2016. szeptember 23., péntek

Bogyoszló környékének hüllő és kétéltűfaunája

A hidegvérű hüllők és kétéltűek családjába hazánkban alig 15-20 fajta tartozik és ezek közül mindössze 4 hüllő és 7 kétéltűfaj található meg Bogyoszló környékén. (Egyéb internetes adatgyűjtő oldalakon a Rábaköz területéről volt kimutatott adat mocsári békáról, fali gyíkról, vagy a hozzám területileg legközelebb eső rézsiklóról, egyelőre még nem találkoztam velük). 2017-ben viszont az egyik faj előbukkant, volt szerencsém megörökíteni a rézsiklót, így újabb hüllőfajjal gazdagodott a Rábaköz.
Az emberek által kevésbé szeretett csúszó-mászók leginkább a nyirkos, vizes helyeket részesítik előnybe, bár a mocsarak lecsapolása élőhelyük jelentős részét megsemmisítette, így most java részük a szántóföldek melletti csatornák partján talált menedéket. Persze akadnak kivételek, mint a kétéltűek közül a zöld varangy, mely elsősorban a házak környékének éjszaka aktív lakója és az emberi környezet közelségének tudható be az eső után az utakon elütött sok zöld varangy teteme. Illetve nagyon gyakori az ember közelében a mindenhol felbukkanó vízisikló, közelségének oka a házak körül elszaporodott békák, rágcsálók jelenléte.
A két gerinces családot könnyen össze szokták téveszteni. De jelentős különbségek vannak közöttük: 
- a hüllők tojásokkal, a kétéltűek vízbe lerakott petékkel szaporodnak
- a kétéltűeknél külső megtermékenyítés, míg a hüllőknél belső megtermékenyítés jellemző
- a kétéltűek ezért életük első részét vízben élik le, kopoltyúval rendelkeznek
- a kétéltűek rendelkeznek lárvaállapottal (ebihal), míg a tojásból kikelő hüllők már önálló, kifejlett egyedek.
- a kétéltűek egész életükben szoros kapcsolatban maradnak a vízzel (békák a vízparton, hűvös időben vadászás).
- ezzel szemben a hüllők élete, még a vízisiklóé sem kötődik szorosan a vízhez.
- a hüllők bőre ellentétben a kétéltűekével bírja a napsütést, hiszen a napfény melegíti fel "hideg" vérüket.
Megemlítendő érdekesség, hogy a zöld levelibéka mostanában nem mutatja jelét, hogy nálunk is előfordulna, pedig 10-15 évvel ezelőtt még a kertünkben is élt több színárnyalatban. Egyelőre a Rábaközben előforduló fajnak tekintem.
A csatornák partján felbukkanó kecskebékát és nagy tavibékát nehéz megkülönböztetni egymástól, én is szakértő segítséget kértem. Ami a legjelentősebb eltérés közöttük az a méretük. A nagy tavibéka akár 15 cm-es vagy afölötti testméretet is elérhet, addig a kecskebéka nagyjából 9 cm-es nagysággal büszkélkedhet. A méreteket látva megállapítható, hogy a hibrid kecskebéka példányszáma jelentősen magasabb a nagy tavibékáénál. Egyéb érdekesség, hogy a nagy tavibéka egykori emberi fogyasztásának emléke a békacomb fogalma.
A vöröshasú unka jelentős számban előforduló, Natura 2000-es jelölőfaj, mely erdőszéli pocsolyáktól kezdve útmélyedésekig mindenhol megtalálja az életfeltételeit. Szárazabb időben azonban eltűnik. 2016 csapadékosabb évében, amikor a nyári esőzések után sokáig fennmaradtak a pocsolyák, szinte mindegyikben úszkált egy-két unka. Ezzel ellentétben 2017-ben, mikor hamar felszáradtak a pocsolyák, egy példánnyal sem találkoztam. Közeli rokona a sárgahasú unka nálunk nem fordul elő, a hegyvidékek lakója.
A zöld varangyot a legkönnyebb észrevenni, hiszen nyári estéken a házak melletti kertekben keres táplálékot, napközben pedig előszeretettel rejtőzködik a növények alatti nedvesebb földben, házrepedésekben.
Az erdei béka viszont nevével ellentétben előfordul réteken is. Ő képes a legnagyobb távolságra ugrani a hazai békafajok közül. Gyakori faj. Rokonaival a mocsári békával és a gyepi békával könnyű összekeverni.
A kétéltűek farkos és farkatlan kétéltűek csoportjára oszthatók. A farkatlanok közé tartoznak hazánkban a békák, míg a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték. A Rábaközben eddig az egyetlen farkos kétéltű a pettyes gőte, mely nyárig kitartó vízborítással rendelkező időszakos pocsolyákban, mélyedésekben, de akár házak pincéjében is előfordulhat.
A fent említett béka és gőtefajokon kívül esetlegesen felbukkanhat még a barna ásóbéka a barna varangy, talán a mocsári béka vagy a dunai tarajosgőte.

