A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábatlan gyík. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábatlan gyík. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 31., szerda

Sokszínű május - állatvilág

A tavasz utolsó hónapja tartogatott néhány izgalmas fotótémát. A képeken az általam ritkán fényképezett emlősöktől, a gyakrabban lencsevégre kapott hüllőkön át a rovarokig, sokféle színes állat képe került megörökítésre.

Őzgida
Mókus
Lábatlan gyík
Fürge gyík
Málnapohók
Nagy tűzlepke

Kis rókalepke
Díszes tarkalepke
Fogasfarkú szöcske
Laposhasú acsa
Feketelábú szitakötő

2016. szeptember 23., péntek

A Nyugat-Rábaköz hüllő és kétéltűfaunája

A hidegvérű hüllők és kétéltűek rendszertani osztályába hazánkban mindössze 34 faj tartozik (18 kétéltű és 16 hüllő). Ezek közül mindössze 5 hüllő és 8 kétéltűfaj fordul elő Bogyoszló környékén. (Egyéb internetes adatgyűjtő oldalakon a Rábaköz területéről volt kimutatott adat mocsári békáról és az elevenszülő gyíkról).
Fiatal fürge gyík
Az emberek által kevésbé szeretett csúszó-mászók közül a kétéltűek leginkább a nyirkos, vizes helyeket részesítik előnyben, bár a vizes területek lecsapolása élőhelyük jelentős részét megsemmisítette, így most java részük a szántóföldek melletti csatornák partján találja meg életterét. Persze akadnak kivételek, mint a zöld varangy, mely elsősorban a házak környékének éjszaka aktív lakója és az emberi környezet közelségének tudható be az eső után az utakon elütött sok zöld varangy teteme. Vizes élőhelyen csupán kevés hüllőnket figyelhetjük meg, nálunk csak a nagyon gyakori, az ember közelében is mindenhol felbukkanó vízisikló fordul elő egyedüliként.
A két gerinces osztályt könnyen össze szokták téveszteni. De jelentős különbségek vannak közöttük: 
- a hüllők tojásokkal, a kétéltűek vízbe lerakott petékkel szaporodnak
- a kétéltűeknél külső megtermékenyítés, míg a hüllőknél belső megtermékenyítés jellemző
- a kétéltűek életük első részét vízben élik és kopoltyúval lélegeznek.
- a kétéltűek rendelkeznek lárvaállapottal (ebihal), míg a tojásból kikelő hüllők már önálló, kifejlett egyedek.
- a kétéltűek egész életükben szoros kapcsolatban maradnak a vízzel (békák a vízparton, párás időben vadászás, peterakás helye).
- ezzel szemben a hüllők élete, még a vízisiklóé sem kötődik szorosan a vízhez.
- a hüllők képesek növekedésük során a bőrüket levedleni, a kétéltűek nem.
- a hüllők bőre ellentétben a kétéltűekével bírja a napsütést, hiszen a napfény melegíti fel "hideg" vérüket, míg a kétéltűek pusztulásához vezetne, ha nedves bőrük kiszáradna.
- ennek köszönhető, hogy a hüllők nappali, míg a kétéltűek éjszakai vadászok.
- mind a hüllők, mind a kétéltűek tavasztól őszig aktívak, a telet hibernált állapotban általában földfelszín alatt vészelik át.
Megemlítendő érdekesség, hogy a zöld levelibéka mostanában nem mutat életjelet, pedig 10-15 évvel ezelőtt még a kertünkben is élt több színárnyalatban. Nagyon rejtett életet él, legutóbbi előfordulása egy temetői kútnál volt.
A csatornák partján felbukkanó kecskebékát és nagy tavibékát nehéz megkülönböztetni egymástól, én is szakértő segítséget kértem. Ami a legjelentősebb eltérés közöttük az a méretük. A nagy tavibéka akár 15 cm-es vagy afölötti testméretet is elérhet, addig a kifejlett kecskebéka nagyjából 9 cm-es nagysággal büszkélkedhet. A méreteket látva megállapítható, hogy a hibrid kecskebéka példányszáma jelentősen magasabb a nagy tavibékáénál. Egyéb érdekesség, hogy a nagy tavibéka egykori (néhol még létező) fogyasztásának emléke a békacomb fogalma.
A vöröshasú unka ritkán előforduló, közösségi jelentőségű, azaz Natura 2000-es jelölőfaj, mely erdőszéli pocsolyáktól kezdve útmélyedésekig mindenhol megtalálja az életfeltételeit. Szárazabb időben azonban eltűnik addigi élőhelyéről. 2016 csapadékosabb évében, amikor a nyári esőzések után sokáig fennmaradtak a pocsolyák, szinte mindegyikben úszkált egy-két unka. Ezzel ellentétben 2017 és 2021 között, mikor hamar felszáradtak a pocsolyák, ill. erős tavaszi aszály volt, egy példánnyal sem találkoztam. Közeli rokona a sárgahasú unka nálunk nem fordul elő, ő a hegyvidékek lakója.
A zöld varangyot a legkönnyebb észrevenni, hiszen nyári estéken a házak melletti kertekben keres táplálékot, napközben pedig előszeretettel rejtőzködik a növények alatti nedvesebb földben, házrepedésekben.
2018-ban előbb egy elgázolt, majd nyár végén egy méretes felnőtt nőstény barna varanggyal is volt szerencsém találkozni. Szívesen tartózkodik a kertekben kialakított komposzthalmok közelében, ahol csigákra, gilisztákra vadászik. Veszély esetén képes felfújni magát, hogy nagyobbnak látszódjon, de nyugalmi állapotban is csak a nagy tavibéka szállhat versenybe vele a mérete alapján.
Erdei békák násza március legelején
Az erdei béka viszont nevével ellentétben mindenfelé előfordul, legyen az rét, kert vagy a nevéhez hűen erdő. Ő képes a legnagyobb távolságra ugrani a hazai békafajok közül. Szaporodása már február végén elkezdődhet, ezzel a legkorábban párosodó békafaj. Hangjuk halk kuruttyolás, nem hivalkodó, mint a zöld békáké,  a vízparton csak odafigyeléssel lehet észlelni. Gyakori faj. Rokonaitól a mocsári és gyepi békától nehezen különböztethető meg, de neki van a leghegyesebb orra a három faj közül. 
A kétéltűek farkos és farkatlan kétéltűek csoportjára oszthatók. A farkatlanok közé tartoznak a békák, míg a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték. A Rábaközben eddig az egyetlen farkos kétéltű a pettyes gőte, mely nyárig kitartó vízborítással rendelkező időszakos pocsolyákban, mélyedésekben, de akár házak pincéjében is előfordulhat.
A fent említett béka és gőtefajokon kívül esetlegesen felbukkanhat még a barna ásóbéka és talán a mocsári béka vagy a dunai tarajosgőte is.

