Kikerics, az ősz virága

Őszi kikerics

Minden évben tömegével virágoznak a leglátványosabb kései virágok, az őszi kikericsek Bogyoszló határában. Számukat csak becsülni lehet, de több ezer példány varázsolja a rózsaszín minden árnyalatába a rábaközi tájat. 

A növény korábban a legelők, kaszálók feltörése miatt sok helyről eltűnt, így a Rábaközben sem egységes az előfordulása. Van olyan rét, ahonnan teljesen  hiányzik vagy csupán kis létszámmal képviselteti magát, míg máshol valóságos virágszőnyeget borít a tájra.

Nem védett, ellenben minden része mérgező, ezért a legelő állatok elkerülik.

Érdekessége, hogy ősszel csupán a virágát láthatjuk.

Tavasszal jönnek elő a levelei és termései, melyek nyár elejére érlelik meg magjaikat.

Nyár végétől (legkorábban július végén láttam nyíló virágot) október végéig gyönyörködhetünk a színpompájukban. A virágzás csúcspontja szeptemberben van.

A képeken megpróbáltam visszaadni a kifejlődésének menetét és azt a tömeges jelenlétet, aminek szemtanúi lehetünk évről-évre, remélem, sikerrel jártam.

Jó idő esetén, akár már márciusban megjelenhetnek a fényes zöld levelei

Áprilisban már méretes levelek jelzik a kikericsek lelőhelyét

Májusra a levelek között megjelenik a termés

Akár több termést is hozhat a növény

Júniusra beérnek és felnyílnak a tokok

Apró magjait a hangyák hordják szét

Majd ezután teljesen visszahúzódik a földbe, nyoma vész egészen a nyár végétől kezdődő virágzásáig.

A frissen előbújt kikericsvirágon még megfigyelhető az elszáradt virágburok

Észrevétlenül bújik elő a földből

Némelyik virág csúcsán megszárad a burok

A bimbó először fehér, majd fokozatosan vált át rózsaszínbe

...és elkezdődik a virágzás

Kaszált réteken lehet látni, mennyien is vannak

Egy helyen több virágszár is nyílhat

Rétektől az árnyékos erdőszélekig előfordul 

Őszi kikerics tömeg

Őszi kikerics közelről

Őszi kikericstől rózsaszínű a határ

Kornistárnics - elveszve a kékben

Kornistárnics

Kornistárnics / Gentiana pneumonanthe
Eszmei értéke: 10 000 Ft
Az év vadvirága 2018-ban.

Virágzó tövek

A hanyatló nyár egykedvűségével szemlélődő augusztus, a perzselő naptól kiégett rétek száraz csonkjai mellett megszülető kornistárnics tövek bölcsőinek ringatója. A rövidülő nyár végi nappalok, a hűvösödő éjszakáktól felfrissült leheletnyi ködöt pöfékelő hajnalok, s az erejét már jócskán kiadó, forró sugarait visszaterelő nap a növény virágbontásának óvó gyámjai.

Nedves rétek növénye

Ritka, fehéres színváltozat

Színét a természet az ég érintetlen ősi kékjéből, a folyóvizek selymesen csordogáló csillámaiból és az alkony álomígéretű lilájából keverte ki, s a szirmok belsejére teremtő ecsetjével pöttyözte fel az égbolt számolatlan csillagait.

Szürkés hangyaboglárka peték

Kornistárnics. Hazánkban szórványosan előforduló növény. A tárnicsfélék közül az egyedüli, mely a síkvidéki életformát választotta. Virágait a nyár második felében bontja, amikor az éjszakák lassan hosszabbodni kezdenek. Feltűnő, gyógyhatásúnak hitt virágai miatt régen gyűjtötték, ma már csak a rétjárók virágszaggatása veszélyeztetheti. 

A növény védelmét nemcsak szórványos előfordulásának, élőhelyeinek visszaszorulásának köszönheti, hanem a szürkés hangyaboglárka nevű lepkének is, amelynek hernyói kizárólag a tárnics magjait tudják elfogyasztani, ebből kifolyólag a lepke jelenléte szorosan összefügg a kék növény elterjedésével.

Virágzó tövek

Az ősz

Nyár vége felé, amikor még alig hagytuk magunk mögött a kánikula izzasztó emlékét, a virágzó réteken a magas fű alól szinte észrevétlenül kibukkan egy rózsaszín virágocska. S ahogy telnek a napok, ahogy az egyre tovább maradó ködös reggelek köszöntik az álmos vidéket, a kis rózsaszín virág több és több helyen bontja ki élénk szirmait. Ő az új évszak, az ősz kérlelhetetlen hírnöke. 

Őszi kikerics

A kikerics virágzásával egy időben távoznak a nyárhozó gólyák, s lázas útra-készülődéssel gyülekeznek a villanydrótokon a csivitelő fecskék... Aztán egyszer csak megjelenik az első sárga levél... Hiába van még jó idő, hiába jósolják még a vénasszonyok nyara kellemes délutáni melegét, az ökörnyálas-harmatos reggelek, a kányabangita és csipkebogyó vörösen érő bogyói, a kecskerágó rózsaszínbe váltó termése minden nappal közelebb hozza a legszínesebb évszak kiteljesedését.

Zsidócseresznye

Egy nap aztán vörösbe váltó szeder tekint a napfényben fürdő rétekre, dacolva az elkerülhetetlennel, kitartóan hozza hófehér virágait, de termését már nem tudja kinevelni. Az erdő alját beborítják a tölgyek tarkán hulló levelei, a bozontos kalapban földre pottyant makkok seregei. Az erdő szélén a zsidócseresznye lampionjai meleg fényükkel mintegy lámpásként világítanak az egyre hűlő éjszakába, talán a nyár melegét próbálják még utoljára visszavarázsolni.

