2016. december 16., péntek

Matild ünnepséget szervez

Kedves Olvasók! A Fertő-Hanság Nemzeti Park által meghirdetett adventi meseíró pályázaton a Matild ünnepséget szervez c. mesém a 3. helyezést érte el. A pályázat feltétele volt, hogy a történet a nemzeti park területén játszódjon és a szereplői a nemzeti park kiemelt állatai legyenek. Íme a 3. helyezést elért történet:

Ha valaki karácsony reggelén az Északi-Hany egy alig ismert rétjén sétálna, furcsa látvány tárulna a szeme elé. Ugyanis a deres füvön meglátna két araszoló fürge gyíkot, Brünhildát és Jenőt, amint megfagyott végtagokkal, percenkénti lépésekkel, döcögve haladnak az előttük magasodó rőzsehalom felé.
- Megmondtam, hogy Matild egész életében furcsa volt! - dohogott Brünhilda- Ez a mostani is jellemző rá! Az egész családot télvíz idején magához hívatja.
- Idős már, biztosan együtt akar lenni a rokonokkal - védte meg idős rokonát Jenő.
- Arra alkalmasabb időpont a nyár, nem a tél, amikor dermedt állapotban kellene meghúznunk magunkat - zsörtölődött Brünhilda.
- Már csak pár méter - próbálta lelkesíteni Jenő - Estére odaérünk.
- Ha csak meg nem fagyunk útközben -  jegyezte meg Brünhilda.
Ekkor futott el mellettük Lajos, az elevenszülő gyík.
- Szervusztok, rokonok! - köszönt rájuk kicsattanó vidámsággal. Látszólag ő mit sem törődött a hideggel - Ti is Matildhoz készültök? Nem tudom, mit főzött ki megint? Családi kupaktanács? Vajon mi állhat a háttérben?
- Azt mi is szeretnénk már tudni - mondta zsémbesen Brünhilda.
- Akkor a titok titok marad - köszönt el tőlük Lajos - De mindjárt ki is faggatom. Az ajtó már csak pár lépés! Siessetek ti is! Egy-kettőre itt az este! Télen nem jó a hidegben sokáig kint maradni.
Azzal elviharzott.
- Könnyű neked - sértődött meg Jenő - Jégkorszaki maradványfaj. A felmenői együtt sétáltak a mamutokkal, persze, hogy könnyen szaladgál a hidegben.
Brünhilda elnevette magát.
Az égen ragyogóan sütött a nap, ennek ellenére a réten nem tudta elűzni a jég uralmát. A két fürge gyík lassú léptekkel araszolt tovább a rőzsekupac irányába. 
Délutánba fordult az idő, amikor végre valahára be tudtak kopogni az ajtón.
Matild, a parlagi vipera nyitott ajtót. 
- De jó, hogy végre megérkeztetek! Már csak ti hiányoztatok! Gyertek be megmelegedni!
A fürge gyíkok teste lassan felengedett, amint letelepedtek a lángoló kandalló mellé. Körülöttük ott tekergett Matild három fiatal unokája. A szobában ott volt még Teofil, a vízisikló, aki szintén a tűz mellett kuporgott és hallgatta, ahogy Lajos, a nemrég érkezett elevenszülő gyík előadást tart neki a téli sífutáson szerzett helyezéséről.
- Jó neked - vacogott a vízisikló - Betegen viselem a telet, alaposan megfáztam. Én legszívesebben tavaszig ki sem dugtam volna a fejem. 
- Én sem - szólalt meg a fotelban takarók alatt gubbasztó Frici, a lábatlan gyík - Még szerencse, hogy nincsenek lábaim, mert az idetartó út alatt letörtek volna.
Mikor már minden kellően felmelegedtek, Matild, a parlagi vipera bejelentéssel állt elő.
- Kedves rokonaim! - köszöntötte őket ünnepélyesen - Még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek ezen a zimankós téli napon! Tavaly, amikor a véletlen folytán téli szállásomnak, egy emberek lakta ház melletti farakást választottam, ezen a napon különös dolgoknak voltam szemtanúja. Egy évvel ezelőtt ugyanis hiába esett nagy pelyhekben a hó a házat már kora reggel meleg járta át, ínycsiklandozó illatok szálltak ki az udvarra, elértek egészen hozzám. Kíváncsiságomban kidugtam a fejem és láttam, hogy két ember egy hatalmas fenyőfát cipel be a házba. Mivel el sem tudtam képzelni, mit tesznek vele, legyűrtem a hideg elleni félelmemet és közelebb kúsztam az ablakhoz.
- Kíváncsiság. Jellemző Matilda nénire - jegyezte meg alig hallhatóan Brünhilda.
