2016. december 16., péntek

Hany Istók karácsonya

Kedves Olvasók! A Fertő-Hanság Nemzeti Park által meghirdetett adventi meseíró pályázaton a Hany Istók karácsonya c. mesém az 5. helyezést érte el. A pályázat feltétele volt, hogy a történet a nemzeti park területén játszódjon és a szereplői a nemzeti park kiemelt állatai legyenek. Íme az 5. helyezést elért történet:

Jeges szél kíséretében hagyta el Király-tó melletti nádházát Hany Istók, hogy Természetanyának tett ígéretéhez hűen ezen a deres, téli napon is bejárja a Hany világát és ellenőrizze lakóinak jólétét. Ma karácsony napja volt, és Istók, mint minden évben ezen a különleges napon egy hosszabb kitérőt tett a közeli faluba, hogy a sötétedő utcákon végigsétálva rácsodálkozhasson az ablakokból kiáradó varázslatos, színes fényekre, a házak hívogató, meleg ragyogására, hogy hallhassa a kiszűrődő ünnepi dalok marasztaló csalogatását. Miután a karácsony mámoros hangulatával feltöltekezett, ünnepi dallamokat dúdolgatva hazaballagott, hogy másnap visszatérjen megszokott hétköznapi életéhez.
Idén is így tervezte. Szorosabban összehúzta magán kabátját és nekivágott a fagy uralta hanyi lápoknak. Elhatározta, hogy ellenőrizni fogja a gyurgyalagok elhagyott nyári szállásait, nem esett-e bajuk a legutóbbi nagy eső óta, majd rápillant a jéghártyás vizekre, nem kell-e léket ütni rajta, hogy a vermeléshez készülődő halak friss levegőhöz juthassanak.
Határozott léptekkel elindult a némaságba burkolózott fagyott világon keresztül. Az élőlények jelenlétéről csak a tegnapi megfagyott lábnyomok tanúskodtak. Körös-körül  zúzmaratakarótól terhes fák, fehér csipkét viselő bokrok, hóharmatos porcukor-rétek. Istók pedig elámulva sétált a felkelő téli nap erőtlen fényében fürdő, mesebeli világot idéző téli Hany jól ismert zsombékosain.
A téli tapintható látvány, az arcpirító jeges szél és a közelgő karácsonyi séta ábrándképe felidézte az egy éve hallott ünnepi dallamokat, s Istók hangos dúdolásba kezdett. S a dúdolgatás közben nem hallotta meg, hogy egy apró őrszem, a háza melletti nádasban megbúvó ökörszem hangos éneklésbe kezdett.
Énekét többször megismételte, szinte riadó sorozatként harsogott a parányi madár hangja. Akihez elért az üzenet, az tudta, hogy most jött el a cselekvés ideje. S egyszerre életre kelt a kihalt táj, mozgolódás támadt a bokrok alól, nádszálak közül, a kopasz fák csúcsairól. Hangjára verebek százai repültek fel, hogy elvigyék a hírt: a Hany őre útnak indult.
Hogy miért is volt fontos az állatoknak, hogy Istók elindult megszokott körútjára? Nem másért, mert a Hany lakói köszönetüket szerették volna kifejezni neki, amiért egész évben vigyáz rájuk, segít neki, ha bajba kerülnek. Úgy mint a kis viperának, aki a tojásból való kikelés után annyira megörült tekeredő képességének, hogy a fel-alá csúszkálás közben egyszer csak összegubancolódott és Istóknak kellett kiegyengetnie. Vagy az árván maradt darunak, akit Istók talált meg a mocsár szélén és pártfogásába vette. Hazavitte és felnevelte. De ott volt a vérfűboglárka, aki esőben időzítette a bábból való kikelést és repülés helyett teljesen elázva szorongott a földön, amikor Istók észrevettem kiemelte a sárból és megszárította. Sokat köszönhet neki az egyik gyurgyalag is, aki hosszas betegeskedés után egészségesen hagyta el Istók otthonát.
Azonban Istók az állatok szemében nemcsak jó gazda volt, hanem tehetséges kertésze is a tájnak. Óvta a növényeket, hogy a rétek ne veszítsék el sokszínűségüket. Keze nyomán megannyi megritkult növény, mint a különböző nőszirmok és orchideák, a tündérrózsa, a kolokán, és a tündérfátyol virágzott a réteken és a vízparton. Kiemelten figyelt a vérfűre, a tárnicsra, mivel ritka pillék fennmaradása függött tőle, de óvta a kökényt is, ami nemcsak sok hernyónak volt a tápláléka, de a madarak téli túlélését is segítette.
Ez volt tehát az oka, amiért a kis ökörszem elhatározta, hogy összefogva a többi állattal, idén karácsonyi ünnepséget szervez a Hany őrének. A megszervezéshez már ősszel nekifogott. Leveleket küldött szeret-szét a nagyvilágba minden madárnak, minden élőlénynek aki megfordult a Hanyban és megismerkedett annak őrével. És megkérte őket, hogy ha tudnak, küldjenek Istóknak egy-egy emléket, amit karácsonykor megkaphat tőlük. A gyurgyalag a sajátja mellett postázott afrikai szomszédaitól kért színes tollakat.. A sárgarigó egy szépen szóló apró furulyát küldött, mert Istók szerette hallgatni az énekét. A fekete gólya pedig egy különleges virágot küldött, hogy emlékeztesse a Istókot a nyárra, arra az időszakra, amikor találkozni szokott a vándormadarakkal.
A kis ökörszem ezután nekilátott, hogy felkérje az itt telelő állatokat, hogy segítsenek a meglepetés megszervezésében. A sünit megbízta, hogy hozzon gesztenyét, amit Istók megsüthet karácsony éjjelén. A hódnak szólt, hogy karácsony reggelére döntsön ki egy fenyőfát és úsztassa le a házig, ahonnan majd a réti sas kiemeli és az ürge által vájt lyukba beleállítja. A mókusnak szólt, hogy hozzon néhány diót és makkot az éléskamrájából, amit díszként feltehetnek a karácsonyfára. Az egereknek, pockoknak az volt a feladatuk, hogy fagyott csipkebogyót, kökényt, megmaradt galagonyát gyűjtsenek. A pókokat azért kereste fel, hogy szőjenek sok fonalat, amivel felakaszthatják a termésdíszeket. A díszek felhelyezésével pedig az itt telelő énekesmadarakat bízta meg. A Király-tónál maradt néhány üstökösréce, a nádasban megbúvó kékbegy  és a közelben kóborló ritka túzok feladatául jutott, hogy figyeljék a levegőben őrszemként köröző réti fülesbaglyok füttyjeleit, hogy  kellő időben figyelmeztethessék a házban ügyeskedő élőlényeket Istók érkezésére.
Sebesen telt a munka az ökörszem vezénylete alatt, szinte repült az idő, egyre több és több termésdísz került fel a fára. Az egerek szaporán kötötték a szalmadíszeket, a pókok pedig annyi fonalat szőttek, hogy a fenyőfára még angyalhajat is tudtak teríteni. Mire a récék hápogása és a kékbegy csipogása felhangzott, a kis állatok már az utolsó simításokat végezték a fán.
Istók viharlámpájának pislákoló fénye egyre közeledett. A téli fagyvilág jégvirágokat növesztett a lámpás párás üvegére, a csillagfényes égbolton felbukkanó hold ezüstös fénye rávetült a dérvirágos lápvilágra. A nádak pattanva váltak szét, ahogy Istók a háza elé ért. Felmarkolt néhány begyújtós fahasábot, majd lámpásának gyér fényét maga elé tartva benyitott az ajtón.
Meglepődve lépett hátra, amint az aprócska fénysugár rávetült a ház sarkában álló feldíszített fára és a körülötte sürgölődő állatokra. Csak arra tudott gondolni, hogy bizonyosan fáznak és azért bújtak el a házában. Gyorsan becsukta az ajtót, kizárva a hideget és sietve tüzet gyújtott. A kis állatok mozdulatlanul figyelték mozdulatait.
Ahogy felcsaptak az első meleg lángok, ahogy a tűz andalító pattogással belekapott a hasábokba és vörös fénye rávetült a jégvirágos ablak előtt álló, a hold titokzatos fényében fürdő fenyőfára, a kis állatok közelebb merészkedtek Istókhoz, aki időközben megsütötte a kis kosár gesztenyét. Hamarosan kellemes meleg járta át a nádkunyhót és Istók karácsonyi énekétől az énekesmadarak is hangos csivitelésbe kezdtek. A Hany őre meleg ételt szórt ki a vízben úszó récéknek és friss faágakat a hangos csobbanással felbukkanó hódoknak, megtöltötte a madáretetőjét friss magokkal, őszi szénát szórt ki a háza elé, hogy a mai napon egyetlen állat se éhezzen. Ezután megterített az állatoknak, akik sült gesztenyéből és finom magokból álló fogást kaptak. Istók letelepedett a tűz mellett álló székére és onnan szemlélte az állatok boldog vacsorázását.
Eltűnődött, vajon hogyan került a fenyőfa a házába, ki díszíthette fel azokkal a különleges díszekkel? Mi is volt rajta? Gyurgyalagtoll, pókháló? Talán a vadőr lepte meg őt, akinek évek óta beszél a karácsonyról? Talán ő hozta az a különleges virágot, ami a fa alatt díszlett?
De hogyan került ez a sok állat a házába? Veréb, mókus, ürge, kint réti fülesbagoly, túzok és a többi? Tanácstalanul dőlt hátra a székben és behunyt szemmel hallgatta a kint felerősödött szél süvítését, ahogy versenyre kelt a kandalló lágy melegének álmosító ropogásával.
De számít is, mi miért és hogyan történt? Hiszen ma különleges nap van, különleges állatokkal. Karácsony varázslatos napja.
A tűz kellemes meleget adott, a fenyőből jellegzetes ünnep-illata áradt, s a karosszékben ülő Istók ölébe kisvártatva felugrott a mókus, befészkelte magát a kabátja alá, ahol mély álomba szenderült. Istók elégedetten nézte a kis állatok sokaságát, akik most benépesítették éven át magányos otthonát.
Aztán odarepült hozzá a kis ökörszem és egy apró tárgyat ejtett a kezébe. Egy parányi furulyát.
Ahogy belefújt, békés dallamok karácsonyi varázsa járta át a szobát. A fa alá sereglett állatok lassan elcsendesedtek és az elkövetkezendő nyár reményével álomba szenderültek. Istók elégedetten tekintett körbe és megállapította, hogy ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatott volna.




