Ez történt 2020-ban

Sajnos nem sikerült a tervem, hogy végre igazi havas tájképeket készítsek, ugyanis egyetlen napot leszámítva nem esett hó. Januárban ugyan többször volt fagyos az idő, de kevés pára adódott hozzá, hogy legalább zúzmarás képen örökíthessem meg a tél hangulatát. Szinte nem is volt tél, sőt február első napján a tavaszias melegben találtam néhány virágzó mogyoróbokrot, ami a mi lapos tájegységünkön igazi erdei ritkaság, sőt ugyanezen a februári napon már láttam napozó atalanta lepkét is! Sőt, a hóvirágok a kertünkben is rajtra készen álltak.
A meleg és csapadékmentes időszak a tavasz folyamán tovább szárította a földeket, de a februárihoz képest mérséklődött a melegedés. Viszont a hóolvadás és az eső hiánya miatt nem alakultak ki belvizes területek, ami miatt visszaesett a békák szaporodási helyeinek száma.
Idén tavasszal viszont megállapíthattam, hogy az eddig ritkának tartott barna tűzlepke mégsem olyan ritka. Ugyanis az eddig csupán két alkalommal látott lepkefaj idén minden bebarangolt területen a szemem elé került, nem nagy számban, de mindenhol képviseltette magát.
A szárazság ellenére vízpartokon az élet színes maradt. Kecskebékák napoztak a partokon, kérészek, szitakötők előbúvását sikerült meglesnem. 

Lárvabőrből előbújt szitakötő

Ahogy már megszoktam, és hála Istennek erre minden évben alkalom adódik, a kertünkben ismét otthonra találtak a fürge gyíkok és sikerült megörökítenem egy fél órás szobormerev üldögélés után, , ahogy a hím és nőstény egymás közelében mutatkozott. Emellett a márciusban megtalált elpusztult hím vöröshátú fürge gyík helyett, találtam vöröshátú fürge gyík nőstényt.

Vöröshátú fürge gyík nőstény

Májusban pedig alkalmam adódott vízisiklót  és több alkalommal lábatlan gyíkot fényképezni. Szóval a tavasz hónapjaiban leginkább a hüllők és kétéltűek kerültek középpontba. Tavaly is azt hittem, új növénnyel nem találkozom már, ahogy idén is. Majd május vége felé belefutottam egy tarvágásos erdőrészen a nadragulya több virágzó tövébe. A június végre meghozta a csapadékot, az egész hónap mintha be akarta volna pótolni a tavasszal elmaradt esőket. A lepkék nagyon hiányosan mutatkoztak. Nem volt lehetőségem megnézni a díszes tarkalepkét, egyetlen egy csücsköslepkét láttam, miközben minden évben rengetegen vannak. A nagy gyöngyházlepkék ugyan szép számmal repdesnek, de alulmaradnak a tavalyi tömeges megjelenésüktől. Pozitívumként említhetem az ezüstös gyöngyházlepke új megkerülését és friss kelésű csőröslepkék látványát.

Ezüstös gyöngyházlepke

Júliusban több év után ismét találkoztam a szőrös kenderkefű egy szép csoportjával és egy nyári zivatar után narancssárga tetejével szembetalálkoztam a kutyaszömörcsöggel, egyik veszélyeztetett gombánkkal. És ugyanennek a hónapnak a végén sikerült végre újra egy új védett növényt megtalálnom, a szarvas hagymát. Majd augusztus elején sikerült azonosítanom a láp és mocsárrétek ritka növényét, a védett inas gyíkvirágot. 

Augusztus utolsó forró napjaiban figyelmes lettem, amint két fali gyík szaladgált a fürge gyíkjaink kerti birodalmában. Korábban ezt a fajt csak Csornán láttam.

Diónyi nagyságú jég

És ugyanezen a napon egy olyan zivatar kerekedett, amiből volt, hogy 5 cm nagyságot meghaladó jégdarabok hullottak. Bogyoszló környékét általában elkerüli a jég, ezért szokatlan, de a záporozó kopogás miatt egyben félelmetes is volt a rövid ideig tartó zápor. 

