 |
| Rigószegfű |
Bár a január még meg tudta mutatni, hogy mi is az a tél: hó, fagy, deres táj, viszont a februárnak már nem volt ereje feltartóztatni a tavasz erőteljes ostromát és a hónap végére már a 20 fok közeli hőmérsékletek hatására megmozdult az élet.
 |
| Erdei békák násza |
Az első jelentős természetben tapasztalt esemény a békák násza volt. Pontosabban az erdei békák násza. Eddig még soha nem sikerült megfigyelnem ezt a különleges eseményt, mert minden alkalommal, amikor vizes élőhelyeket kerestem fel már csak a petecsomókat találtam meg. Viszont idén egy esős február végi napon a szerelmes békapár hagyta, hogy szinte teljesen az orrukig dugjam a fényképezőgépet.
Márciusban már fékeződött a hirtelen melegedés, de az élőlények tavaszi ébredése megállíthatatlan volt. A hónap végéig rengeteg lepke repült, köztük olyanok is, melyek repülési ideje inkább április elejekor szokás: fecskefarkú lepke, erdei szemeslepke, kis busalepke. És 2016 után végre újra meg tudtam figyelni a nagy rókalepke jelenlétét, mi több mindkét erdőnkben több helyen is felbukkant, sőt, az eddig rejtőzködő lepke még a kertünkben is látogatást tett.
A mozgalmas március az első újonnan regisztrált védett bogárfaj észlelését is magával hozta. Előkerült a természetközeli erdők rovara, a pompás virágbogár.
 |
| Mocsári gólyahír |
Több év kutatás után már kezdtem feladni a reményt, hogy Bogyoszló területén megtalálom a mocsári gólyahírt, azonban 2018 őszén az egyik rét nedvesebb részén járva a növényre jellemző szív alakú leveleket vettem észre. Csupán egy kis kiterjedési területről volt szó, gondoltam tavasszal visszajövők, hátha... És jól tettem! Március utolsó napján egy 50-100 fős állományt rejtett a rét! A növény több éves sikertelen keresése után való megtalálása újra reménnyel és bizakodással töltött el, hogy számos olyan régóta várt faj is előkerülhet még, amelyekről mára már lemondtam, hiszen a mocsári gólyahíreket is olyan réten találtam meg, ahol többször járok az év folyamán!!!
 |
| Bronzos smaragdszitakötő |
Április végén sorjában megjelentek a korai szitakötők, közülük most először találkoztam a szőrös szitakötővel, mind a hímmel, mind pedig a nősténnyel. Valamint egy szeles napnak köszönhetően végre sikerült éles és egész alakos képet készítenem a nagyon fürge és gyors röptű bronzos smaragdszitakötőről is.
Májusban a változékony, szeles, esős és hűvös idő ( a fagyosszentek rászolgáltak a nevükre az 5 fokos maximum hőmérsékletével) miatt eltűntek a lepkék, azaz elbújtak és a következő generáció is várt a jobb időre. Szó szerint egy-egy fehérlepke repült el előttem még a legmelegebb (csak 15 fok körül) napokon is. Viszont ennek a csapadékos, hűvös időnek köszönhetően a figyelmemet a
szitakötők felé fordíthattam, aminek meg is lett az eredménye. Például: nyitott szárnyakkal sikerült lefényképeznem a sávos szitakötőt és új lelőhelyen, azaz egy másik csatornánál sikerült megtalálnom a díszes légivadászt (bár utóbbi már a hónap végén történt). Ez a május annyira keveredett volt, hogy a hónap utolsó napján még repült teljes szépségében a farkasalmalepke, melynek ilyenkorra már eléggé kopottnak kellett volna lennie és friss kelésű feketelábú folyami-szitakötővel is sikerült megejtenem egy találkozást, ennek is április a kelési ideje. Június első napjaiban sikerült megtalálnom a szilva-csücsköslepkét, (ez is 2-3 hetes csúszás) és a díszes tarkalepkét (szintén 2 hetes kelési csúszás). És májusban megtaláltam az év második újonnan előkerült növényét, az apró virágú, elsőre lennek tűnő, rigószegfűt.
 |
| Aranyos bábrabló |
Júniusban végre megtaláltam legszínesebb futóbogarunkat, az aranyos bábrablót. És egy június közepi napon sikerült végre ép szárnyakkal, teljes színpompában megörökítenem a málna-gyöngyházlepkét és a nagy rókalepkét, aminek a nyári generációját ritkán látni. A májusi hűvös időhöz képest, egész júniusban kánikula uralkodott, így a hűvös vízpart vonzásában sikerült lefényképeznem a skarlátszitakötőt és négyfoltos laposacsát is.
 |
| Erdei iszalag |
A kánikula és a szárazság kitartott egész júliusban is. A lepkék száma nagyon megfogyatkozott, csupán a leggyakoribbak fajok repültek, ennek ellenére a hónapban sikerült végre rátalálnom a barna tűzlepke egy stabil állományára. És ugyan a kánikula visszaszorította a lekaszált réteken a növények növekedését, viszont ebben a hónapban sikerült végre összefutnom a régóta keresett, (már le is mondtam róla, hogy megtalálom) erdei iszalag virágzó liánjaival.
 |
| Galléros csillaggomba |
Augusztusban továbbra is a kánikuláé volt a főszerep, néha egy-egy rövid hűvösebb időszakot leszámítva. Ebben a hónapban meglett a nagy hőscincér, igaz egy elpusztult példánya, de ez is bizonyítéka egy újabb Natura 2000 jelölőfaj előfordulásának kis falum környékén. Aztán amikor végre megérkeztek az esők, az erdőben sikerült észrevennem (végre!!!) két csillaggomba fajt is. Ez a nagyon dekoratív gombafaj régóta felkeltette az érdeklődésemet, de mindez idáig hiába kutakodtam utána.
 |
| Szongáriai cselőpók |
Szeptemberben végre összefutottam Magyarország legnagyobb pókjával, a szongáriai cselőpókkal. A korábbi években a környező falvakban többen is jelezték, hogy nagy méretű pókot láttak a házuk falán. Engem elkerült ez a szerencse, de idén egy séta végén átfutott előttem, úgyhogy sikerült alaposan körbefényképeznem.
Az enyhe október ismét a kéneslepkék megfigyelését hozta magával. Tavaly ugyanebben a késő őszi időpontban tudtam nyitott szárnnyal lefényképezni őket. Igaz, ebben az évben csupán a keleti vagy csángó kéneslepke nősténye hagyta, hogy megörökítsem szárnyainak felszínét.
Az enyhe és száraz ősz egészen novemberig kitartott, amikor is több alkalommal is bőséges mennyiségű csapadék hullott. Ez az időszak már nem kedvezett a fényképezésnek, az őszi színpompa hanyatlani kezdett, az állatok és növények szépen lassan elmúltak, s helyet adtak az összegzésnek. A fent leírt fajok mellett nagyon sok új meglepetéssel futottam össze, csak néhány név a sok közül: harántsávos katona-szitakötő, négyfoltos laposacsa, skarlát szitakötő, tarka vízimoly, kétpontos fehéraraszoló, tölgyfa-sarlósszövő, pompás és smaragdzöld virágbogár valamint a juhar díszcincér.
 |
| Smaragdfényű tőrösmoly |
Bízom benne, hogy a következő évben (2020-ban) is, ha nem is sokkal, de néhány új felfedezéssel tudom gyarapítani a Rábaköz természeti kincseinek listáját.