Matild ünnepséget szervez

Kedves Olvasók! A Fertő-Hanság Nemzeti Park által meghirdetett adventi meseíró pályázaton a Matild ünnepséget szervez c. mesém a 3. helyezést érte el. A pályázat feltétele volt, hogy a történet a nemzeti park területén játszódjon és a szereplői a nemzeti park kiemelt állatai legyenek. Íme a 3. helyezést elért történet:

Ha valaki karácsony reggelén az Északi-Hany egy alig ismert rétjén sétálna, furcsa látvány tárulna a szeme elé. Ugyanis a deres füvön meglátna két araszoló fürge gyíkot, Brünhildát és Jenőt, amint megfagyott végtagokkal, percenkénti lépésekkel, döcögve haladnak az előttük magasodó rőzsehalom felé.
- Megmondtam, hogy Matild egész életében furcsa volt! - dohogott Brünhilda- Ez a mostani is jellemző rá! Az egész családot télvíz idején magához hívatja.
- Idős már, biztosan együtt akar lenni a rokonokkal - védte meg idős rokonát Jenő.
- Arra alkalmasabb időpont a nyár, nem a tél, amikor dermedt állapotban kellene meghúznunk magunkat - zsörtölődött Brünhilda.
- Már csak pár méter - próbálta lelkesíteni Jenő - Estére odaérünk.
- Ha csak meg nem fagyunk útközben -  jegyezte meg Brünhilda.
Ekkor futott el mellettük Lajos, az elevenszülő gyík.
- Szervusztok, rokonok! - köszönt rájuk kicsattanó vidámsággal. Látszólag ő mit sem törődött a hideggel - Ti is Matildhoz készültök? Nem tudom, mit főzött ki megint? Családi kupaktanács? Vajon mi állhat a háttérben?
- Azt mi is szeretnénk már tudni - mondta zsémbesen Brünhilda.
- Akkor a titok titok marad - köszönt el tőlük Lajos - De mindjárt ki is faggatom. Az ajtó már csak pár lépés! Siessetek ti is! Egy-kettőre itt az este! Télen nem jó a hidegben sokáig kint maradni.
Azzal elviharzott.
- Könnyű neked - sértődött meg Jenő - Jégkorszaki maradványfaj. A felmenői együtt sétáltak a mamutokkal, persze, hogy könnyen szaladgál a hidegben.
Brünhilda elnevette magát.
Az égen ragyogóan sütött a nap, ennek ellenére a réten nem tudta elűzni a jég uralmát. A két fürge gyík lassú léptekkel araszolt tovább a rőzsekupac irányába. 
Délutánba fordult az idő, amikor végre valahára be tudtak kopogni az ajtón.
Matild, a parlagi vipera nyitott ajtót. 
- De jó, hogy végre megérkeztetek! Már csak ti hiányoztatok! Gyertek be megmelegedni!
A fürge gyíkok teste lassan felengedett, amint letelepedtek a lángoló kandalló mellé. Körülöttük ott tekergett Matild három fiatal unokája. A szobában ott volt még Teofil, a vízisikló, aki szintén a tűz mellett kuporgott és hallgatta, ahogy Lajos, a nemrég érkezett elevenszülő gyík előadást tart neki a téli sífutáson szerzett helyezéséről.
- Jó neked - vacogott a vízisikló - Betegen viselem a telet, alaposan megfáztam. Én legszívesebben tavaszig ki sem dugtam volna a fejem. 
- Én sem - szólalt meg a fotelban takarók alatt gubbasztó Frici, a lábatlan gyík - Még szerencse, hogy nincsenek lábaim, mert az idetartó út alatt letörtek volna.
Mikor már minden kellően felmelegedtek, Matild, a parlagi vipera bejelentéssel állt elő.
- Kedves rokonaim! - köszöntötte őket ünnepélyesen - Még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek ezen a zimankós téli napon! Tavaly, amikor a véletlen folytán téli szállásomnak, egy emberek lakta ház melletti farakást választottam, ezen a napon különös dolgoknak voltam szemtanúja. Egy évvel ezelőtt ugyanis hiába esett nagy pelyhekben a hó a házat már kora reggel meleg járta át, ínycsiklandozó illatok szálltak ki az udvarra, elértek egészen hozzám. Kíváncsiságomban kidugtam a fejem és láttam, hogy két ember egy hatalmas fenyőfát cipel be a házba. Mivel el sem tudtam képzelni, mit tesznek vele, legyűrtem a hideg elleni félelmemet és közelebb kúsztam az ablakhoz.
- Kíváncsiság. Jellemző Matilda nénire - jegyezte meg alig hallhatóan Brünhilda.
- És vajon mit láttam az ablakban? - tette fel a költői kérdést az idős vipera - Az emberek felállították a fát a ház közepén és díszeket aggattak rá, mind másfélét, színes hógolyókat meg jégcsapokat, meg mindenféle fura alakokat, aztán apró gyertyákból álló füzért húztak fel rá. Aztán a gyertyák egyszerre lángra lobbantak, de nem égették meg a fát! És a fa alatt színes csomagok voltak! Ez a látvány annyira magával ragadott, hogy meg is feledkeztem róla, hogy az ablakban kuporgok. Aztán szép lassan, ahogy közeledett az este, jött még néhány ember. Különös dalokat énekeltek, majd átadták egymásnak a szépen bekötött csomagokat. Amit aztán széttéptek és felnyitottak! Utána meg leültek egy hosszú asztalhoz, ahol mindenféle finomság várta őket!
