A bogyoszlói Tölösi-erdő

Győr-Moson-Sopron megye közepén, a Rábaköz szívében, egy alig 600 fős település, Bogyoszló keleti határában található egy kis területű, de változatos erdő. A Tölösi-erdő, nevét a tölgyfáról kapta, ez a fafaj az erdő meghatározó fatípusa. Az erdő a régi Rába és mellékfolyóit kísérő tölgy-kőris-szil maradványerdők egyike, s ennek a maradványjellegnek az öröksége a változatos tavaszi virágözön.    
               

Odvas keltike

Tavasszal lépni nem lehet a fák között az odvas keltikék (Corydalis cava) tömegétől, amit itt-ott kisebb-nagyobb csoportokban megszakít az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) kéksége. Egy másik nagy számban jelentkező növény a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) az erdő alját felváltva uralja az odvas keltikével.

Berki szellőrózsák

A keltike alkonya után előtörnek a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) és indás ínfű (Ajuga reptans) tövei, a hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) karcsú szárú virágai, majd őket követi a fürtös (Polygonatum multiflorum) és a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium). A fák sűrű árnya alatt felbukkant néhány tő gyöngyvirág (Convallaria majalis) is. Ez az illatos virág a tölgyes erdők jellemző növénye, itt viszont csupán néhány tőre koncentrálódik az állománya.

Kora nyáron bontja lila szirmait a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), ami leginkább az erdei utak, tisztások mentén nyílik, ugyanúgy, mint az erdei tisztesfű (Stachys silvestris). Az erdő világosabb részein nyáron sokfelé nyílik a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer) és az erdei varázslófű (Circaea lutetiana) fehér virága. 

Harangvirág

A Tölösi-erdő mellett szorosan húzódó kis kiterjedésű rétek gazdag növény és állatvilágot őriznek meg. Növények közül a legfontosabb az erdő szélén felbukkanó védett orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű. A réteken ritkaságként néha felbukkan egy másik orchideafaj, az agárkosbor. A terület harmadik védett ritkasága a néhány tövet számláló kornistárnics-állomány.
Az erdő és a rétek szélét jelentő kökényes, galagonyás, azaz az áthatolhatatlan bozótos számos védett ízeltlábúnak is otthont nyújt. A Tölösi-erdő környezetében eddig több, mint 40 fajta nappali lepke és több szitakötő is felbukkant. Nappali lepkék közül a legértékesebb a kis rókalepke, a faját csupán egynéhány példánnyal képviseltető szilva-csücsköslepke, a kis fehérsávoslepke, a nagy rókalepke. Valamivel nagyobb számban fordul elő a nagy tűzlepke, a fecskefarkú lepke vagy a tölgyfalepke. Bogyoszló környékének 6 védett szitakötőfaja közül 4 megtalálható az erdő közelében. A lápi acsa, a mocsári szitakötő, a feketelábú szitakötő és eddig csak itt mutatkozott az Európa-szerte ritkaságnak számító erdei szitakötő.
Egyéb látványos rovarfaj az erdőben élő, mindenki által ismert nagy szarvasbogár, korhadt fákon található a nagy bíborbogár és a közepes bíborbogár és a ritkán felbukkanó erdei szömörcsög nevű gombán táplálkozó vörösnyakú dögbogár. A réteken tömegével ciripelő mezei tücsök, a nagy számú fekete és kétsávos gyalogcincér, a májusban hangos énekbe fogó védett fogasfarkú szöcske vagy a nyár vége felé felbukkanó ragadozó rovar, az imádkozó sáska jelenléte csak ízelítő az ízeltlábúak sokszínű listájából.

Atalanta-lepke

Hüllők és kétéltűek közül megemlítendő a lábatlan gyík, a fürge gyík, az erdei béka, a vöröshasú unka és a pettyes gőte állománya. Madarak közül a több éve itt fészkelő hollópár és a rétek fölött ritkán felbukkanó vadászó fekete gólya említendő. Emlősök közül az őz, vaddisznó, mezei nyúl a leggyakoribb. Szerencsés esetben össze lehet futni a sünnel is. Érdekességként megemlítendő, hogy míg a faluban és a Petlendi-erdőn (Bogyoszló nyugati erdeje) gyakori a mókus, addig a Tölösi-erdőn még nem sikerült megfigyelnem.

Említés érdemel a terület gombavilága is. Csak néhány jellegzetes faj: nagy őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, piruló őzlábgomba, nyári laskagomba, kései laskagomba, júdásfülegomba, piros csészegomba, szarvasagancsgomba, széngömbgomba, különböző tinóruk, tölcsérgombák, taplógombák és tintagombák.