Közönséges lábatlan gyík
A hüllők fajainak száma szegényes. Gyíkok közül a fürge gyík a leggyakoribb (bár esélyes lehet a zöld gyík vagy a Hanság közelsége miatt az elevenszülő gyík felbukkanása is). Házak, rétek, erdőszéli bozótosok mind kiváló élőhelyet jelentenek számukra. Ugyanígy a másik előforduló gyíkfélének is, a végtagok hiánya miatt kígyónak nézett lábatlan gyíknak is. Bár utóbbi kerüli a házakat, leginkább szántóföldek mellett, ligetek, erdők szélén jelenik meg. A lábatlan gyík abban tér el a siklóktól, hogy feje nem szélesedik ki, szemhéját képes mozgatni, valamint, ha veszély fenyegeti, képes letörni a farkát, ahogy a többi gyíkféle is (a siklók erre képtelenek). 
Végül 2020-ban volt szerencsém találkozni a fali gyíkkal. Először Csorna néhány régebbi házának repedéseinél vettem észre, majd az erdőnkben egy téglahalmon, aztán a kertünkben 2 példányt, végül pedig rengeteget a vasúti töltés mellett. Barnás színezetével nem feltűnő, de annál tömegesebb előforfulású gyíkunk.
Térségünk egyik kígyóféléje, a gyakori vízisikló, mely erdőszéleken, vízpartokon, házak közelében, egyszóval mindenfelé élőhelyen előfordul. Nem mérges, elmenekül az ember elől.  
A másik kígyóféle pedig a rézsikló, mely elsősorban erdős, bozótos helyeken fordul elő. Táplálékának nagy részét hüllők jelentik.

MAGYARORSZÁGON MINDEN HÜLLŐ ÉS KÉTÉLTŰ VÉDETT! 
Az itt előforduló fajok egyike sem mérgező, egyike sem veszélyes az emberre!) Fennmaradásuk, főleg a kétéltűeké azért is fontos, mert a védett vízimadarainknak fő táplálékát jelentik kiterjedt halastavak, holtágak hiányában a Rábaközben. Kipusztulásuk maguk után vonná a látványos madarak számának csökkenését. Emellett az emberek segítői, az éjszaka folyamán számos gyötrő rovart és kártevőt pl.: a békák szúnyogot, a siklók egereket, pockokat zsákmányolnak.
A kétéltűek eszmei értéke, mostanában természetvédelmi értéke 10-100 000 forintig terjed. A Rábaközben előfordulók egységesen 10 000 ft eszmei értékkel bírnak. A hüllők esetében az érték 25 000 - 1 000 000 ft-ig terjedhet, a nálunk előforduló négy faj közül három 25 000 ft, a rézsikló 50 000 ft eszmei értékkel rendelkezik.