Rokonai figyelmesen hallgatták történetét.
- Mielőtt visszakúsztam volna a fészkembe, hogy ezen a különös eseményen tanakodjak, odarepült mellém az egyik veréb, aki a közeli madáretetőben vacsorázott és kíváncsi kérdésemre elmagyarázta, hogy az emberek ezt a napot karácsonynak hívják és ezen a napon ünnepelnek, a rokonok együtt töltik az időt, finomat esznek és ajándékokat adnak egymásnak. 
- Szóval, amikor mindezt megtudtam, elhatároztam, hogy idén az én rokonaimat is meglepem a karácsonnyal - szélesen elmosolyodott - Ha átmelegedtetek, gyertek át a szomszéd szobába.
A kis társaság immár kíváncsian felkerekedett.
A szomszéd szoba látványától elakadt a szavuk. Színes izzók kúsztak körbe a mennyezeten, a szoba közepén álló hosszú, meleg étellel megterített asztal végében egy hatalmas fenyőfa állt, tele mindenféle tarka dísszel, amit Matild a gyűjtőkörútjai során szerzett be. 
- Hát ez egészen különös - jegyezte meg ámulva Brünhilda - De ki másnak is juthatott volna mindez eszébe, ha nem Matild néninek.
- Üljetek le és lássunk neki a lakomának! Még meleg!- mondta a házigazda, majd szólt az unokáinak, hogy tegyenek fel karácsonyi dalokat játszó lemezt.
Mikor végeztek a karácsonyi vacsorával és jóllakottságtól eltelve közelebb ültek a karácsonyfa közelében pattogó kandallóhoz, Matild néni lelkesen kijelentette:
- És most jöjjön az ajándékozás!
Aztán sorra átadta a vendégeinek a becsomagolt ajándékokat. Lajos, az elevenszülő gyík két pár futócipőt kapott, hogy a versenyeket jó eredményeket érjen el.
- De én síelek! - jegyezte meg, tanácstalanul tartva maga előtt a cipőket.
Frici, a lábatlan gyík két pár meleg kesztyűt.
- Kár, hogy útközben elhagytam a lábaimat - mondta elmosolyodva.
Brünhilda és Jenő egy-egy meleg takarót kaptak a hazaútra.
- Pamut - súgta elégedetlenkedve Brünhilda Jenő fülébe - Tudja, hogy nem szeretem a pamutot.
Teofil a hallgatag vízisikló egy meleg sálat kapott, hogy mielőbb kezelni tudja rekedtségét.
- De hogyan kötöm meg? - kérdezte halkan.
- És te mit kapsz Matild néni? - kérdezte Lajos - Nekünk ismeretlen volt eddig a karácsony, így nem tudtuk, hogy ajándékot szokás adni. De mivel te megajándékoztál minket, úgy illene, hogy mi is viszonozzuk.
- Így bizony - állt mellé Frici - Valamit tőlünk, rokonoktól is kell kapnod.
- Az én ajándékom, hogy eljöttetek és itt vagytok velem - mondta Matild. Leült a székére és figyelte, ahogy három unokája az ajándékait bontogatja a fenyőfa óvó fényében. Rokonai végre nevetve mutatták egymásnak ajándékaikat és hamarosan vidám hangoktól csengett a ház. Matild pedig elhatározta, hogy jövőre megismétli ezt a jól sikerült összejövetelt, csak el ne felejtsen szólni Brünhildának, mielőtt hazaindulnak, hogy a következő karácsonyi ünnepséget náluk tervezi tartani. Biztos nagyon fog örülni neki! - kuncogott Matild - De addig is, míg ez az este véget nem ér, még érvényes a jókívánságom:
                                 
                            Boldog karácsonyt mindenkinek!





2016. november 21., hétfő

Melyik lesz a 2017-es év rovara?

2016-os év rovara a mezei tücsök

2016-os év rovara a mezei tücsök volt, mely nálunk gyakori, mindenféle nyílt, napos helyen előforduló, de Nyugat-Európában már veszélyeztetett faj. Nekem idén sikerült először egy olyan példánnyal összefutnom, ami nem menekült el előlem és hagyta, hogy megörökítsem.
Hogy miért is írok most blogbejegyzést a 2017-es év rovarának megválasztásáról? Mert a három jelöltből kettő Bogyoszló környékén is jelen van, a harmadiknak pedig egy hozzá nagyon hasonló kinézetű rokona él. Így képeken is be tudom mutatni a három vetélkedőt!
Lássuk!

1. A fecskefarkú lepke, mely a kedvenc lepkém, ezt csak zárójelben jegyzem meg, azért kapott esélyt, hogy ő legyen az év rovara 2017-ben, mert az egyik legfeltűnőbb, legnagyobb és legismertebb pillangófélénk, melynek élőhelye a környezetszennyezés miatt megritkult. Felénk még előfordul, de ritkán. Évente három-öt példánnyal sikerül csak összefutnom, és mindig egymástól nagyon távol eső helyeken. Pedig tápnövénye, a vadmurok, sárgarépa gyakori! Erdőszéleken vagy rétek felett, de kertekben is felbukkanhat. Évente 2 nemzedéke repül. (saját tapasztalat). Májustól szeptemberig lehet találkozni vele. Eszmei értéke: 10 000 Ft