Karcsú őzlábgomba

Végezetül megjegyzendő, hogy a változatos életközösséget, úgy tűnik az erdő kezelői kevesellik, ugyanis néhány éve, mikor az erdészház előtti pihenőt kialakították, mesterségesen telepítettek be bogláros szellőrózsát, tőzikét és hóvirágot. Ezek a fajok ugyan jellemzői a keményfás ligeterdőknek (közülük néhány elő is fordul a nyugatra húzódó Petlendi-erdőn), de mivel az erdő más részein nem fordulnak elő, csak a kialakított tisztásokon és ott is egy-egy csoportban hajtanak, ebből következik, hogy jelenlétük az emberi beavatkozás eredménye, ahogy a szép, de az erdei virágok harmóniájától nagyon elütő kerti hagymások jelenléte is, mint a jácint, tulipán és a krókusz!

A tavasz első virágai

Új!

2023. október 23-án megtaláltam a védett óriás bocskorosgomba 2 termőtestét!

Óriás bocskorosgomba
Volvariella bombycina

Széleslevelű nőszőfű / Epipactis helleborine

Széleslevelű nőszőfű / Epipactis helleborine

A Rábaköz legelterjedtebb nőszőfű-féléje, sőt talán egyetlen faja a családjából. Bár az eddig nem sikerült más nőszőfű fajokat felfedeznem, ez az egyetlen faj a legtöbb erdős területen megtalálható, több ezres példányszámban megtalálható, mégis alig észrevehetően nőnek a magas növényzet rejtekében. 

Frissen telepített erdőkben vagy árnyékos erdőkben, ahol az aljzatot nem borítja más növény, könnyű rálelni. Jelenlétükre azért is nehéz rábukkanni, mert olyan helyeken is szívesen nő, aminek a megközelítése akadályozott a bozótos, ágtöredékes, csipkebogyó-ágas helyek miatt. Van, hogy fatöveknél több tíz növény él, de csak a nyári kaszálások után bukkannak elő a lenyírt magas kórók árnyékából. A virágzás után, a még zöldellő leveles növényszárak kora őszig láthatóak.

A növény magassága eltérő, van, hogy alig több, mint 10 cm, más erősebb példányai fél méternél is magasabb szárakat képesek növeszteni. Magasságát mind az életkora, mind a környezete befolyásolja. Zavartalan, értsd: más növény által nem használt területen, a legnagyobbak a virágszárai, és a legdúsabbak a virágzatai. A növény a tavaszi fagyok elmúltával, május vége felé kezd előbukkanni. A fiatal hajtásokon megjelenő bókoló virágszár folyamatosan kiegyenesedik és megkezdődik a virágok nyílása.

Csoportokat fejleszthet. 

Virágzásának elmaradásáért a vadkár okolható, részben. Személyes tapasztalat, hogy az egyik feltöltött képemen szereplő csoportot többször felkerestem, már kezdett kiegyenesedni a virágszár, látszódtak a leendő virágok, amikor a következő felkeresésemkor észrevettem, hogy a virágszárat lerágták. Másik állati kártevőik a levéltetvek. 

A virágok aprók, mindössze centis nagyságúak, távolról szinte észre sem venni, hogy a növény virágzik (sőt! azt sem, hogy virágzó növény van a közelben!), mert a virágok lefelé állnak. Közelről látni, hogy a kis virágok nagyon hasonlítanak az áruházakban kapható lepkeorchidea virágaira.

Virágzásának idejét július elejére teszik, de idén, a többi orchideához hasonlóan ez a faj is korábban bontott szirmokat. A széleslevelű nőszőfű virágainak színe változatos, a hagyományos fehéres-rózsaszín mellett, élénk rózsaszín és hófehér is előfordulhat.
A végére pedig egy kis érdekesség: az orchideákról úgy írják, hogy vegyszerezett területeken nem jelennek meg. Én egy olyan lelőhelyre bukkantam, ahol kb. 10 fő nőtt, egy nagy nyárfa alatt, mezőgazdasági út mellett, mögötte, úgy egy méterre búzamező, amit tavasszal gyomirtóznak és egyéb vegyszerekkel kezelnek a kalászok éréséig, mellette az út mellett, pedig akácok nőnek, amik alatt köztudottan alig él meg bármilyen növény. Így egy kis szigetre leltem, és amíg ez a nyárfa él, addig az ott élőhelyet talált széleslevelű nőszőfüvek menedéket lelnek.