A Rábaköz lepkevilága - 5. Sakktáblalepke

Nyári rajzású lepke

Névadó mintázata

Ha megérkezett az igazi nyár, akkor biztosak lehetünk benne, hogy túráink, kirándulásaink során találkozni fogunk egy feltűnően tarka, szárnyain felváltva sorakozó fekete-fehér mintázatot viselő lepkével. Ez a mintázat adta a nevét, ő a sakktáblalepke. A szárnyfelszín általában egységes megjelenésű, mind a nőstényeknél, mind a hímeknél, azonban néha az alsó szegélynél a fekete mintázatot, megtörheti a fonákról átsejlő foltok sora. A fehér szín a hímek, az enyhén sárgás behintés a nőstények sajátja.

Leginkább réteken fordul elő

A hímek pár héttel a nőstények érkezése előtt jelennek meg, és rivalizálnak a potenciális peterakó helyek körül. Megjelenésük júniusra tehető, időjárásfüggő, hogy a hónap elején vagy közepén mutatkoznak először, de egészen a meleg évszak végéig találkozhatunk velük, bár a fő repülési idejük június vége - július közepe.
Nem védett faj.

Fonákja is látványossá teszi

Hernyói füveken táplálkoznak, az imágókat (kifejlett lepkék) pedig gyakran látni aszatfajokon, kígyósziszen táplálkozni. Érdekes, hogy a sakktáblalepkék is előnyben részesítik a színesebb virágokat, a fehérekkel szemben. Gyors röptű és félénk faj. Ha megzavarjuk, gyakran repül át a következő virágra vagy száll fel a fák magas ágainak védelmébe.

A nőstények sárga behintésűek

Egyszerű színeiben is látványos tarkalepke, amelyet azonban könnyű összetéveszteni a gyengébben foltozott rezedalepkével.

Kora reggel már aktív lepkénk

Rokonfaja már nem él hazánkban. A magyar sakktáblalepke az 1900-as évek elején pusztult ki a Kiskunság területéről, ma már csak Dél-Európában fordul elő.
Szerencsére a sakktáblalepke nincs veszélyben, így gyakran csodálhatjuk meg elegáns megjelenését a természetközeli, napsütéses réteken, erdőszéleken, de akár a szántóföldek mentén is.

A sakktáblalepke

A Rábaköz lepkevilága - 4. Bogáncslepke

Nyár közepén megjelenő nemzedéke

Minden év tavaszán dél felől vándorol be hozzánk a bogáncslepke, majd egészen ősz végéig látványos megjelenésével kápráztat el minket. Egyes években tömegesen érkeznek a Földközi-tenger felől, ilyenkor tucatszámra látni őket a korai virágok körül nektárt szívni.

Kifakult tavaszi vándor

Kertekben is gyakori vendég

A tavaszi vándorok leharcolt, kifakult állapotban érkeznek hozzánk. De ezután mindegyik, a tél beálltáig repülő nemzedékük pompás színezetével száll virágról virágra. Téglavörös szárnyának végein fekete mezőben fehér pettyek, így lehetne gyorsan leírni a szárnyfelszínét. Fonákján, azaz a csukott szárnyán kékes szemfoltok is megjelennek. 

Hernyói csalánon és aszatfajokon élnek.

Összezárt szárnyakkal

Érdekesség, hogy míg általánosságban minden nagyobb, látványos lepkénk védelmet élvez, ez a bogáncslepkére nem igaz.  

Ennek okát másik érdekességében kell keresni mégpedig, hogy Dél-Amerika kivételével az egész Földön előforduló.
Nálunk erdőkben, árnyas helyeken csak ritkán, ellenben napsütötte száraz réteken, erdőszéleken, szántóföldek szegélyén, de még kertekben is számíthatunk a megjelenésére. Réteken elsősorban a lilás virágú növényeket keresi fel, mint például a tápnövényét, az aszatfajokat.
Kertekben a rézvirág az, ami mágnesként vonzza a különféle lepkéket, és aminek a bogáncslepkék sem tudnak ellenállni.
Késő őszig látható. Ekkor az utolsó nemzedék vagy visszaindul Dél-Európa irányába, vagy elpusztulnak a tél érintését magával hozó első fagyokkal.