Fecskefarkú lepke
2. Óriás énekeskabóca, hazánk legnagyobb énekeskabóca faja, 4-5 cm. Amikor rokonát, a képen látható hegyi énekeskabócát megtaláltam, azt hittem, nekem is az óriás énekeskabócával sikerült találkoznom, de szakértői azonosítás után kiderült, ő a hegyi énekeskabóca, ami meglepő módon, nevével ellentétben, nem hegyvidéken, hanem a rábaközi Petlendi-erdő erdőszegélyén került elő. Viszont rokona az óriás énekeskabóca is tölgyesek szegélyén fordul elő, ahol érces szárnycsapkodással hívja fel magára a figyelmet (én is így figyeltem fel a hegyire). A fák nedveit szívogatja, ezért lehet ritkán találkozni vele. Csak a hím énekeskabócák énekelnek. Eszmei értéke: 5 000 Ft

Hegyi énekeskabóca!!! Rokonára lehet szavazni!
3. Nagy szarvasbogár talán a legismertebb bogárfajunk a hétpettyes katica mellett. Ismertségét a hímek két szarvszerű rágójának köszönheti. Magyarország és Európa legnagyobb testű rovarja. Tölgyes erdők jellegzetes lakója. Ez a bogár szintén ritkuló és veszélyeztetett Nyugat-Európában, nálunk még gyakori. Natura 2000 jelölőfaj. Bogyoszló környékén mindkét erdőben találkozni lehet vele, sőt a bogarak nyáron a párzási időben még a faluban is felbukkannak. Volt, hogy a gyümölcsfákon zajlott a párválasztási küzdelem. A hímek ugyanis egy fára másznak fel, ahonnan vetélytársaikat ledobálják. Amelyik a legmagasabbra kerül, a nőstény azzal párzik. A lárvák több évig fejlődnek a talajban, az elhalt gyökereket rágva, így hozzájárulnak az erdő egészségéhez. Eszmei értéke: 10 000 Ft

Nagy szarvasbogár

2016. október 7., péntek

Az ősz

Nyár vége felé, amikor még alig hagytuk magunk mögött a kánikula izzasztó emlékét, a virágzó réteken a magas fű alól szinte észrevétlenül kibukkan egy rózsaszín virágocska. S ahogy telnek a napok, ahogy az egyre tovább maradó ködös reggelek köszöntik az álmos vidéket, a kis rózsaszín virág több és több helyen bontja ki élénk szirmait. Ő az új évszak, az ősz kérlelhetetlen hírnöke. 
Őszi kikerics
A kikerics virágzásával egy időben távoznak a nyárhozó gólyák, s lázas útra-készülődéssel gyülekeznek a villanydrótokon a csivitelő fecskék... Aztán egyszer csak megjelenik az első sárga levél... Hiába van még jó idő, hiába jósolják még a vénasszonyok nyara kellemes délutáni melegét, az ökörnyálas-harmatos reggelek, a kányabangita és csipkebogyó vörösen érő bogyói, a kecskerágó rózsaszínbe váltó termése minden nappal közelebb hozza a legszínesebb évszak kiteljesedését.
Zsidócseresznye
Egy nap aztán vörösbe váltó szeder tekint a napfényben fürdő rétekre, dacolva az elkerülhetetlennel, kitartóan hozza hófehér virágait, de termését már nem tudja kinevelni. Az erdő alját beborítják a tölgyek tarkán hulló levelei, a bozontos kalapban földre pottyant makkok seregei. Az erdő szélén a zsidócseresznye lampionjai meleg fényükkel mintegy lámpásként világítanak az egyre hűlő éjszakába, talán a nyár melegét próbálják még utoljára visszavarázsolni.


Kányabangita
Izzik a galagonya, kéklik a kökény, koppan a gesztenye és a dió. Az őszi erdők-rétek utolsó ajándékai mélázva figyelik a minden nappal kopárabbá-színtelenebbé váló réteket, búcsúként felelevenítik a pillangókban, virágokban élénk emlékeiket. 
Őszi levelek
A vadszőlő színekben fürdő tarka függönye alatt felbukkannak az őszi erdők jellegzetes élőlényei, a gombák. Ezek a változatos, mesebeli teremtmények, s a mellettük teljes őszi pompájába öltöző erdőben aláhulló levelek, a sárga-tarkán felhalmozódó avar együttese misztikus hangulatba vonja az erdő vándorait. Mintha álomképek válnának valóra. Tündérek, törpék, szinte elevennek tűnnek a sárga lombú fák mögött.
Őszi termések
Ez az álombeli hangulat, az aranyfényben ragyogó fák, a vöröslő termések, a rejtélyes gombák mindössze egy röpke csodapillanat, amit sebtiben elsodor az első északról érkező, fenyegető hideget hozó, lombszaggató jeges szél. Felgyulladnak az avarégető-tüzek, füstöt okádnak a kémények. A csendes őszi eső áztatta házakból tompán koppanó diótörés hangja szűrődik ki, máshol dísztökök tarka serege hoz utolsó vidám színeket a szürkülő világba, valahonnan pedig a sült gesztenye és sütőtök vendégcsalogató édes illata szökik ki az utcára, elkanyarodva a körtéktől, almáktól, szőlőktől roskadozó pincék mellett.
Itt van az ősz...
Szépen elcsendesedik a világ... Már oly távolinak tűnik a nyüzsgő nyár, oly elérhetetlen messzeségbe szállt a vadvirágözön, a csicsergő erdők emléklátványa. A türelmetlen tavaszvárás vágyódását csillapítja a hajnalonként jeges vendégként megérkező csipkeverő dérvilág. A jégkristályokba fagyott színes levelek, a termések érintetlen tökéletessége utoljára látványos bizonyosságot hagy az ősz meseteremtő világáról, mialatt a lombjukat vesztett őszi esőben álló fák, a hideg szélsöpörte-színevesztett rétek felkészülnek a hónapokig tartó nagy álomra.

Te milyennek látod az őszt?