Szeptember elején megtaláltam a fali gyíkok búvóhelyét, ami nem más, mint a vasúti töltés. Fiatalok, idősebbek egyaránt napozgattak, annyian, hogy még a levelekről is potyogtak. Egy séta során pedig felfigyeltem egy szokatlan kis növényre, amiről nem tudtam megállapítani, hogy hova is tartozik. Virágai a rozmaringéra, levelei a galajfélékre emlékeztettek. Kiderült, egy ritka szántóföldi gyomnövény volt, a vetési csillagfű.  

Az október pedig két eddig meg nem talált gombafajt tartogatott: a rőt és a hármas csillaggombát. Ez utóbbinál a lelőhelyén egyszerre volt megtalálható a "tojás", a "felrepedt tojás", az éppen "kinyílt" gomba, a kifejlett és az elpusztult termőtest. 

Rőt csillaggomba fejlődési fázisai

Év végére pedig meglepetésként a kertünkbe költöző fali gyík napozott, december elején.

Remélem, 2021 is hasonlóan változatos év lesz.

Hogyan ismerd fel? Légivadászok

Minden szakmai szöveget mellőzve, hogy úgy mondjam, magyarul fogom leírni pár szóban, hogyan tudjuk az eddig fellelt 5 légivadászfajt (Bogyoszló környékén) megkülönböztetni egymástól. Minden fajnál az első kép a hímet ábrázolja, majd következik a kiemelésre érdemes jellembélyeg, végül a nőstény szerepel.
A légivadászokra jellemző, hogy kis méretűek, szinte olyanok, mint a lebegő pálcikák. Lassan mozognak, de cérnavékony testük, bármilyen hosszú is (általában 3-4 cm) nehezen észrevehető, ill. könnyen eltűnnek a szemünk elől.
A légivadászok a kisszitakötők közé tartoznak, röviden a legjellemzőbb bélyegek: a fej két oldalán álló szemek és a pihenés közben összezárt egyenlő nagyságú szárnyak (innen a másik elnevezésük egyenlőszárnyú szitakötők).

A szitakötők neveit és a jellemző bélyegeket a Magyarország szitakötőinek kézikönyve (2018) alapján használom ill. állítottam össze.

Azúrkék légivadász / Coenagrion puella

Korábbi nevén szép légivadász. Az egyik leggyakoribb légivadász fajunk, mely nemcsak vízpartokon, hanem attól jóval távolabb erdős területeken és réteken, hanem akár kertekben is felbukkan. A hím feltűnő élénk kék színű, a nőstényen dominánsabb a fekete szín. A hímet a legkönnyebben a potrohmintázat alapján lehet a rokonfajoktól megkülönböztetni. Szakmaiatlanul, de ránézésre érthetően írva: A potrohon a kék végződés felett egy teljes fekete szelvény és fölötte egy másik félig fekete szelvény, melybe ék formában belenyomul egy kék mező.

Azúrkék légivadász hím

A potroh második fekete szelvényébe felülről
kék mező nyomul be

Tandem póz
A nőstény szinte teljesen fekete színű

Kéköves légivadász / Ischnura elegans

Legkönnyebben felismerhető légivadász és az egyik leggyakoribb. Teste a tor és a potroh végét leszámítva fémes ill. fekete színű,. A nőstény tora lilás színezetű. Közelrokon fajától, az apró légivadásztól az különbözteti meg, hogy a potrohvégi kék folt után még van fekete mező. Tehát, ahogy a képen is látható: fekete potroh, majd kék sáv és utána ismét fekete mező. Én csatornapartokon találkozom vele leggyakrabban. Korábbi neve: kék légivadász.