- És vajon mit láttam az ablakban? - tette fel a költői kérdést az idős vipera - Az emberek felállították a fát a ház közepén és díszeket aggattak rá, mind másfélét, színes hógolyókat meg jégcsapokat, meg mindenféle fura alakokat, aztán apró gyertyákból álló füzért húztak fel rá. Aztán a gyertyák egyszerre lángra lobbantak, de nem égették meg a fát! És a fa alatt színes csomagok voltak! Ez a látvány annyira magával ragadott, hogy meg is feledkeztem róla, hogy az ablakban kuporgok. Aztán szép lassan, ahogy közeledett az este, jött még néhány ember. Különös dalokat énekeltek, majd átadták egymásnak a szépen bekötött csomagokat. Amit aztán széttéptek és felnyitottak! Utána meg leültek egy hosszú asztalhoz, ahol mindenféle finomság várta őket!
Rokonai figyelmesen hallgatták történetét.
- Mielőtt visszakúsztam volna a fészkembe, hogy ezen a különös eseményen tanakodjak, odarepült mellém az egyik veréb, aki a közeli madáretetőben vacsorázott és kíváncsi kérdésemre elmagyarázta, hogy az emberek ezt a napot karácsonynak hívják és ezen a napon ünnepelnek, a rokonok együtt töltik az időt, finomat esznek és ajándékokat adnak egymásnak. 
- Szóval, amikor mindezt megtudtam, elhatároztam, hogy idén az én rokonaimat is meglepem a karácsonnyal - szélesen elmosolyodott - Ha átmelegedtetek, gyertek át a szomszéd szobába.
A kis társaság immár kíváncsian felkerekedett.
A szomszéd szoba látványától elakadt a szavuk. Színes izzók kúsztak körbe a mennyezeten, a szoba közepén álló hosszú, meleg étellel megterített asztal végében egy hatalmas fenyőfa állt, tele mindenféle tarka dísszel, amit Matild a gyűjtőkörútjai során szerzett be. 
- Hát ez egészen különös - jegyezte meg ámulva Brünhilda - De ki másnak is juthatott volna mindez eszébe, ha nem Matild néninek.
- Üljetek le és lássunk neki a lakomának! Még meleg!- mondta a házigazda, majd szólt az unokáinak, hogy tegyenek fel karácsonyi dalokat játszó lemezt.
Mikor végeztek a karácsonyi vacsorával és jóllakottságtól eltelve közelebb ültek a karácsonyfa közelében pattogó kandallóhoz, Matild néni lelkesen kijelentette:
- És most jöjjön az ajándékozás!
Aztán sorra átadta a vendégeinek a becsomagolt ajándékokat. Lajos, az elevenszülő gyík két pár futócipőt kapott, hogy a versenyeket jó eredményeket érjen el.
- De én síelek! - jegyezte meg, tanácstalanul tartva maga előtt a cipőket.
Frici, a lábatlan gyík két pár meleg kesztyűt.
- Kár, hogy útközben elhagytam a lábaimat - mondta elmosolyodva.
Brünhilda és Jenő egy-egy meleg takarót kaptak a hazaútra.
- Pamut - súgta elégedetlenkedve Brünhilda Jenő fülébe - Tudja, hogy nem szeretem a pamutot.
Teofil a hallgatag vízisikló egy meleg sálat kapott, hogy mielőbb kezelni tudja rekedtségét.
- De hogyan kötöm meg? - kérdezte halkan.
- És te mit kapsz Matild néni? - kérdezte Lajos - Nekünk ismeretlen volt eddig a karácsony, így nem tudtuk, hogy ajándékot szokás adni. De mivel te megajándékoztál minket, úgy illene, hogy mi is viszonozzuk.
- Így bizony - állt mellé Frici - Valamit tőlünk, rokonoktól is kell kapnod.
- Az én ajándékom, hogy eljöttetek és itt vagytok velem - mondta Matild. Leült a székére és figyelte, ahogy három unokája az ajándékait bontogatja a fenyőfa óvó fényében. Rokonai végre nevetve mutatták egymásnak ajándékaikat és hamarosan vidám hangoktól csengett a ház. Matild pedig elhatározta, hogy jövőre megismétli ezt a jól sikerült összejövetelt, csak el ne felejtsen szólni Brünhildának, mielőtt hazaindulnak, hogy a következő karácsonyi ünnepséget náluk tervezi tartani. Biztos nagyon fog örülni neki! - kuncogott Matild - De addig is, míg ez az este véget nem ér, még érvényes a jókívánságom:
                                 
                            Boldog karácsonyt mindenkinek!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szitakötős hónap

Mivel az utóbbi időben több szitakötőt fényképeztem, mint lepkét (náluk most van a nyári generációváltás és hamarosan megjelennek a nyári-...