A természet 10 új arca

Április közepe csupa meglepetéssel szolgált, mikor a Bogyoszló környéki erdőket, mezőket jártam. De még akkor is került a szemem elé újdonság, amikor a kertek alatt sétáltam.

Az első, ha nem is újdonság, hiszen tavaly már megtaláltam, a fekete gyalogcincér. Ez a 2-3 cm-es kis bogár egy borús napon tűnt fel előttem, amikor a fűszálakon kapaszkodva araszolt tovább.

Fekete gyalogcincér

A második élőlény, viszont már meglepetés volt, hiszen életemben először akadtam össze kucsmagombával. Utóbb kiderítettem, hogy a képen szereplő, a lelőhelyen 2 példánnyal képviseltető faj neve, fattyú kucsmagomba. Ehető, bár kis termete végett, rengeteget kellene belőle gyűjteni, hogy enni lehessen belőle.

Fattyú kucsmagomba

Másnap egy olyan vizes helyen jártam, aminek az alaposabb felkutatását már tavaly elhatároztam. Kora tavasszal már találtam arra utaló jeleket (vízen úszó levelek), hogy itt is előfordulhat a víziboglárka, de virágos állapotban még nem láttam. Aztán, amikor felkerestem a kis patakot, láttam, hogy cseresznyevirágra hasonlító virágok úsznak a vízen, gondoltam esetleg belefújta a szél őket a vízbe. Csakhogy alaposabban szemügyre véve láttam, hogy teljesen másról van szó. Elég apró kis virágok. Kb. 1 cm-es átmérőjű virágai vannak. Hogy pontosan mi a hivatalos neve, még kétséges. Vagy hínáros vagy nagy víziboglárka.

Víziboglárka

Aztán megtaláltam a virágzásba fogó gyöngyvirágokat. Igaz, április közepe még nem az igazi ideje ennek a szép kis növénynek, de a hó eleji meleg megtette hatását. Azért a legtöbb gyöngyvirág (szerencsére) még csak kezdetleges, bimbós állapotban volt.

Gyöngyvirág

Aztán körülnéztem a lápos, vizes réteken is. Már-már csalódva indultam volna hazafelé, amikor hirtelen vörös zuhanással becsapódott valami. Először azt hittem, egy piros bogár lesz az. Keresgéltem a fűben és rátaláltam a füstös medvelepkére. A piros villanás elrejtett vörös szárnyának és vörös-fekete testének volt tudható. Így sikerült egy újabb medvelepkét találnom.

Füstös medvelepke

Végül, hogy sikerrel zárjam ezt a kis áprilisi keresgélést, nap végére megtaláltam a tojásdad békakontyokat is. Rájuk már két évvel ezelőtt rábukkantam, de tavaly nem sikerült előkerítenem őket. Ami nem is csoda, hiszen beleolvadnak a galajos környezetükbe. Kb. 10-15 példány került elő, pont, mint legutóbb. Viszont sokkal korábban, mint 2 éve. Ez is a hó eleji melegnek köszönhető, hiszen ennek az orchideának a virágzási ideje május közepére esik. Most pedig egy hónappal a virágzás előtt már bimbós virágszárat nevel!

Tojásdad békakonty

Harmadnap pedig sikerült megtalálnom egy fotózást türelmesen viselő kecskebékát. Feltűnő, nagy mérete könnyen észrevetette magát előttem, ahogy a vízben kikötő hungarocell darabon sütkérezett. Tényleg méretes béka volt, legalább 10 cm hosszú és a szélessége sem volt elhanyagolható. (Szakértőkkel egyeztetve azonban kiderült, hogy nem is ő a kecskebéka, leginkább nagy termete indokolja, hogy nagy tavibéka legyen. E nagy méretű béka mellett kisebb békák is felbukkantak, ők a kecskebékák)

Nagy tavibéka

És sikerült éles képet készítenem a nagy rókalepkéről. Épp egy fán napozott, amikor megtaláltam. Csak azt sajnálom, hogy teljes pompájában még nem sikerült megörökítenem. Ez a példány is, mint a korábbiak a telelésből visszatért lepkék, ezért kopottabb a színűk. Élénkebb példány fényképezése pedig azért nehéz, mert áprilisban láthatók a nagy rókalepkék, az év többi részében ritkán kerülnek szem elé.

