Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.
Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a
nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.
 |
| Nagy víziboglárka |
Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a
pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.
 |
| Pettyes gőte |
Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a
vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.
 |
| Vöröshasú unka |
A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az
erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.
 |
| Erdei szitakötő |
Ugyanígy jelentős volt a
díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.
 |
| Díszes tarkalepke |
Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált
konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.
 |
| Konkoly |
Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett
hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.
 |
| Hosszúlevelű fürtösveronika |
Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett
barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző
málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a
kék övesbagoly és a
tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett
aranypettyes bábrabló és
kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett
fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az
imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú
berki párduc-csiga, a
júdásfüle és széngömbgomba, a
hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az
egérfarkfű és a
torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a
tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a
kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az
agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal
kecskebéka, nagy tavi béka, majd
pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között
zöld varangy, szomszédunkban apró
vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető
lábatlan gyík és az elmaradhatatlan
fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése