Pillangók újratöltve - Pillangók a Rábaközben

A pillangó szó hallatán a legtöbb ember szeme előtt egy, a nyári virágokat ontó rétek fölött előkelően reppenő, könnyedén vitorlázó pompás lepke képe jelenik meg. Hogy mi a különbség a pillangó és a lepke között? A pillangók is lepkék, a névbeli különbség leginkább abból látszik, hogy pillangónak hívjuk a nagyobb termetű, díszes szárnyú lepkéket, valamint biológiai szempontból a pillangókra jellemző a meghosszabbodott szárnyvégi faroknyúlvány (lásd fecskefarkú lepke nevét!).

Magyarországon jelenleg 4 pillangóféle él, és mind a négy előfordul Bogyoszló térségében. Ez a négy faj pedig: kardoslepke ( Iphiclides podalirius), a farkasalmalepke ( Zerynthia polyxena) a fecskefarkú lepke ( Papilio machaon), és a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne). Ezek közül a legféltettebb a farkasalmalepke és a kis Apolló-lepke, eszmei értékük: 50.000 Ft, míg a másik két pillangónak 10.000 Ft.

A három faj közül talán a legismertebb a fecskefarkú lepke. Ez a feltűnő színezetű és méretű lepke leginkább a réteket, erdőszéleket kedveli, de előszeretettel jelenik meg kertekben is, ahová egyszerűen becsalogatható. Hogy a kertünk lepkebarát legyen és forró nyári napokon a kellemes árnyékból gyönyörködhessünk a lepkevilág képviselőiben, nem kell mást tennünk, mint számtalan színes, nektárt termelő virágok ültetnünk. A legtöbb faj a rézvirágot, vagy ahogy mi mondjuk, legényvirágot keresi fel. A fecskefarkú lepke nemcsak a táplálkozás miatt ütheti fel a fejét a kertjeinben, hanem szaporodás céljából is. Petéit elsősorban a réteken néhol tömegesen megjelenő vadmurokra rakja, aminek a kinemesített változata a veteményesbe ültetett sárgarépa, de hernyói előfordulhatnak a kapron is.
Április tájékán lehet először találkozni a faj néhány megkopott, viseltes példányával. Viszont júliustól-augusztusig már az új, egészséges színezetű nemzedék is szárnyra kap.
Élőhelyeinek beszűkülése, a rétek felszántása, vegyszerezése veszélyezteti a fajt. A veteményeskertek megszűnésével, a kertek begyepesítésével, nemcsak a fecskefarkú lepke táplálkozási és szaporodási helyei pusztulnak el, de számos más lepke és rovarfaj menedékhelye is megsemmisül. Manapság sem túl gyakori lepkefaj. Természetjárásaim során a közeli réteken mindig csak egy-egy példányával sikerült összefutnom!

Fecskefarkú lepke (Papillio machaon)

A kardoslepke emberkerülőbb, mint a fecskefarkú lepke, ez lehet az oka, hogy sokkal kevésbé ismerik, ha pedig találkoznak vele, színezetének, méretének és mintázatának hasonlósága miatt könnyűszerrel össze lehet téveszteni a két fajt. Megkülönböztetését segíti, ha a kardoslepkére úgy tekintünk, mint "zebracsíkos" lepkére, ugyanis vele ellentétben a fecskefarkú lepke sárgás szárnyait a fekete szín nem hosszanti csíkokban szabdalja, hanem foltokban jelenik meg rajta. A kardoslepke olyan helyeken fordul elő, ahol hernyóinak a tápnövénye a kökény megtalálható. Ezt figyelembe véve elsősorban szántóföldek szélén, erdőszéleken fordul elő, de táplálkozás céljából felbukkanhat kertekben is (lásd kép!). Ritka faj. Három éves megfigyelését követően kijelenthető, hogy állománya csökken! Míg az első éven, amikor megtaláltam, egy erdei út mentén úgy tudtam elhaladni, hogy a kora júliusi napfényben tízesével repkedtek fel mellettem (ekkor készültek a képek is a fajról!), addig a következő két évben alig találkoztam a képviselőivel, hiába kerestem fel ugyanakkor, ugyanazt az erdei utat! Pedig az erdő, ahol felfedeztem őket változatlannak tűnt, nem volt bokorirtás, tarvágás. Feltételezhető, hogy az erdő határában közvetlenül elterülő szántóföldek permetezése okozhatta a faj egyedszámának csökkenését. Pedig egy csodálatos faj, kár lenne, ha eltűnne!

Kardoslepke (Iphiclides podalirius)

A harmadik pillangóféle a farkasalmalepke. Kevéssé ismert lepkefaj, ami talán annak is köszönhető, hogy a lepke csak ritkán kerül az ember szeme elé. A kifejlett rovarral ugyanis kizárólag április környékén lehet találkozni, amikor a szaporodó pillangók felkeresik a hernyóknak táplálékot biztosító növényt, a faj nevét adó farkasalmát. A farkasalma felénk gyakori növény, kertek szélén, utak mentén, akácosokban tömegesen előforduló mérgező gyom. Májusban sok helyen látni, hogy megjelennek rajtuk a fejlődő hernyók, azonban a kertek menti korai kaszálások sok esetben nagy kártételt okoznak a még ki nem fejlett hernyóknál. Mediterrán elterjedésű pillangófaj, ami Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében éri el legészakibb és legnyugatibb elterjedési területét. Korábban gyakoribb volt, mára azonban a Dunántúl nagy részén eltűnt vagy erősen megfogyatkozott az állománya, az oka feltételezhetően a növényvédő szerek túlzott alkalmazása, ill. a farkasalma lelőhelyeinek megváltozása lehet. Biztató jel azonban, hogy sokkal több lelőhelyen megtaláltam a fejlődő hernyókat, mint ahány alkalommal találkoztam a kifejlett lepkével. Érdekessége még, hogy a másik két pillangófélével ellentétben a farkasalmalepke nem rendelkezik méretes szárnyakkal, elsőre sokkal inkább tűnik tarkalepkének. Vörös könyves faj. Natura 2000 jelölőfaj.

Farkasalmalepke

Kifejlett hernyó

Farkasalmalepke hernyója és a nevét adó tápnövény

A negyedik pillangóféle pedig a 2018-ban megtalált kis Apolló-lepke. Az összes hazai pillangófaj közül ő az egyedüli, ami szorosan kötődik az erdőhöz, ugyanis a hernyója a farkasalmalepke hernyójához hasonlóan csak egy növényt tud elfogyasztani, ami nem más, mint a tölgyerdők alján tavasszal nyíló keltike-félék, nálunk az odvas keltike. Röpte a többi pillangóhoz hasonlóan lustább, inkább vitorlázó, de azért elég kitartó. Területőrző magatartás jellemzi. A kis Apolló-lepkére jellemző, hogy szaporodás után a hímek úgynevezett erényövet helyeznek a nőstényre, meggátolva, hogy más hímek is tudjanak vele szaporodni. A kis Apolló-lepke, akárcsak a farkasalmalepke csak tavasszal repül, április-május hónapban.

Kis Apolló-lepke