2016. szeptember 23., péntek

A Nyugat-Rábaköz hüllő és kétéltűfaunája

A hidegvérű hüllők és kétéltűek rendszertani osztályába hazánkban mindössze 34 faj tartozik (18 kétéltű és 16 hüllő). Ezek közül mindössze 5 hüllő és 8 kétéltűfaj fordul elő Bogyoszló környékén. (Egyéb internetes adatgyűjtő oldalakon a Rábaköz területéről volt kimutatott adat mocsári békáról és az elevenszülő gyíkról).
Fiatal fürge gyík
Az emberek által kevésbé szeretett csúszó-mászók közül a kétéltűek leginkább a nyirkos, vizes helyeket részesítik előnyben, bár a vizes területek lecsapolása élőhelyük jelentős részét megsemmisítette, így most java részük a szántóföldek melletti csatornák partján találja meg életterét. Persze akadnak kivételek, mint a zöld varangy, mely elsősorban a házak környékének éjszaka aktív lakója és az emberi környezet közelségének tudható be az eső után az utakon elütött sok zöld varangy teteme. Vizes élőhelyen csupán kevés hüllőnket figyelhetjük meg, nálunk csak a nagyon gyakori, az ember közelében is mindenhol felbukkanó vízisikló fordul elő egyedüliként.
A két gerinces osztályt könnyen össze szokták téveszteni. De jelentős különbségek vannak közöttük: 
- a hüllők tojásokkal, a kétéltűek vízbe lerakott petékkel szaporodnak
- a kétéltűeknél külső megtermékenyítés, míg a hüllőknél belső megtermékenyítés jellemző
- a kétéltűek életük első részét vízben élik és kopoltyúval lélegeznek.
- a kétéltűek rendelkeznek lárvaállapottal (ebihal), míg a tojásból kikelő hüllők már önálló, kifejlett egyedek.
- a kétéltűek egész életükben szoros kapcsolatban maradnak a vízzel (békák a vízparton, párás időben vadászás, peterakás helye).
- ezzel szemben a hüllők élete, még a vízisiklóé sem kötődik szorosan a vízhez.
- a hüllők képesek növekedésük során a bőrüket levedleni, a kétéltűek nem.
- a hüllők bőre ellentétben a kétéltűekével bírja a napsütést, hiszen a napfény melegíti fel "hideg" vérüket, míg a kétéltűek pusztulásához vezetne, ha nedves bőrük kiszáradna.
- ennek köszönhető, hogy a hüllők nappali, míg a kétéltűek éjszakai vadászok.
- mind a hüllők, mind a kétéltűek tavasztól őszig aktívak, a telet hibernált állapotban általában földfelszín alatt vészelik át.
Megemlítendő érdekesség, hogy a zöld levelibéka mostanában nem mutat életjelet, pedig 10-15 évvel ezelőtt még a kertünkben is élt több színárnyalatban. Nagyon rejtett életet él, legutóbbi előfordulása egy temetői kútnál volt.
A csatornák partján felbukkanó kecskebékát és nagy tavibékát nehéz megkülönböztetni egymástól, én is szakértő segítséget kértem. Ami a legjelentősebb eltérés közöttük az a méretük. A nagy tavibéka akár 15 cm-es vagy afölötti testméretet is elérhet, addig a kifejlett kecskebéka nagyjából 9 cm-es nagysággal büszkélkedhet. A méreteket látva megállapítható, hogy a hibrid kecskebéka példányszáma jelentősen magasabb a nagy tavibékáénál. Egyéb érdekesség, hogy a nagy tavibéka egykori (néhol még létező) fogyasztásának emléke a békacomb fogalma.
A vöröshasú unka ritkán előforduló, közösségi jelentőségű, azaz Natura 2000-es jelölőfaj, mely erdőszéli pocsolyáktól kezdve útmélyedésekig mindenhol megtalálja az életfeltételeit. Szárazabb időben azonban eltűnik addigi élőhelyéről. 2016 csapadékosabb évében, amikor a nyári esőzések után sokáig fennmaradtak a pocsolyák, szinte mindegyikben úszkált egy-két unka. Ezzel ellentétben 2017 és 2021 között, mikor hamar felszáradtak a pocsolyák, ill. erős tavaszi aszály volt, egy példánnyal sem találkoztam. Közeli rokona a sárgahasú unka nálunk nem fordul elő, ő a hegyvidékek lakója.
A zöld varangyot a legkönnyebb észrevenni, hiszen nyári estéken a házak melletti kertekben keres táplálékot, napközben pedig előszeretettel rejtőzködik a növények alatti nedvesebb földben, házrepedésekben.
2018-ban előbb egy elgázolt, majd nyár végén egy méretes felnőtt nőstény barna varanggyal is volt szerencsém találkozni. Szívesen tartózkodik a kertekben kialakított komposzthalmok közelében, ahol csigákra, gilisztákra vadászik. Veszély esetén képes felfújni magát, hogy nagyobbnak látszódjon, de nyugalmi állapotban is csak a nagy tavibéka szállhat versenybe vele a mérete alapján.
Erdei békák násza március legelején
Az erdei béka viszont nevével ellentétben mindenfelé előfordul, legyen az rét, kert vagy a nevéhez hűen erdő. Ő képes a legnagyobb távolságra ugrani a hazai békafajok közül. Szaporodása már február végén elkezdődhet, ezzel a legkorábban párosodó békafaj. Hangjuk halk kuruttyolás, nem hivalkodó, mint a zöld békáké,  a vízparton csak odafigyeléssel lehet észlelni. Gyakori faj. Rokonaitól a mocsári és gyepi békától nehezen különböztethető meg, de neki van a leghegyesebb orra a három faj közül. 
A kétéltűek farkos és farkatlan kétéltűek csoportjára oszthatók. A farkatlanok közé tartoznak a békák, míg a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték. A Rábaközben eddig az egyetlen farkos kétéltű a pettyes gőte, mely nyárig kitartó vízborítással rendelkező időszakos pocsolyákban, mélyedésekben, de akár házak pincéjében is előfordulhat.
A fent említett béka és gőtefajokon kívül esetlegesen felbukkanhat még a barna ásóbéka és talán a mocsári béka vagy a dunai tarajosgőte is.

Közönséges lábatlan gyík
A hüllők fajainak száma szegényes. Gyíkok közül a fürge gyík a leggyakoribb (bár esélyes lehet a zöld gyík vagy a Hanság közelsége miatt az elevenszülő gyík felbukkanása is). Házak, rétek, erdőszéli bozótosok mind kiváló élőhelyet jelentenek számukra. Ugyanígy a másik előforduló gyíkfélének is, a végtagok hiánya miatt kígyónak nézett lábatlan gyíknak is. Bár utóbbi kerüli a házakat, leginkább szántóföldek mellett, ligetek, erdők szélén jelenik meg. A lábatlan gyík abban tér el a siklóktól, hogy feje nem szélesedik ki, szemhéját képes mozgatni, valamint, ha veszély fenyegeti, képes letörni a farkát, ahogy a többi gyíkféle is (a siklók erre képtelenek). 
Végül 2020-ban volt szerencsém találkozni a fali gyíkkal. Először Csorna néhány régebbi házának repedéseinél vettem észre, majd az erdőnkben egy téglahalmon, aztán a kertünkben 2 példányt, végül pedig rengeteget a vasúti töltés mellett. Barnás színezetével nem feltűnő, de annál tömegesebb előforfulású gyíkunk.
Térségünk egyik kígyóféléje, a gyakori vízisikló, mely erdőszéleken, vízpartokon, házak közelében, egyszóval mindenfelé élőhelyen előfordul. Nem mérges, elmenekül az ember elől.  
A másik kígyóféle pedig a rézsikló, mely elsősorban erdős, bozótos helyeken fordul elő. Táplálékának nagy részét hüllők jelentik.

MAGYARORSZÁGON MINDEN HÜLLŐ ÉS KÉTÉLTŰ VÉDETT! 
Az itt előforduló fajok egyike sem mérgező, egyike sem veszélyes az emberre!) Fennmaradásuk, főleg a kétéltűeké azért is fontos, mert a védett vízimadarainknak fő táplálékát jelentik kiterjedt halastavak, holtágak hiányában a Rábaközben. Kipusztulásuk maguk után vonná a látványos madarak számának csökkenését. Emellett az emberek segítői, az éjszaka folyamán számos gyötrő rovart és kártevőt pl.: a békák szúnyogot, a siklók egereket, pockokat zsákmányolnak.
A kétéltűek eszmei értéke, mostanában természetvédelmi értéke 10-100 000 forintig terjed. A Rábaközben előfordulók egységesen 10 000 ft eszmei értékkel bírnak. A hüllők esetében az érték 25 000 - 1 000 000 ft-ig terjedhet, a nálunk előforduló négy faj közül három 25 000 ft, a rézsikló 50 000 ft eszmei értékkel rendelkezik.