Nagy rókalepke

És újra megjelent a farkasalmalepke is. És nagy örömömre ismét egy teljes színében pompázó példány. Ez a lepke most azért lett különleges, mert egy új lelőhelyen fedeztem fel. A farkasalmalepke a 4 magyarországi pillangó egyike. Tőlünk nyugatabbra csak Bécs körül fordul elő. Eszmei értéke: 50 000 ft.

Farkasalmalepke

Végül sikerült rálelnem egy olyan erdei pocsolyára (bár a pocsolya nem jó szó, inkább kisebb időszakos tavacska), amiben gőték úszkáltak. Korábban hallottam már, hogy Bogyoszlón mások találkoztak vele, de ez volt az első alkalom, hogy saját szememmel láthattam ezt a kétéltű fajt! Zárásnak nagyszerű!

Pettyes gőte

Ez történt 2015-ben

Téli táj

Januárban végre sikerült téli képeket fényképeznem. Valódi havas téli képeket! Az utóbbi években annyira megritkult maga a hó, mint jelenség, hogy néha csak elvétve kisebb szitálások, rövid hóesések után megmaradt porhó réteg kínált fényképtémát. Persze a téli havazások mostanában nem túl tartósak, a leesésük után azonnal elkezdenek olvadni, így egy-két nap után már csak a sár marad utánuk. Így sietnem kellett, amikor nagy pelyhekben és tartósan havazni kezdett.

Gombákat csak kevés lelkesedéssel szoktam fényképezni, de a téli egyhangúság után előbukkanó piros vagy osztrák csészegomba látványa kihagyhatatlan volt, tüzes színfolt az ébredő talajon. Állítólag ehető, de én inkább ott hagytam, ahol találtam (egyék meg az állatok). 

Piros csészegomba

Ahogy egyre közeledett a tavasz, virágozni kezdtek az ismert kikeleti növények. Idén újat nem találtam közülük, de ugyanúgy töméntelen mennyiségben nyíltak a keltikék, tüdőfüvek és szellőrózsák. Így végre sikerült olyan virágcsoport képeket készítenem, amin több növény is szerepel egyszerre. Azért a csoportképért is hetekig kellett várnom, de ezalatt találkoztam a nagy rókalepkével, amivel tavaly már találkozhattam, csak akkor nem ismertem fel. Ez a példány áttelelt, mert kopott szárnyai voltak, de később találkoztam egy élénk színű példánnyal is. 

Nagy rókalepke

Tavaszi virágok

Az erdők tavaszi virágözöne után azonban sikerült rábukkannom egy régóta keresett növényre. Ez pedig a gyöngyvirág. Ez is jellegzetes faja a kőris-tölgy elegyű maradványerdőknek. Egy 20 méteres sávban találtam rájuk, virágot nem hoztak, csupán a leveleik jelezték hollétüket. Mellettük rábukkantam a széleslevelű salamonpecsétre. Könnyen összetéveszthető rokonával, a gyakoribb fürtös salamonpecséttel.

Gyöngyvirág

Széleslevelű salamonpecsét

A tavaszi mezők nem tartogattak meglepetést. Hiába kerestem a két éve még virágzó agárkosbor orchideát, idén sem találtam meg. Könnyen lehet, hogy kipusztult és én láttam utoljára azon a réten.

A tavaly fellelt védett növények közül a tojásdad békakontyot leszámítva mindet megtaláltam. Ennek a kis orchideának a lelőhelyét viszont igen korán uralma alá hajtották a különféle gyorsan növő növények, így szem elöl tévesztettem. 

Májusban viszont sikerült rátalálnom a madárfészek békakonty 3 példányára, így 10-re bővült a Rábaközben megtalált védett növények száma. Eddig hiába kerestem, most viszont szó szerint beléjük botlottam, egyszer csak ott voltak a lábam előtt. Tavaly viszont ugyanott nem találtam meg.

Madárfészek békakonty

Lábatlan gyík

Általában lepkéket és szitakötőket szoktam fényképezni, ritkábban más rovarokat vagy hüllőket, kétéltűeket. De idén egy esős napon találkoztam a lábatlan gyíkkal. Ráérősen kúszott előttem, még azt is türelmesen hagyta, hogy minden oldalról lefényképezzem. Fiatal példány lehetett. Mivel a nevében is szerepel, hogy lábatlan, sokan siklónak, kígyónak nézik és ezt erősíti, hogy kígyó módjára öltögeti a nyelvét. 