Képek:
Mivel a zöld levelibékáról készült kép hiányzik, ezért csak a többi 11 hüllő és kétéltűfajt tudom képen bemutatni.

Kétéltűek:
Kecskebéka

Nagy tavibéka

Vöröshasú unka

Erdei béka

Pettyes gőte

Barna varangy

Zöld varangy

 
Hüllők:

Rézsikló

Fürge gyíkok

Fali gyík

Közönséges lábatlangyík


Vízisikló

2015. július 25., szombat

Ez történt 2015-ben

Téli táj

Januárban végre sikerült téli képeket fényképeznem. Valódi havas téli képeket! Az utóbbi években annyira megritkult maga a hó, mint jelenség, hogy néha csak elvétve kisebb szitálások, rövid hóesések után megmaradt porhó réteg kínált fényképtémát. Persze a téli havazások mostanában nem túl tartósak, a leesésük után azonnal elkezdenek olvadni, így egy-két nap után már csak a sár marad utánuk. Így sietnem kellett, amikor nagy pelyhekben és tartósan havazni kezdett.
Gombákat csak kevés lelkesedéssel szoktam fényképezni, de a téli egyhangúság után előbukkanó piros vagy osztrák csészegomba látványa kihagyhatatlan volt, tüzes színfolt az ébredő talajon. Állítólag ehető, de én inkább ott hagytam, ahol találtam (egyék meg az állatok). 

Piros csészegomba

Ahogy egyre közeledett a tavasz, virágozni kezdtek az ismert kikeleti növények. Idén újat nem találtam közülük, de ugyanúgy töméntelen mennyiségben nyíltak a keltikék, tüdőfüvek és szellőrózsák. Így végre sikerült olyan virágcsoport képeket készítenem, amin több növény is szerepel egyszerre. Azért a csoportképért is hetekig kellett várnom, de ezalatt találkoztam a nagy rókalepkével, amivel tavaly már találkozhattam, csak akkor nem ismertem fel. Ez a példány áttelelt, mert kopott szárnyai voltak, de később találkoztam egy élénk színű példánnyal is. 

Nagy rókalepke
Tavaszi virágok

Az erdők tavaszi virágözöne után azonban sikerült rábukkannom egy régóta keresett növényre. Ez pedig a gyöngyvirág. Ez is jellegzetes faja a kőris-tölgy elegyű maradványerdőknek. Egy 20 méteres sávban találtam rájuk, virágot nem hoztak, csupán a leveleik jelezték hollétüket. Mellettük rábukkantam a széleslevelű salamonpecsétre. Könnyen összetéveszthető rokonával, a gyakoribb fürtös salamonpecséttel.

Gyöngyvirág
Széleslevelű salamonpecsét

A tavaszi mezők nem tartogattak meglepetést. Hiába kerestem a két éve még virágzó agárkosbor orchideát, idén sem találtam meg. Könnyen lehet, hogy kipusztult és én láttam utoljára azon a réten.

A tavaly fellelt védett növények közül a tojásdad békakontyot leszámítva mindet megtaláltam. Ennek a kis orchideának a lelőhelyét viszont igen korán uralma alá hajtották a különféle gyorsan növő növények, így szem elöl tévesztettem. 
Májusban viszont sikerült rátalálnom a madárfészek békakonty 3 példányára, így 10-re bővült a Rábaközben megtalált védett növények száma. Eddig hiába kerestem, most viszont szó szerint beléjük botlottam, egyszer csak ott voltak a lábam előtt. Tavaly viszont ugyanott nem találtam meg.