Kéköves légvadász hímje,
 a potroh kék foltja mögött fekete szelvény

Lilás színezetű nőstény

Díszes légivadász / Coenagrion ornatum

Eddig az egyetlen védett légivadászfaj, amit Bogyoszló környékéről ki tudtam mutatni. Sőt, idén két újabb csatornából is sikerült észlelnem. A víztől nem távolodik el messzire, ezért folyóvízpartokon érdemes keresni. Jellegzetes mintázata, egyből megkülönbözteti a többi légivadásztól: potroha vége felől felfelé a fekete szelvényeken egyre inkább uralkodó lesz a kék szín és a tor irányában folyamatosan elkeskenyedik a fekete mező. Azaz egyre hegyesebb és vékonyabb fekete nyilak jelennek meg a kék mezőkben. Emellett a szem mögötti kék foltjai jellegzetesen cikcakkosak. A nőstény leginkább sötét benyomást kelt, és a kék szín csupán a szelvények tetején jelenik meg.

Natura 2000 jelölőfaj. Eszmei értéke: 10 000 Ft

Jellegzetes felfelé elkeskenyedő fekete mintázat

Cikcakkos szem mögötti foltok!

Díszes légivadász frissen kelt nősténye

Kéksávos légivadász / Enallagma cyathigerum

Gyakori faj, bár én nem találkozom vele olyan sűrűn, mint az azúrkék légivadásszal. Vizektől kissé messzebb is felbukkan. Világoskék összhatású, az azúrkék légivadászhoz hasonló, de az élénk kék színű. Potrohvégük is hasonló, de amíg az azúrkék légivadász esetében a fekete mezőbe nyomul a kék mező, a kéksávosnál ez fordítva van. Tehát: a potroh vége kék, felette egy szelvény fekete, afölött szintén fekete, de ez a fekete sáv felfelé elkeskenyedik a kék mezőben. Nőstényének lándzsa alakú mintázata feltűnő.

Kéksávos lébivadász, hím

Második fekete potrohszelvény felfelé
elkeskenyedik

Kéksávos légivadász nőstény, jellegzetes lándzsa alakú potrohmintázattal

Karcsú légivadász / Coenagrion pulchellum

Szintén gyakorinak mondott szitakötőfaj, bár én idén láttam az első példányt. Erdei út mentén találtam, pár száz méterre a víztől. Feltűnő a keskeny teste, ami még vékonyabbnak tűnik a ritkás kék mintázat miatt. Potrohvége kék. Legfontosabb megkülönböztető jegye: a toron lévő osztott antehumerális sáv. Azaz a toron a két fekete sáv között van egy kék sáv is. Ez a kék sáv nem teljes, azaz nem egy egységes kék sávot láthattok, hanem a háromnegyed részénél megszakítja egy fekete folt!

Korábbi neve: gyakori légivadász

Karcsú légivadász hím

Fekete, kék és fekete mező (felülről lefelé) a kéket megszakítja egy fekete vonal.

Júniusi képek

Régi ismerősöket és új szereplőket vonultatott fel a nyár első hónapja. A tikkasztó kánikula ugyan sokáig hátráltatta a növények és állatok felkeresését, de azért a hűvösebb órák elég lehetőséget nyújtottak a megfigyelésükre, valamint az összegzésükre. Tehát: júniusban bőségesen szálltak a kis színjátszólepkék, minden tavalyi lelőhelyükön újra felbukkantak; új területeken bontotta virágait a védett konkoly, ugyanúgy új lelőhelyen akadtam rá a fajtársaihoz nagyon hasonló málna-gyöngyházlepkére. Nagy számban képviselteti magát idén is a tölgy-farkincásboglákra, a nagy gyöngyházlepke, a sakktáblalepke. A pataki szitakötő megerősítette jelenlétét az egyik csatorna partján és új szitakötőfajként azonosítást nyert a fehér pásztor is.

Az alábbiakban egy kis szemezgetés következik a júniusi sokszínűségből.

Kis színjátszólepke, védett

Csillag-májmoha

Konkoly, védett

Nagyon gyakori nagy ökörszemlepke, hím

Nagy ökörszemlepke, nőstény

Szép légivadász pár

Tölgy-farkincásboglárka, védett

Nagy szarvasbogár, védett

Pókhálóslepke, nyári változat

Pataki szitakötő, védett

Sakktáblalepke

Nagy gyöngyházlepke, védett

Málna-gyöngyházlepke, védett

Élménygazdag természetjárásokat, kirándulásokat, kiruccanásokat kívánok minden olvasónak! 

