fecskefarkú pillangóként próbálnak hívni, szerintem feleslegesen. Szóval a fecskefarkú lepkét általában minden évben látom, korábban is megörökítettem már, csak az valahogy nem sikerült jól. Most szerencsém volt, bár sokat kellett várnom az eredmény megszületésére. Minden évben felbukkan a kertünkben más lepkékkel együtt. Idén is megtette ezt, csak nem akarta a szárnyait teljesen kinyitni. A képen látható példányt egy mezőn sétálva fényképeztem. Virágzó kornistárnicsokat kerestem, amikor elrebbent mellettem. Ezután kezdődött a hajsza, keresztbe-kasul a réten. És mivel nem virágokra szállt, hanem a fű közé (ennek okát nem tudom), nagyon kellett figyelnem, hogy szem elől ne tévesszem. Aztán türelmesen hagyta, hogy megörökítsem.
 |
| Nyírfa-csücsköslepke |
A másik különleges lepke, a hivatalos nevén nyírfa-csücsköslepke, aminek eredeti neve sokkal fogyaszthatóbban hangzott: nyírfaboglárka. A csücsköslepke nevet azért kapta, mert a szárnyai végén kis farokra hasonlító nyúlvány található. A rétek melletti fasorokban bukkantam rá, már nyár közepén is, csak akkor nem volt hajlandó megmutatni a szárnyát. A képen látható lepke nőstény, mivel csak nekik található narancsos folt a szárnyukon, a hímek szürkésbarnák. Nagyon gyorsan kellett fényképeznem, mert amikor megtaláltam épp mászott felfelé a kökénybokron. Megláttam, hogy kinyitja a szárnyát és találomra fölé helyeztem a gépem. Pusztán a szerencsén múlt, hogy éles képet sikerült készítenem róla.
Hogy lesz-e folytatás??? Majd 2016-ban!