Képek:
Mivel a zöld levelibékáról készült kép hiányzik, ezért csak a többi 11 hüllő és kétéltűfajt tudom képen bemutatni.

Kétéltűek:
Kecskebéka

Nagy tavibéka

Vöröshasú unka

Erdei béka

Pettyes gőte

Barna varangy

Zöld varangy

 
Hüllők:

Rézsikló

Fürge gyíkok

Fali gyík

Közönséges lábatlangyík


Vízisikló

2016. augusztus 3., szerda

A titokzatos Petlendi-erdő

A Petlend tavasszal
Hosszúlevelű fürtösveronika
Bogyoszló nyugati határában, az egykori Petlenmajor mellett terül el a kelet-nyugat irányban szélesen elhúzódó Petlendi-erdő. Bár írják Petlennek is, mondják Petlenynek, a régi térképeken pedig Betle-erdő néven szerepel, ebben a bejegyzésben szerepeljen Petlendként.
Az erdő a Csapod környéki nagy kiterjedésű, egybefüggő Nagyerdő keleti nyúlványa, melynek az évszázadok során szinte alig csökkent a területe. Ez a keleti nyúlvány magába foglalja a Babóti-erdőt is. Az erdőt kitevő jelentős tölgy és szilfa, kőris állományból és a tavaszi lágyszárúak jelenlétéből arra lehet következtetni, hogy az erdő keményfás ligeterdő maradvány. A két erdőt (petlendit és a babótit) csak egy képzeletbeli határ választja el egymástól, ezért az egyszerűség kedvéért a babótiban talált értékes növények és állatokat is a petlendivel azonos leírásban kezelem, azaz ebben a blogbejegyzésben.
A Bogyoszlóhoz sokkal közelebb álló, jóval ismertebb és a helyiek által látogatottabb Tölösi-erdővel szemben, ami a falu keleti felén fekszik, a Petlendi-erdő kevésbé ismert és a favágókon, erdészeken kívül kevésbé látogatott is, hiába vezet át rajta turistaút. Talán a látogatottság elhanyagolása az oka, hogy egy kicsit minden bogyoszlói ehhez az erdőhöz titokzatos, sötét és félelmetes képeket társít. Pedig a valóság sokkal színesebb és értékesebb. Íme néhány felfedett titok az erdőről:

Berki szellőrózsa
Bogyoszló két erdeje sokban hasonlít egymásra, de növények tekintetében jelentős különbségek is megmutatkoznak, sőt a különbség még a Petlenden belül is szembeszökő! Míg kora tavasszal a Tölösi-erdő csordultig van odvas keltikével, berki szellőrózsával és orvosi tüdőfűvel, úgy a Petlend nagy részén ezek hiányoznak ill. egyesével fordulnak elő. Viszont ezek hiányát pótolandó itt kéklenek a ligeti csillagvirág-mezők, melyeket a bogláros szellőrózsa sárga virágai tarkítanak, de ez a sárga-kék tavaszi látvány csupán az erdő egy kis részén jelenik meg! Ahogy a hegy és dombvidékekre jellemző húsos som is csak az erdő egy bizonyos részén hoz üde sárga színfoltot a márciusi kopárságba.

Madárfészek békakonty
A tavasz előrehaladtával teret nyer a foltos árvacsalán, mely Bogyoszló más területein igen gyér számban fordul elő, sőt a Tölösön egyáltalán nincs, itt viszont rózsaszínre festi az éledő erdő aljzatát. Ez az első növény, ami az egész erdőben megtalálható. A kopasz toronyszál alig látható fehér virágai is csak ebben az erdőben mutatkoznak meg, szintén csak az erdő egyik részén.
A nyár közeledtével itt nyílik a terebélyes harangvirág, de csak az erdő középső részén, a keleti részében alig, ott inkább a Tölösre is jellemző csalánlevelű harangvirág jelenik meg. Az erdő szélén utat tör magának a pettyegetett lizinka, ami a Tölösön szintén nem fordul elő. Az utak mellett bukkan elő a dárdás csukóka, a szakállas csormolya, a fehér gyíkfű,, a festő rekettye, ezek a növények szintén hiányoznak a Tölösi-erdőből, és a Petlenden belül is csak a nyugati részén fordulnak elő! Sőt, a fák között még a száraz rétekre jellemző üstökös gyöngyike is felüti a fejét, ezt a növény sehol máshol nem találtam meg Bogyoszló mellett!

A Bogyoszló környékén felfedezett orchideák nagy része csak itt, vagy legnagyobb számban itt képviselteti magát. pl.: a csak itt előforduló madárfészek békakonty vagy a kétlevelű sarkvirág (szintén az erdő nyugati részén), valamint ez az erdő nyújt élőhelyet a legnagyobb előfordulású kardos madársisak lelőhelyeknek is.
A Petlend tisztásain nyílik nyáron egy másik védett növény, a hosszúlevelű fürtösveronika (csak az erdő keleti szegletén), a nyugati részen kosborképű és macskafarkú veronikák sokasága váltja fel az előbb említett védett fajt.

Díszes tarkalepke
Rovarok tekintetében a Tölösi-erdővel szembeni legnagyobb eltérése a díszes tarkalepke jelenléte. Ez az erősen megfogyatkozott védett lepke itt is csak kis példányszámban él! Emellett jelentős számban él a védett nagy gyöngyházlepke és a kardoslepke, és felbukkan a nagy tűzlepke is, sőt, sokáig csak az itteni erdő tisztásain bukkantam a barna tűzlepkére, az ezüstös gyöngyházlepkére és a vonalas fehéraraszolóra. Különleges lepkék közé sorolható még a megyében szórványos szilfa-csücsköslepke, régi nevén w-betűs lepke és a szintén ritka előfordulású barna szemeslepke.
Az erdő nyugati felén keresztülfolyó Tardosa-csatorna mellett, pedig sikerült kimutatni a védett díszes légivadász nevű szitakötőfaj jelenlétét.
A bogarak közül a nagy szarvasbogár jelentős állománya, az aranyos bábrabló, nagy hőscincér és a rezes futrinka jelenléte említendő meg.
Ugyan nem védett, de számomra érdekes volt a nagy testű és különleges megjelenésű hegyi énekeskabóca felbukkanása is.
A hüllők közül az általánosan elterjedtek mellett a legnagyobb érték a rézsikló jelenléte volt.

Hegyi énekeskabóca
Emlősök közül érdekességként megemlítendő a mogyorós pele, ami leginkább hegy- és dombvidékek faja. Én magam még nem találkoztam vele, de a Természetvédelmi Információs Rendszer adatbázisában erre a vidékre van két jelzés is az előfordulására.
A terület nagy, bejárása időjárás-függő, így még számos felderítetlen értéke lehet. A fent bemutatott, csak itt előforduló növény és állatfajok is jelzik, hogy bár erdészeti szempontból erősen kezelt területről van szó, mégis számos értékes fajnak nyújt még otthont.
Bogyoszló mindkét erdeje más-más okokból szép, másért, máskor lehet felkeresni. A Petlend messzebb van, kietlenebb helyen fekszik és túl nagy, hogy könnyen körbe lehessen járni, ezért kicsit mindig megmarad annak a titokzatos erdőnek, amiben az áthatolhatatlan fák sűrűjében különös árnyak surrannak a gyanútlan látogató elől.