Kányabangita

Izzik a galagonya, kéklik a kökény, koppan a gesztenye és a dió. Az őszi erdők-rétek utolsó ajándékai mélázva figyelik a minden nappal kopárabbá-színtelenebbé váló réteket, búcsúként felelevenítik a pillangókban, virágokban élénk emlékeiket. 

Őszi levelek

A vadszőlő színekben fürdő tarka függönye alatt felbukkannak az őszi erdők jellegzetes élőlényei, a gombák. Ezek a változatos, mesebeli teremtmények, s a mellettük teljes őszi pompájába öltöző erdőben aláhulló levelek, a sárga-tarkán felhalmozódó avar együttese misztikus hangulatba vonja az erdő vándorait. Mintha álomképek válnának valóra. Tündérek, törpék, szinte elevennek tűnnek a sárga lombú fák mögött.

Őszi termések

Ez az álombeli hangulat, az aranyfényben ragyogó fák, a vöröslő termések, a rejtélyes gombák mindössze egy röpke csodapillanat, amit sebtiben elsodor az első északról érkező, fenyegető hideget hozó, lombszaggató jeges szél. Felgyulladnak az avarégető-tüzek, füstöt okádnak a kémények. A csendes őszi eső áztatta házakból tompán koppanó diótörés hangja szűrődik ki, máshol dísztökök tarka serege hoz utolsó vidám színeket a szürkülő világba, valahonnan pedig a sült gesztenye és sütőtök vendégcsalogató édes illata szökik ki az utcára, elkanyarodva a körtéktől, almáktól, szőlőktől roskadozó pincék mellett.

Itt van az ősz...

Szépen elcsendesedik a világ... Már oly távolinak tűnik a nyüzsgő nyár, oly elérhetetlen messzeségbe szállt a vadvirágözön, a csicsergő erdők emléklátványa. A türelmetlen tavaszvárás vágyódását csillapítja a hajnalonként jeges vendégként megérkező csipkeverő dérvilág. A jégkristályokba fagyott színes levelek, a termések érintetlen tökéletessége utoljára látványos bizonyosságot hagy az ősz meseteremtő világáról, mialatt a lombjukat vesztett őszi esőben álló fák, a hideg szélsöpörte-színevesztett rétek felkészülnek a hónapokig tartó nagy álomra.

Te milyennek látod az őszt?

Ősz az erdőn

Kicsit hiánypótló írás ez a bejegyzés, hiszen korábban csak az erdő tavaszi és nyári arca lett bemutatva. Az elmaradás oka talán abban keresendő, hogy elsősorban az erdei növényeket helyeztem középpontba, és hát ősszel nem sok új, ill. virágzó növény akad a fák alatt.  Íme az eredmény.

Őszi termések

Ahogy múlik a nyár, oda a tikkasztó forróság, a hűvös árnyat adó erdőben lassan kibontakozik az átváltozás. Először észrevétlenül sárgulni kezd egy-egy falevél, komótosan lehullik a még zöld aljzatba, megzavarva a rovarok mindennapi rohanását. A virágok színpompája a távozó nyárral együtt kifakul.

Erdei út ősszel

A vénasszonyok nyara melegétől az erdőszéleken termőre fordul a galagonya, vörösbe öltözik a csipkebogyó, a kányabangita. Kék fürtökben sorakoznak a hamvaskék kökények, a szeder, narancs lampionként lengeti a szél a zsidócseresznye terméseit, és az erdők szélére bemerészkedik a legjellegzetesebb őszi növény, az őszi kikerics néhány kíváncsi töve.

Az egyre hidegebb esők után ködtenger ereszkedik a lombok közé, és a néma erdőben halk koppanásokkal hullanak alá a színesedő leveleken összegyűlt vízcseppek. Kipp-kopp, ahogy erőre kap a nap, éteri fénypászmái széttörik a ködöt, a tölgyek hullatni kezdik makkterméseiket, a gesztenye érett gyümölcseit, a lombokon pedig lassan végbemegy a varázslat. Egyik napról a másikra tarka színekbe borulnak a fák.

Őszi színek

Vörös, narancs, sárga, zöld, meleg barna. S ezt a színvilágot csak fokozzák a vadszőlő fákra felkapaszkodó indáin, az ősz minden színében pompázó levelek. Körös-körül megannyi színű lomb szolgáltat mesebeli hátteret az előmerészkedő állatoknak. Az utolsó meleg napokon a tisztásokon a megmaradt virágokat keresve szálldogálnak a legkitartóbb tarkalepkék, az avarban sünök, borzok kotorásznak, és újra előbukkannak a telelő madaraink, melyek a nyár során alig-alig akadtak  a szemeink elé. 

A színekkel együtt egyfajta varázslatos nyugalom is átjárja az erdőt. Egy megfoghatatlan érzés, a változás előjele: hamarosan lehull a színes függöny és hónapokig tartó némaságba bújik az erdő.

De még van idő! Egy rövid séta a lombhullásban, hallgatni a lehulló termések halk hangját, érezni, hagyni, ahogy a tél hűvösét ígérő szél körbeszaladjon és belekapjon a színes avarba, kis dolgok ugyan, de emlékezetesek. Most még jut idő a meleg színekbe öltözött erdőben feltöltekezni a szürke, egyhangú, hideg téli hónapokra. Még van idő meséket látni, varázslatot tapintani.
A rövid ideig tartó színpompának az első erősebb szél vet véget.

Sárga levélpompa

Az erdő lassan elnémul, mélységes, titokzatos csend telepszik a ködbe burkolt kopasz fák közé, mely csendet csak a vészjósló károgású varjak kiáltozása tör meg, előjelezve a hideg évszak közeledtét.