Madárfészek békakonty
Lábatlan gyík



















Általában lepkéket és szitakötőket szoktam fényképezni, ritkábban más rovarokat vagy hüllőket, kétéltűeket. De idén egy esős napon találkoztam a lábatlan gyíkkal. Ráérősen kúszott előttem, még azt is türelmesen hagyta, hogy minden oldalról lefényképezzem. Fiatal példány lehetett. Mivel a nevében is szerepel, hogy lábatlan, sokan siklónak, kígyónak nézik és ezt erősíti, hogy kígyó módjára öltögeti a nyelvét. 
Említést érdemel az a négy védett szitakötő faj, amire rábukkantam: feketelábú szitakötő, lápi acsa, mocsári szitakötő és a pataki szitakötő. Velük egy másik blogban foglalkoztam. Szitakötő vadászat közben pedig elsétált mellettem egy rezes futrinka, ez az első védett bogár, a szarvasbogarat leszámítva, amivel találkoztam.
Sokféle araszolólepkével is összefutottam, de mind közül egyedül a vonalas fehéraraszoló az, amit meg akarok mutatni. Nagyon szép példánya szállt előttem, miközben árkon-bokron keresztül követve próbáltam megörökíteni. Sokkal nagyobb mint a többi araszoló lepke és áttetsző fehér szárnyain keresztülfutó sötét vonalak teszik egyedivé.
Rezes futrinka
Vonalas fehéraraszoló


















Jakabfű-lepke
Két különleges lepkét is sikerült megtalálnom. Míg tavaly szarvasokat követve akadtam a kardos madársisakra, sármát kutatva a tojásdad békakontyra, céltalan bolyongással a kétlevelű sarkvirágra, ugyanilyen véletlen folytán , csak úgy benéztem egy mezőre. Nem az volt a célom, hanem az erdő. Amikor elmentem mellette, már akkor késztetést éreztem, hogy bemenjek, de csak a visszaúton került erre sor. Már épp eredménytelenül távoztam volna, amikor egy fűszálon ráakadtam a jakabfű-lepke egy példányára (másnap máshol egy újabbat találtam). Ez a különleges színezetű lepke annyira kába lehetett az esős idő miatt, hogy nem szállt el előlem, sőt még azt is hagyta, hogy kézbe vegyem és a kezemen járkálva ki is nyitotta csodás szárnyait.

Nagy tűzlepke
Lápi csalánt keresve bukkantam a nagy tűzlepkére. Ahogy a vízpartot (csatorna) tanulmányoztam, szembe ötlött egy narancssárga volt. Először azt hittem élénk színű, kései kis virágú pipacs. Közelebbről láttam, hogy mással van dolgom. Védett faj, Nyugat-Európa sok helyén erősen megfogyatkozott az állománya, Natura 2000 jelölőfaj. A harmadik legértékesebb lepke, amire a Rábaközben akadtam.
Eddig ennyi, ha lesz érdekes folytatás, akkor bővül ez az iromány.



És bővült is...
Fecskefarkú lepke
Sikerült még két lepkét lefényképeznem. Az egyik a fecskefarkú lepke, amit mostanában fecskefarkú pillangóként próbálnak hívni, szerintem feleslegesen. Szóval a fecskefarkú lepkét általában minden évben látom, korábban is megörökítettem már, csak az valahogy nem sikerült jól. Most szerencsém volt, bár sokat kellett várnom az eredmény megszületésére. Minden évben felbukkan a kertünkben más lepkékkel együtt. Idén is megtette ezt, csak nem akarta a szárnyait teljesen kinyitni. A képen látható példányt egy mezőn sétálva fényképeztem. Virágzó kornistárnicsokat kerestem, amikor elrebbent mellettem. Ezután kezdődött a hajsza, keresztbe-kasul a réten. És mivel nem virágokra szállt, hanem a fű közé (ennek okát nem tudom), nagyon kellett figyelnem, hogy szem elől ne tévesszem. Aztán türelmesen hagyta, hogy megörökítsem.

Nyírfa-csücsköslepke
A másik különleges lepke, a hivatalos nevén nyírfa-csücsköslepke, aminek eredeti neve sokkal fogyaszthatóbban hangzott: nyírfaboglárka. A csücsköslepke nevet azért kapta, mert a szárnyai végén kis farokra hasonlító nyúlvány található. A rétek melletti fasorokban bukkantam rá, már nyár közepén is, csak akkor nem volt hajlandó megmutatni a szárnyát. A képen látható lepke nőstény, mivel csak nekik található narancsos folt a szárnyukon, a hímek szürkésbarnák. Nagyon gyorsan kellett fényképeznem, mert amikor megtaláltam épp mászott felfelé a kökénybokron. Megláttam, hogy kinyitja a szárnyát és találomra fölé helyeztem a gépem. Pusztán a szerencsén múlt, hogy éles képet sikerült készítenem róla.
Hogy lesz-e folytatás??? Majd 2016-ban!

Ez történt 2021-ben

Rövid összefoglaló 2021. évben tapasztalt természeti csodáiról. Újra előkerültek a zöld varangyok. Ami azért is lényeges, mert az év kétéltű...