2016. június 7., kedd

Védett értékek hete - díszes tarkalepkétől az erdei szitakötőig

Egy újabb olyan hetet zárhatok le magam mögött, amikor elmondhatom, hogy érdemes volt a természetet sűrűbben járnom. Szinte minden napra jutott valami újdonság, vagy olyan élőlény, legyen az lepke vagy virág, amit most sikerült először lefényképeznem vagy új színben megörökítenem.

Ugyan az élőlényeknél nem az eszmei érték a mérvadó, de kétségtelen, hogy mind az első, mind az hét zárásával megtalált erdei szitakötő eszmei értéke: 50 000 Ft
Tehát az első, amit találtam a díszes tarkalepke. Utánaolvasva kiderül, hogy legerősebb állományai már csak a Kárpát-medencében és a Baltikumban vannak. Igazság szerint, ha a Ambrus Andrással, a Fertő-Hanság Np munkatársával nem tartanám a kapcsolatot, a figyelmem elsuhant volna mellette, mert először erdei szemeslepkével azonosítottam. Csak amikor egy helyben körözött egy napfényes erdei útnál, akkor tűnt fel az érdekes mintázata. Ennek az egyetlen példánynak a jelenléte reményt ad, hogy a faj több képviselője is felbukkanhat az erdőben.

Díszes tarkalepke 
Aztán jött a második csoda. A kis színjátszólepkék is ezen a héten mutatták meg igazán magukat. Szinte minden pocsolya környékén felbukkantak, de az erdő helyett inkább a szántóföldekre vezető utaknál repkedtek. Korábban már megörökítettem őket, de azok a példányok színtelenek, kopottak voltak. A képen szereplő lepke egyik szárnyán látható a "színjátszás", ami a napfénynek köszönhető.

Kis színjátszólepke
A harmadik a kis rókalepke új nemzedéke volt. Szakmai (lepkés) beszélgetést követően két zivatar közötti napos időt kihasználva kimentem a kutyámmal sétálni és a beszélgetésben emlegetett kis rókalepke éppen előttem napozott az úton. Szerencsére teljes szépségében.

Kis rókalepke
Majd sikerült rábukkannom egy újabb védett növényre, a szántóföldeket egykoron sűrűn kísérő konkolyra. Ő a 12. védett növény, ami a Rábaközben előfordul. Egy kukoricatáblát kísértek végig két oldalról a rózsaszínű virágok. Talán elkerüli a gyomirtás és jövőre erősebb lesz a jelenléte.

Konkoly
A következő napon furcsa hangra lettem figyelmes az egyik vázánkból. Mikor kézbe vettem, ott ciripelt benne a fogasfarkú szöcske. A védett kis állatot korábban már rétek mellett megtaláltam, azóta hiába kerestem, hogy ellenőrizzem, megtalálható-e még felénk. Erősen megfogyatkozott állományának köszönheti a védettségét. Hogy mit kereshetett egy vázában?

Fogasfarkú szöcske
És az eltelt hét zárásaként: az erdei szitakötő. Példányait a Bogyoszló közeli Tölösi-erdőben észleltem, csak a feketelábú szitakötőhöz való hasonlatossága végett, nem gondoltam, hogy ő az erdei szitakötő. Legfeltűnőbb elkülönítési jegye a zöld fej és torrész. Európában sok helyütt ez a faj is erősen megritkult. 

Erdei szitakötő

2016. május 26., csütörtök

Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből c. kiállításom

2016. május 21-én a jobaházi Kiskertem Kertészetben sikeresen lezajlott az első természetképeimet bemutató kiállításom. A Kiskertem Kertészet tulajdonosával (Vörös Bernadett) történt egyeztetések után, a Búcsúi vásáron bemutatásra került 10 képem, amely az "Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből" c. kiállítás részét képezték.

Nézelődők 1.

Nézelődők 2.
Ebben a rendhagyó blogbejegyzésben, mert eddig a rábaközi, bogyoszlói vadon élő állatokat és növényeket mutattam be, most néhány szót ejtek a kiállításról, a bemutatott képekről, hogy az is részese lehessen, aki nem láthatta.
Mikor a Kiskertem Kertészet megkeresett azzal, hogy nem mutatnám-e be néhány képemet, némi gondolkodás után (tényleg rövid gondolkodási idő volt) úgy döntöttem, belevágok, veszíteni nem veszítek semmit sem.
Ezután el kellett döntenem, hogy mit is szeretnék bemutatni. Tájképeket? Virágokat? Rovarokat? Hiszen nem mindenkit érdekelnek csak a lepkék, nem mindenki kíváncsi csak virágokra. Így amellett döntöttem, hogy a Rábaközben eddig előkerült legjelentősebb növények és rovarok fognak bemutatásra kerülni. Így született meg a kiállítás címe is : Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből.

Részlet a kiállításból

Elhatároztam, hogy 10 képet hívatok elő, ami jelképesen reprezentálja tájegységünket, a Rábaközt tavasztól a nyári bőségen át a lecsendesedő őszig. Fontosnak tartottam, hogy szerepet kapjanak a kosborok, azaz az orchideák, hiszen kevesen tudják, hogy Magyarországon is élnek vadon élő példányai ennek a növénycsaládnak. Kutatásom során eddig hét fajt azonosítottam a Rábaközben. Érdekes lett volna ennek a hét fajnak kiállításon való bemutatása is, de maradtam az eredeti elképzelésem mellett, hogy a legtöbb esetben fehér színű orchideák helyett színes legyen a kiállítás, így csupán a nálunk fellelt legdekoratívabb, az agársisakoskosbor került be a szerencsések közé.
Bemutatásra került a nagy tűzlepke, a farkasalmalepke, melyek ritka, védett fajok, mindkettő Natura 2000 jelölőfaj, emellett eszmei értékük: 50 000 ft. E két ritka lepkefajon kívül bemutatásra került a közismert nappali pávaszem is, mely a népes tarkalepkék egyik legszebb itthoni faja. A lepkéken kívül a kék pásztor nevű szitakötő képviselte még az állatvilágot.
Virágokból, a fent említett agárkosboron kívül szerepet kapott a tavasszal nyíló odvas keltike, a mocsári nőszirom, a kornistárnics és a szeplős szegfű.

Szeplős szegfű
Ezek azért kerültek bemutatásra, hogy jelképezzék a tavaszi erdők, a nyári szántóföldek és rétek sokszínűségét.
Végül pedig bemutatásra került egy tájkép is, ami egy őszi erdőrészletet ábrázol. Megjegyzem, ez aratta a legnagyobb sikert. Volt, aki szerint, ebben a képben benne volt minden.
A képek mellé kis kísérőszövegeket nyomtattam, hogy az érdeklődők a jelenlétem hiányában is információkat tudhassanak meg a képen bemutatásra került növényről vagy állatról.
Íme bemutátásként három kísérőszöveg:

Keltike-tenger

Kora tavasszal megannyi apró színes virág borítja be az egykori ártéri ligeterdők maradványainak alját. A korai virágok közül a legértékesebb a védett Duna-völgyi csillagvirág. A sárga virágú bogláros szellőrózsa és a fehér berki szellőrózsa együtt nyílik az orvosi tüdőfű kék virágaival. De a legszebb látványt az odvas keltikék fehérben és rózsaszínben pompázó fürtjei adják.