Bogáncslepke

A Rábaköz lepkevilága - 3. Kis színjátszólepke

Irizáló hím kis színjátszólepke

Ugyan több lepkefajunknál (pl: barna tűzlepke, csőröslepke) megjelenik a szárnyak irizálása, de a legfeltűnőbben mégis a színjátszólepkék fajainál látható. Három színjátszólepkénk közül a kis színjátszólepke a legelterjedtebb, ez a faj él a Rábaközben is.

Első nemzedéke júniusban jelenik meg, a második pedig augusztusban. Elsősorban tápnövényei a fűz és nyárfajok környékén figyelhetjük meg, de gyümölcserjedéskor felkeresi a kerteket is.

Kis színjátszólepke, nőstény

A nektárkedvelő lepkefajoktól eltérően a kis színjátszólepke nem viráglátogató. Tápláléka elhullott állati tetemekből, ürülékből, trágyából kifolyó nedvek.. 

Félénk faj, mely közeledtünkre gyorsan felrepül a faágak közé.

Fénytörés okozta irizálás
az egyik szárnyon

Legfeltűnőbb tulajdonsága a hímek szárnyának irizálása. Ez a kékes ragyogás csak akkor látható, ha a napfény megfelelő szögből éri, egyébként melegbarna szárnyfelszínének színezete megegyezik a nőstényével.

Kétféle változatban fordul elő. Az egyik a sötét szárnyfelszínű, melyen erőteljesebb a kékes irizálás, a másik forma a narancssárgás szárnyfelszínű, amin kevésbé ragyogó a fénytörés okozta színváltozás. Általánosságban a narancssárgás színváltozat gyakrabban fordul elő.

Narancsos színváltozat teljes pompában

Védett! Eszmei értéke: 10 000 Ft

Veszélyeztető tényezők: fűz és nyárfajok kitermelése.

Gyakran tartózkodik a magas ágak között

Összezárt szárnyakkal

Táplálékát a földről szívogatja

A Rábaköz lepkevilága - 2. Nappali pávaszem

Nappali pávaszem

Kora tavaszi lepkék egyik legszebb képviselője

Áttelelő példány februárban

Hazánk egyik legszebb, legkülönlegesebb és legkönnyebben felismerhető lepkefaja a nappali pávaszem. Kora tavasztól késő őszig két generációja gondoskodik, hogy a szemünk elé kerüljön ez a csodálatos lepke. A kárminvörös szárnyain elhelyezkedő négy, a pávatoll tetején lévő szemre emlékeztető feltűnő folt adta a lepke nevét. Ezek a kékes-fehéres szemet utánzó mintázatok a ragadozók (elsősorban a madarak) elriasztását szolgálják. 

Nyári nemzedéke teljes pompában

Táplálkozó nappali pávaszem, virágzó réten

Összezárt szárnyakkal

Nem ragaszkodik sem az erdőkhöz, sem a rétekhez, ahol éppen nyíló virág van, ott számítani lehet a jelenlétére, legyen az a tavaszi erdők alján nyíló keltike, májusban az erdőszéleken nyíló bodza, a réteket fehér takaróként fedő margaréta, vagy a kertek számtalan nektárdús virága. Sőt, kertekben ősszel látni a leggyakrabban, ahol az atalanta lepkével együtt a lehullott gyümölcsökből szívogatják az édes nedveket.

Hernyói csak a csalánt fogadják el tápláléknövényként. Ez a mindenhol felbukkanó jó védelmet biztosító, csípős növény garantálja a következő generációk fennmaradását. 

Májusban kel ki a nyári nemzedéke, majd ősz felé a második, ami áttelel és velük találkozhatunk a következő év tavaszán. A hideg évszakot faodvakban, de akár pincék, épületek védett zugaiban is átvészelhetik. Kellemes, enyhe időben, akár már februárban megjelenhetnek.

Védett.

Eszmei értéke: 5000 Ft

Nyárvégi napozó példány

A Rábaköz lepkevilága - 1. Nagy rókalepke

Nagy rókalepke tavaszi napozás közben

Napsütötte kora tavaszi időben gyakran a szemünk elé kerülhet a fák törzsén napozó, fakó narancssárga szárnyú nagy rókalepke. Erdőszéleken, erdei utak mentén, de még kertekben is gyakran feltűnik.

Tavasszal gyakran felbukkan
kertekben is.