Említést érdemel az a négy védett szitakötő faj, amire rábukkantam: feketelábú szitakötő, lápi acsa, mocsári szitakötő és a pataki szitakötő. Velük egy másik blogban foglalkoztam. Szitakötő vadászat közben pedig elsétált mellettem egy rezes futrinka, ez az első védett bogár, a szarvasbogarat leszámítva, amivel találkoztam.

Sokféle araszolólepkével is összefutottam, de mind közül egyedül a vonalas fehéraraszoló az, amit meg akarok mutatni. Nagyon szép példánya szállt előttem, miközben árkon-bokron keresztül követve próbáltam megörökíteni. Sokkal nagyobb mint a többi araszoló lepke és áttetsző fehér szárnyain keresztülfutó sötét vonalak teszik egyedivé.

Rezes futrinka

Vonalas fehéraraszoló

Jakabfű-lepke

Két különleges lepkét is sikerült megtalálnom. Míg tavaly szarvasokat követve akadtam a kardos madársisakra, sármát kutatva a tojásdad békakontyra, céltalan bolyongással a kétlevelű sarkvirágra, ugyanilyen véletlen folytán , csak úgy benéztem egy mezőre. Nem az volt a célom, hanem az erdő. Amikor elmentem mellette, már akkor késztetést éreztem, hogy bemenjek, de csak a visszaúton került erre sor. Már épp eredménytelenül távoztam volna, amikor egy fűszálon ráakadtam a jakabfű-lepke egy példányára (másnap máshol egy újabbat találtam). Ez a különleges színezetű lepke annyira kába lehetett az esős idő miatt, hogy nem szállt el előlem, sőt még azt is hagyta, hogy kézbe vegyem és a kezemen járkálva ki is nyitotta csodás szárnyait.

Nagy tűzlepke

Lápi csalánt keresve bukkantam a nagy tűzlepkére. Ahogy a vízpartot (csatorna) tanulmányoztam, szembe ötlött egy narancssárga volt. Először azt hittem élénk színű, kései kis virágú pipacs. Közelebbről láttam, hogy mással van dolgom. Védett faj, Nyugat-Európa sok helyén erősen megfogyatkozott az állománya, Natura 2000 jelölőfaj. A harmadik legértékesebb lepke, amire a Rábaközben akadtam.

Eddig ennyi, ha lesz érdekes folytatás, akkor bővül ez az iromány.



És bővült is...

Fecskefarkú lepke

Sikerült még két lepkét lefényképeznem. Az egyik a fecskefarkú lepke, amit mostanában fecskefarkú pillangóként próbálnak hívni, szerintem feleslegesen. Szóval a fecskefarkú lepkét általában minden évben látom, korábban is megörökítettem már, csak az valahogy nem sikerült jól. Most szerencsém volt, bár sokat kellett várnom az eredmény megszületésére. Minden évben felbukkan a kertünkben más lepkékkel együtt. Idén is megtette ezt, csak nem akarta a szárnyait teljesen kinyitni. A képen látható példányt egy mezőn sétálva fényképeztem. Virágzó kornistárnicsokat kerestem, amikor elrebbent mellettem. Ezután kezdődött a hajsza, keresztbe-kasul a réten. És mivel nem virágokra szállt, hanem a fű közé (ennek okát nem tudom), nagyon kellett figyelnem, hogy szem elől ne tévesszem. Aztán türelmesen hagyta, hogy megörökítsem.

Nyírfa-csücsköslepke

A másik különleges lepke, a hivatalos nevén nyírfa-csücsköslepke, aminek eredeti neve sokkal fogyaszthatóbban hangzott: nyírfaboglárka. A csücsköslepke nevet azért kapta, mert a szárnyai végén kis farokra hasonlító nyúlvány található. A rétek melletti fasorokban bukkantam rá, már nyár közepén is, csak akkor nem volt hajlandó megmutatni a szárnyát. A képen látható lepke nőstény, mivel csak nekik található narancsos folt a szárnyukon, a hímek szürkésbarnák. Nagyon gyorsan kellett fényképeznem, mert amikor megtaláltam épp mászott felfelé a kökénybokron. Megláttam, hogy kinyitja a szárnyát és találomra fölé helyeztem a gépem. Pusztán a szerencsén múlt, hogy éles képet sikerült készítenem róla.
Hogy lesz-e folytatás??? Majd 2016-ban!