Nagy tűzlepke

A boglárkalepkék a nappali lepkék legkisebb képviselői közül kerülnek ki. Legjelentősebb képviselője a már messziről ragyogó narancs színben tündöklő nagy tűzlepke, mely vizes élőhelyeinken szórványosan előforduló legnagyobb termetű boglárkalepkénk. Jelentőségét az adja, hogy Nyugat-Európában élőhelyeinek elvesztése végett sok helyen kipusztult, visszaszorult.

Farkasalmalepke

Magyarországon 4 pillangófajta él. Ezek közül 3 a Rábaközben is megtalálható. A közismert, de ritkuló fecskefarkú lepke és a hozzá nagyon hasonló, de kevésbé ismert kardoslepke mellett a farkasalmalepke a legértékesebb. Életterének legnyugatibb előfordulása a Kárpát-medence, ill. a Bécsi-medence.

Mivel a Kiskertem Kertészetben éves szinten több alkalommal rendez vásárokat, amin sok kistermelő kínálja az áruit, ezért a kiállítással kapcsolatos egyeztetés során jeleztem, hogy célszerű lenne egy természetképeket bemutató kiállítást kicsit nyugodtabb, csendesebb helyen bemutatni. A képeim így egy festőművész képei mellé kerültek egy külön helyiségbe, ahol megvalósult az elképzelésem és kicsit távol a zajos vásártól  az érdeklődők nyugodt körülmények között tekinthették meg a képeimet.

Köszönöm ezt a lehetőséget a Kiskertem Kertészetnek!

2016. április 11., hétfő

A természet 10 új arca


Április közepe csupa meglepetéssel szolgált, mikor a Bogyoszló környéki erdőket, mezőket jártam. De még akkor is került a szemem elé újdonság, amikor a kertek alatt sétáltam.
Az első, ha nem is újdonság, hiszen tavaly már megtaláltam, a fekete gyalogcincér. Ez a 2-3 cm-es kis bogár egy borús napon tűnt fel előttem, amikor a fűszálakon kapaszkodva araszolt tovább.

Fekete gyalogcincér
A második élőlény, viszont már meglepetés volt, hiszen életemben először akadtam össze kucsmagombával. Utóbb kiderítettem, hogy a képen szereplő, a lelőhelyen 2 példánnyal képviseltető faj neve, fattyú kucsmagomba. Ehető, bár kis termete végett, rengeteget kellene belőle gyűjteni, hogy enni lehessen belőle.

Fattyú kucsmagomba
Másnap egy olyan vizes helyen jártam, aminek az alaposabb felkutatását már tavaly elhatároztam. Kora tavasszal már találtam arra utaló jeleket (vízen úszó levelek), hogy itt is előfordulhat a víziboglárka, de virágos állapotban még nem láttam. Aztán, amikor felkerestem a kis patakot, láttam, hogy cseresznyevirágra hasonlító virágok úsznak a vízen, gondoltam esetleg belefújta a szél őket a vízbe. Csakhogy alaposabban szemügyre véve láttam, hogy teljesen másról van szó. Elég apró kis virágok. Kb. 1 cm-es átmérőjű virágai vannak. Hogy pontosan mi a hivatalos neve, még kétséges. Vagy hínáros vagy nagy víziboglárka.

Víziboglárka
Aztán megtaláltam a virágzásba fogó gyöngyvirágokat. Igaz, április közepe még nem az igazi ideje ennek a szép kis növénynek, de a hó eleji meleg megtette hatását. Azért a legtöbb gyöngyvirág (szerencsére) még csak kezdetleges, bimbós állapotban volt.

Gyöngyvirág

Aztán körülnéztem a lápos, vizes réteken is. Már-már csalódva indultam volna hazafelé, amikor hirtelen vörös zuhanással becsapódott valami. Először azt hittem, egy piros bogár lesz az. Keresgéltem a fűben és rátaláltam a füstös medvelepkére. A piros villanás elrejtett vörös szárnyának és vörös-fekete testének volt tudható. Így sikerült egy újabb medvelepkét találnom.

Füstös medvelepke
Végül, hogy sikerrel zárjam ezt a kis áprilisi keresgélést, nap végére megtaláltam a tojásdad békakontyokat is. Rájuk már két évvel ezelőtt rábukkantam, de tavaly nem sikerült előkerítenem őket. Ami nem is csoda, hiszen beleolvadnak a galajos környezetükbe. Kb. 10-15 példány került elő, pont, mint legutóbb. Viszont sokkal korábban, mint 2 éve. Ez is a hó eleji melegnek köszönhető, hiszen ennek az orchideának a virágzási ideje május közepére esik. Most pedig egy hónappal a virágzás előtt már bimbós virágszárat nevel!

Tojásdad békakonty
Harmadnap pedig sikerült megtalálnom egy fotózást türelmesen viselő kecskebékát. Feltűnő, nagy mérete könnyen észrevetette magát előttem, ahogy a vízben kikötő hungarocell darabon sütkérezett. Tényleg méretes béka volt, legalább 10 cm hosszú és a szélessége sem volt elhanyagolható. (Szakértőkkel egyeztetve azonban kiderült, hogy nem is ő a kecskebéka, leginkább nagy termete indokolja, hogy nagy tavibéka legyen. E nagy méretű béka mellett kisebb békák is felbukkantak, ők a kecskebékák)

Nagy tavibéka

És sikerült éles képet készítenem a nagy rókalepkéről. Épp egy fán napozott, amikor megtaláltam. Csak azt sajnálom, hogy teljes pompájában még nem sikerült megörökítenem. Ez a példány is, mint a korábbiak a telelésből visszatért lepkék, ezért kopottabb a színűk. Élénkebb példány fényképezése pedig azért nehéz, mert áprilisban láthatók a nagy rókalepkék, az év többi részében ritkán kerülnek szem elé.

Nagy rókalepke
És újra megjelent a farkasalmalepke is. És nagy örömömre ismét egy teljes színében pompázó példány. Ez a lepke most azért lett különleges, mert egy új lelőhelyen fedeztem fel. A farkasalmalepke a 4 magyarországi pillangó egyike. Tőlünk nyugatabbra csak Bécs körül fordul elő. Eszmei értéke: 50 000 ft.

Farkasalmalepke

Végül sikerült rálelnem egy olyan erdei pocsolyára (bár a pocsolya nem jó szó, inkább kisebb időszakos tavacska), amiben gőték úszkáltak. Korábban hallottam már, hogy Bogyoszlón mások találkoztak vele, de ez volt az első alkalom, hogy saját szememmel láthattam ezt a kétéltű fajt! Zárásnak nagyszerű!

Pettyes gőte



Ez történt 2021-ben

Rövid összefoglaló 2021. évben tapasztalt természeti csodáiról. Újra előkerültek a zöld varangyok. Ami azért is lényeges, mert az év kétéltű...