Nagy méretű, de félénk állat, közeledtünkre hirtelen felröppen, majd összezárt szárnyával szinte beleolvad a fák törzsének sötét, szürkés vonalaiba. Párkeresés után a nőstény szil-, nyír-, fűz- és csonthéjas fafajok ágaira ragasztja petéit. Júniusban már megjelennek a nagy rókalepke élénk színű nyári generációjának első képviselői, melyeken tisztán kivehetőek a faj jellegzetes vonásai: a szárny oldalain végigfutó kék foltsorral tarkított fekete szegély és a felső szegélyen váltakozva elhelyezkedő fekete és halványsárga foltok sora. A nyáron kikelt lepkék ritkán kerülnek szem elé.

Összezárt szárnyaival szinte
észrevétlenné válik

Egynemzedékes faj, a nyári generáció a kelést követően pár héten belül megkezdi átnyaralását, majd áttelelését. Ha nagyon enyhe az ősz, néha megszakítják pihenésüket.
Élőhelye a vegyes fajösszetételű keményfás ligeterdők, illetve esetenként kertek, gyümölcsösök.
Eszmei értéke: 10 000 Ft

Friss kelésű nyári nemzedék teljes pompában

Ez történt 2019-ben

Rigószegfű

Bár a január még meg tudta mutatni, hogy mi is az a tél: hó, fagy, deres táj, viszont a februárnak már nem volt ereje feltartóztatni a tavasz erőteljes ostromát és a hónap végére már a 20 fok közeli hőmérsékletek hatására megmozdult az élet.  

Erdei békák násza

Az első jelentős természetben tapasztalt esemény a békák násza volt. Pontosabban az erdei békák násza. Eddig még soha nem sikerült megfigyelnem ezt a különleges eseményt, mert minden alkalommal, amikor vizes élőhelyeket kerestem fel már csak a petecsomókat találtam meg. Viszont idén egy esős február végi napon a szerelmes békapár hagyta, hogy szinte teljesen az orrukig dugjam a fényképezőgépet.

Márciusban már fékeződött a hirtelen melegedés, de az élőlények tavaszi ébredése megállíthatatlan volt. A hónap végéig rengeteg lepke repült, köztük olyanok is, melyek repülési ideje inkább április elejekor szokás: fecskefarkú lepke, erdei szemeslepke, kis busalepke. És 2016 után végre újra meg tudtam figyelni a nagy rókalepke jelenlétét, mi több mindkét erdőnkben több helyen is felbukkant, sőt, az eddig rejtőzködő lepke még a kertünkben is látogatást tett.

A mozgalmas március az első újonnan regisztrált védett bogárfaj észlelését is magával hozta. Előkerült a természetközeli erdők rovara, a pompás virágbogár. 

Mocsári gólyahír

Több év kutatás után már kezdtem feladni a reményt, hogy Bogyoszló területén megtalálom a mocsári gólyahírt, azonban 2018 őszén az egyik rét nedvesebb részén járva a növényre jellemző szív alakú leveleket vettem észre. Csupán egy kis kiterjedési területről volt szó, gondoltam tavasszal visszajövők, hátha... És jól tettem! Március utolsó napján egy 50-100 fős állományt rejtett a rét! A növény több éves sikertelen keresése után való megtalálása újra reménnyel és bizakodással töltött el, hogy számos olyan régóta várt faj is előkerülhet még, amelyekről mára már lemondtam, hiszen a mocsári gólyahíreket is olyan réten találtam meg, ahol többször járok az év folyamán!!!

Bronzos smaragdszitakötő

Április végén sorjában megjelentek a korai szitakötők, közülük most először találkoztam a szőrös szitakötővel, mind a hímmel, mind pedig a nősténnyel. Valamint egy szeles napnak köszönhetően végre sikerült éles és egész alakos képet készítenem a nagyon fürge és gyors röptű bronzos smaragdszitakötőről is.