A hüllők fajainak száma szegényes. Gyíkok közül a fürge gyík a leggyakoribb (bár esélyes lehet a zöld gyík, a fali gyík vagy a Hanság közelsége miatt az elevenszülő gyík felbukkanása is). Házak, rétek, erdőszélek mind kiváló élőhelyet jelentenek neki. Ugyanígy a másik előforduló gyíkfélének is, a végtagok hiánya miatt kígyónak nézett lábatlan gyíknak is. Bár utóbbi kerüli a házakat, leginkább szántóföldek mellett jelenik meg. A lábatlan gyík abban tér el a siklóktól, hogy feje nem szélesedik ki, teste nem vékonyodik el, mint a siklóké és ha veszély fenyegeti, képes letörni a farkát, ahogy a többi gyíkféle is (a siklók erre képtelenek).
Térségünk egyik kígyóféléje, a gyakori vízisikló, mely erdőszéleken, vízpartokon, házak közelében, egyszóval mindenfelé előfordul. Nem mérges, elmenekül az ember elől.  
A másik kígyóféle pedig a rézsikló, mely elsősorban erdős, bozótos helyeken fordul elő. Táplálékának nagy részét a gyíkok jelentik.
Végül, mivel az emberek nagy előszeretettel pusztítanak el siklókat, békákat, sokszor kegyetlenebbnél kegyetlenebb módon, csak mert megijednek!:
MAGYARORSZÁGON MINDEN HÜLLŐ ÉS KÉTÉLTŰ VÉDETT! 
Egyik sem mérgező, egyik sem veszélyes az emberre! (főleg nem azok, amik az általam kutatott területen élnek!). Fennmaradásuk, főleg a kétéltűeké azért is fontos, mert a védett vízimadarainknak fő táplálékát jelentik a halakon kívül. Kipusztulásuk maguk után vonja a látványos madarak számának csökkenését. Emellett az emberek segítői is, hiszen az éjszaka folyamán számos gyötrő rovart és kártevőt pl.: a békák szúnyogot, a siklók egereket, pockokat zsákmányolnak.
A kétéltűek eszmei értéke, mostanában természetvédelmi értéke 10-100 000 forintig terjed. A Rábaközben előfordulók egységesen 10 000 ft eszmei értékkel bírnak. A hüllők esetében 25 000 - 1 000 000 ft-ig terjedhet, a nálunk előforduló négy faj közül három 25 000 ft, a rézsikló 50 000 ft.
Még ha nem is szeretjük ezeket az állatokat, akkor sem kell őket szándékosan zargatni! 

Képek:
Mivel a zöld levelibékáról készült kép hiányzik, ezért csak a többi 10 hüllő és kétéltűfajtát tudom képen bemutatni.

Kétéltűek:
Kecskebéka
Nagy tavibéka
Vöröshasú unka
Zöld varangy
Erdei béka
Pettyes gőte
Hüllők:
Vízisikló
Fürge gyík
        
Lábatlan gyík
Rézsikló

3 megjegyzés:

  1. Köszönjük a hasznos ismertetőt. Kérdésem hogy lehet megkülönböztetni a lábatlan gyíkot a vizisiklótól?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Valéria! Első látásra nehéz a megkülönböztetésük. A lábatlan gyík barnásabb és tömzsibb és rövidebb. A vízisikló vékony és szürkés színű, a hasa alja sárgás-fekete mintázatú. A vízisikló főleg a kifejlett akár az egy métert is elérheti, míg a lábatlan gyík csak 30-50 cm-re nőhet meg. Mindegyik öltögeti a nyelvét! Emellett a vízisikló pofájánál van egy sárgás folt.

      Törlés
  2. Köszönjük a hasznos ismertetőt. Kérdésem hogy lehet megkülönböztetni a lábatlan gyíkot a vizisiklótól?

    VálaszTörlés

Szitakötős hónap

Mivel az utóbbi időben több szitakötőt fényképeztem, mint lepkét (náluk most van a nyári generációváltás és hamarosan megjelennek a nyári-...