Sokszínű május - állatvilág

A tavasz utolsó hónapja tartogatott néhány izgalmas fotótémát. A képeken az általam ritkán fényképezett emlősöktől, a gyakrabban lencsevégre kapott hüllőkön át a rovarokig, sokféle színes állat képe került megörökítésre.

Őzgida

Mókus

Lábatlan gyík

Fürge gyík

Málnapohók

Nagy tűzlepke

Kis rókalepke

Díszes tarkalepke

Fogasfarkú szöcske

Laposhasú acsa

Feketelábú szitakötő

Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

Védett értékek hete - díszes tarkalepkétől az erdei szitakötőig

Egy újabb olyan hetet zárhatok le magam mögött, amikor elmondhatom, hogy érdemes volt a természetet sűrűbben járnom. Szinte minden napra jutott valami újdonság, vagy olyan élőlény, legyen az lepke vagy virág, amit most sikerült először lefényképeznem vagy új színben megörökítenem.

Ugyan az élőlényeknél nem az eszmei érték a mérvadó, de kétségtelen, hogy mind az első, mind az hét zárásával megtalált erdei szitakötő eszmei értéke: 50 000 Ft

Tehát az első, amit találtam a díszes tarkalepke. Utánaolvasva kiderül, hogy legerősebb állományai már csak a Kárpát-medencében és a Baltikumban vannak. Igazság szerint, ha a Ambrus Andrással, a Fertő-Hanság Np munkatársával nem tartanám a kapcsolatot, a figyelmem elsuhant volna mellette, mert először erdei szemeslepkével azonosítottam. Csak amikor egy helyben körözött egy napfényes erdei útnál, akkor tűnt fel az érdekes mintázata. Ennek az egyetlen példánynak a jelenléte reményt ad, hogy a faj több képviselője is felbukkanhat az erdőben.

Díszes tarkalepke 

Aztán jött a második csoda. A kis színjátszólepkék is ezen a héten mutatták meg igazán magukat. Szinte minden pocsolya környékén felbukkantak, de az erdő helyett inkább a szántóföldekre vezető utaknál repkedtek. Korábban már megörökítettem őket, de azok a példányok színtelenek, kopottak voltak. A képen szereplő lepke egyik szárnyán látható a "színjátszás", ami a napfénynek köszönhető.

Kis színjátszólepke

A harmadik a kis rókalepke új nemzedéke volt. Szakmai (lepkés) beszélgetést követően két zivatar közötti napos időt kihasználva kimentem a kutyámmal sétálni és a beszélgetésben emlegetett kis rókalepke éppen előttem napozott az úton. Szerencsére teljes szépségében.

Kis rókalepke

Majd sikerült rábukkannom egy újabb védett növényre, a szántóföldeket egykoron sűrűn kísérő konkolyra. Ő a 12. védett növény, ami a Rábaközben előfordul. Egy kukoricatáblát kísértek végig két oldalról a rózsaszínű virágok. Talán elkerüli a gyomirtás és jövőre erősebb lesz a jelenléte.

Konkoly

A következő napon furcsa hangra lettem figyelmes az egyik vázánkból. Mikor kézbe vettem, ott ciripelt benne a fogasfarkú szöcske. A védett kis állatot korábban már rétek mellett megtaláltam, azóta hiába kerestem, hogy ellenőrizzem, megtalálható-e még felénk. Erősen megfogyatkozott állományának köszönheti a védettségét. Hogy mit kereshetett egy vázában?

Fogasfarkú szöcske

És az eltelt hét zárásaként: az erdei szitakötő. Példányait a Bogyoszló közeli Tölösi-erdőben észleltem, csak a feketelábú szitakötőhöz való hasonlatossága végett, nem gondoltam, hogy ő az erdei szitakötő. Legfeltűnőbb elkülönítési jegye a zöld fej és torrész. Európában sok helyütt ez a faj is erősen megritkult. 

Erdei szitakötő