Májusban a változékony, szeles, esős és hűvös idő ( a fagyosszentek rászolgáltak a nevükre az 5 fokos maximum hőmérsékletével) miatt eltűntek a lepkék, azaz elbújtak és a következő generáció is várt a jobb időre. Szó szerint egy-egy fehérlepke repült el előttem még a legmelegebb (csak 15 fok körül) napokon is. Viszont ennek a csapadékos, hűvös időnek köszönhetően a figyelmemet a szitakötők felé fordíthattam, aminek meg is lett az eredménye. Például: nyitott szárnyakkal sikerült lefényképeznem a sávos szitakötőt és új lelőhelyen, azaz egy másik csatornánál sikerült megtalálnom a díszes légivadászt (bár utóbbi már a hónap végén történt). Ez a május annyira keveredett volt, hogy a hónap utolsó napján még repült teljes szépségében a farkasalmalepke, melynek ilyenkorra már eléggé kopottnak kellett volna lennie és friss kelésű feketelábú folyami-szitakötővel is sikerült megejtenem egy találkozást, ennek is április a kelési ideje. Június első napjaiban sikerült megtalálnom a szilva-csücsköslepkét, (ez is 2-3 hetes csúszás) és a díszes tarkalepkét (szintén 2 hetes kelési csúszás). És májusban megtaláltam az év második újonnan előkerült növényét, az apró virágú, elsőre lennek tűnő, rigószegfűt.

Aranyos bábrabló

Júniusban végre megtaláltam legszínesebb futóbogarunkat, az aranyos bábrablót. És egy június közepi napon sikerült végre ép szárnyakkal, teljes színpompában megörökítenem a málna-gyöngyházlepkét és a nagy rókalepkét, aminek a nyári generációját ritkán látni. A májusi hűvös időhöz képest, egész júniusban kánikula uralkodott, így a hűvös vízpart vonzásában sikerült lefényképeznem a skarlátszitakötőt és négyfoltos laposacsát is.

Erdei iszalag

A kánikula és a szárazság kitartott egész júliusban is. A lepkék száma nagyon megfogyatkozott, csupán a leggyakoribbak fajok repültek, ennek ellenére a hónapban sikerült végre rátalálnom a barna tűzlepke egy stabil állományára. És ugyan a kánikula visszaszorította a lekaszált réteken a növények növekedését, viszont ebben a hónapban sikerült végre összefutnom a régóta keresett, (már le is mondtam róla, hogy megtalálom) erdei iszalag virágzó liánjaival.

Galléros csillaggomba

Augusztusban továbbra is a kánikuláé volt a főszerep, néha egy-egy rövid hűvösebb időszakot leszámítva. Ebben a hónapban meglett a nagy hőscincér, igaz egy elpusztult példánya, de ez is bizonyítéka egy újabb Natura 2000 jelölőfaj előfordulásának kis falum környékén. Aztán amikor végre megérkeztek az esők, az erdőben sikerült észrevennem (végre!!!) két csillaggomba fajt is. Ez a nagyon dekoratív gombafaj régóta felkeltette az érdeklődésemet, de mindez idáig hiába kutakodtam utána.

Szongáriai cselőpók

Szeptemberben végre összefutottam Magyarország legnagyobb pókjával, a szongáriai cselőpókkal. A korábbi években a környező falvakban többen is jelezték, hogy nagy méretű pókot láttak a házuk falán. Engem elkerült ez a szerencse, de idén egy séta végén átfutott előttem, úgyhogy sikerült alaposan körbefényképeznem.
Az enyhe október ismét a kéneslepkék megfigyelését hozta magával. Tavaly ugyanebben a késő őszi időpontban tudtam nyitott szárnnyal lefényképezni őket. Igaz, ebben az évben csupán a keleti vagy csángó kéneslepke nősténye hagyta, hogy megörökítsem szárnyainak felszínét.

Az enyhe és száraz ősz egészen novemberig kitartott, amikor is több alkalommal is bőséges mennyiségű csapadék hullott. Ez az időszak már nem kedvezett a fényképezésnek, az őszi színpompa hanyatlani kezdett, az állatok és növények szépen lassan elmúltak, s helyet adtak az összegzésnek. A fent leírt fajok mellett nagyon sok új meglepetéssel futottam össze, csak néhány név a sok közül: harántsávos katona-szitakötő, négyfoltos laposacsa, skarlát szitakötő, tarka vízimoly, kétpontos fehéraraszoló, tölgyfa-sarlósszövő, pompás és smaragdzöld virágbogár valamint a juhar díszcincér.

Smaragdfényű tőrösmoly

Bízom benne, hogy a következő évben (2020-ban) is, ha nem is sokkal, de néhány új felfedezéssel tudom gyarapítani a Rábaköz természeti kincseinek listáját.