2016. október 7., péntek

Az ősz

Nyár vége felé, amikor még alig hagytuk magunk mögött a kánikula izzasztó emlékét, a virágzó réteken a magas fű alól szinte észrevétlenül kibukkan egy rózsaszín virágocska. S ahogy telnek a napok, ahogy az egyre tovább maradó ködös reggelek köszöntik az álmos vidéket, a kis rózsaszín virág több és több helyen bontja ki élénk szirmait. Ő az új évszak, az ősz első és visszavonhatatlan tanújele. 

A kikerics virágzásával egy időben távoznak a nyárhozó gólyák, s lázas útra-készülődéssel gyülekeznek a villanydrótokon a csivitelő fecskék... Aztán egyszer csak megjelenik az első sárga levél... Hiába van még jó idő, hiába jósolják még a vénasszonyok nyara kellemes délutáni melegét, az ökörnyálas-harmatos reggelek, a kányabangita és csipkebogyó vörösen érő bogyói, a kecskerágó rózsaszínbe váltó termése minden nappal közelebb hozza a legszínesebb évszak kiteljesedését.

Egy nap aztán vörösbe váltó szeder tekint a napfényben fürdő rétekre, dacolva az elkerülhetetlennel, kitartóan hozza hófehér virágait, de termést már nem tud érlelni. Az erdő alját beborítják a tölgyek tarkán hulló levelei, a bozontos kalapban földre pottyant makkok serege. Az erdő szélén a zsidócseresznye lampionjai meleg fényükkel mintegy lámpásként világítanak az egyre hűlő éjszakába, talán a nyár melegét próbálják még utoljára visszavarázsolni.


Izzik a galagonya, kéklik a kökény, koppan a gesztenye és a dió. Az őszi erdők-rétek utolsó ajándékai mélázva figyelik a minden nappal kopárabbá-színtelenebbé váló réteket, búcsúként felelevenítik a pillangókban, virágokban színgazdag emlékképeiket. 
A vadszőlő színekben fürdő tarka függönye alatt felbukkannak az őszi erdők jellegzetes élőlényei, a gombák. Ezek a változatos, mesebeli teremtmények, s a mellettük teljes őszi pompájába öltöző erdőben aláhulló levelek, a sárga-tarkán felhalmozódó avar együttese misztikus hangulatba vonja az erdő vándorait. Mintha álomképek válnának valóra. Tündérek, törpék, szinte elevennek tűnnek a sárga lombú fák mögött.

Ez az álombeli hangulat, az aranyfényben ragyogó fák, a vöröslő termések, a rejtélyes gombák mindössze egy röpke csodapillanat, amit sebtiben elsodor az első északról érkező, fenyegető hideget hozó, lombszaggató jeges szél. Felgyulladnak az avarégető-tüzek, füstöt okádnak a kémények. A csendes őszi eső áztatta házakból tompán koppanó diótörés hangja szűrődik ki, máshol dísztökök tarka serege hoz utolsó vidám színeket a szürkülő világba, valahonnan pedig a sült gesztenye és sütőtök vendégcsalogató édes illata szökik ki az utcára, elkanyarodva a körtéktől, almáktól, szőlőktől roskadozó pincék mellett.

Szépen elcsendesedik a világ... Már oly távolinak tűnik a nyüzsgő nyár, oly elérhetetlen messzeségbe szállt a vadvirágözön, a csicsergő erdők emléklátványa. A türelmetlen tavaszvárás vágyódását csillapítja a hajnalonként jeges vendégként megérkező csipkeverő dérvilág. A jégkristályokba fagyott színes levelek, a termések érintetlen tökéletessége utoljára látványos bizonyosságot hagy az ősz meseteremtő világáról, mialatt a lombjukat vesztett őszi esőben álló fák, a hideg szélsöpörte-színevesztett rétek felkészülnek a hónapokig tartó nagy álomra.

Te milyennek látod az őszt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kornistárnics - elveszve a kékben

Kornistárnics Kornistárnics / Gentiana pneumonanthe Eszmei értéke: 10 000 Ft Az év vadvirága 2018-ban. Virágzó tövek A hanyatló...