Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből c. kiállításom

2016. május 21-én a jobaházi Kiskertem Kertészetben sikeresen lezajlott az első természetképeimet bemutató kiállításom. A Kiskertem Kertészet tulajdonosával (Vörös Bernadett) történt egyeztetések után, a Búcsúi vásáron bemutatásra került 10 képem, amely az "Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből" c. kiállítás részét képezték.

Nézelődők 1.

Nézelődők 2.

Ebben a rendhagyó blogbejegyzésben, mert eddig a rábaközi, bogyoszlói vadon élő állatokat és növényeket mutattam be, most néhány szót ejtek a kiállításról, a bemutatott képekről, hogy az is részese lehessen, aki nem láthatta.

Mikor a Kiskertem Kertészet megkeresett azzal, hogy nem mutatnám-e be néhány képemet, némi gondolkodás után (tényleg rövid gondolkodási idő volt) úgy döntöttem, belevágok, veszíteni nem veszítek semmit sem.
Ezután el kellett döntenem, hogy mit is szeretnék bemutatni. Tájképeket? Virágokat? Rovarokat? Hiszen nem mindenkit érdekelnek csak a lepkék, nem mindenki kíváncsi csak virágokra. Így amellett döntöttem, hogy a Rábaközben eddig előkerült legjelentősebb növények és rovarok fognak bemutatásra kerülni. Így született meg a kiállítás címe is : Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből.

Részlet a kiállításból

Elhatároztam, hogy 10 képet hívatok elő, ami jelképesen reprezentálja tájegységünket, a Rábaközt tavasztól a nyári bőségen át a lecsendesedő őszig. Fontosnak tartottam, hogy szerepet kapjanak a kosborok, azaz az orchideák, hiszen kevesen tudják, hogy Magyarországon is élnek vadon élő példányai ennek a növénycsaládnak. Kutatásom során eddig hét fajt azonosítottam a Rábaközben. Érdekes lett volna ennek a hét fajnak kiállításon való bemutatása is, de maradtam az eredeti elképzelésem mellett, hogy a legtöbb esetben fehér színű orchideák helyett színes legyen a kiállítás, így csupán a nálunk fellelt legdekoratívabb, az agársisakoskosbor került be a szerencsések közé.

Bemutatásra került a nagy tűzlepke, a farkasalmalepke, melyek ritka, védett fajok, mindkettő Natura 2000 jelölőfaj, emellett eszmei értékük: 50 000 ft. E két ritka lepkefajon kívül bemutatásra került a közismert nappali pávaszem is, mely a népes tarkalepkék egyik legszebb itthoni faja. A lepkéken kívül a kék pásztor nevű szitakötő képviselte még az állatvilágot.

Virágokból, a fent említett agárkosboron kívül szerepet kapott a tavasszal nyíló odvas keltike, a mocsári nőszirom, a kornistárnics és a szeplős szegfű.

Szeplős szegfű

Ezek azért kerültek bemutatásra, hogy jelképezzék a tavaszi erdők, a nyári szántóföldek és rétek sokszínűségét.

Végül pedig bemutatásra került egy tájkép is, ami egy őszi erdőrészletet ábrázol. Megjegyzem, ez aratta a legnagyobb sikert. Volt, aki szerint, ebben a képben benne volt minden.

A képek mellé kis kísérőszövegeket nyomtattam, hogy az érdeklődők a jelenlétem hiányában is információkat tudhassanak meg a képen bemutatásra került növényről vagy állatról.

Íme bemutátásként három kísérőszöveg:

Keltike-tenger

Kora tavasszal megannyi apró színes virág borítja be az egykori ártéri ligeterdők maradványainak alját. A korai virágok közül a legértékesebb a védett Duna-völgyi csillagvirág. A sárga virágú bogláros szellőrózsa és a fehér berki szellőrózsa együtt nyílik az orvosi tüdőfű kék virágaival. De a legszebb látványt az odvas keltikék fehérben és rózsaszínben pompázó fürtjei adják.

Nagy tűzlepke

A boglárkalepkék a nappali lepkék legkisebb képviselői közül kerülnek ki. Legjelentősebb képviselője a már messziről ragyogó narancs színben tündöklő nagy tűzlepke, mely vizes élőhelyeinken szórványosan előforduló legnagyobb termetű boglárkalepkénk. Jelentőségét az adja, hogy Nyugat-Európában élőhelyeinek elvesztése végett sok helyen kipusztult, visszaszorult.

Farkasalmalepke

Magyarországon 4 pillangófajta él. Ezek közül 3 a Rábaközben is megtalálható. A közismert, de ritkuló fecskefarkú lepke és a hozzá nagyon hasonló, de kevésbé ismert kardoslepke mellett a farkasalmalepke a legértékesebb. Életterének legnyugatibb előfordulása a Kárpát-medence, ill. a Bécsi-medence.

Mivel a Kiskertem Kertészetben éves szinten több alkalommal rendez vásárokat, amin sok kistermelő kínálja az áruit, ezért a kiállítással kapcsolatos egyeztetés során jeleztem, hogy célszerű lenne egy természetképeket bemutató kiállítást kicsit nyugodtabb, csendesebb helyen bemutatni. A képeim így egy festőművész képei mellé kerültek egy külön helyiségbe, ahol megvalósult az elképzelésem és kicsit távol a zajos vásártól  az érdeklődők nyugodt körülmények között tekinthették meg a képeimet.

Köszönöm ezt a lehetőséget a Kiskertem Kertészetnek!

Boglárkalepkék (csak képek)

Nagy tűzlepke, hím

          Bengeboglárka

Nagy tűzlepke, nőstény

Nyírfa-csücsköslepke, nőstény

Kockáslepke

Kóbor ékesboglárk

Közönséges tűzlepke

Közönséges boglárka, nőstény

Közönséges boglárkalepke, hím

Tölgy-farkincásboglárka

Törpe-farkincásboglákra

Szilva-farkincásboglárka

Szalagos szerecsenboglárka

Tölgyfalepke

Szilfa-farkincásboglárka

                     

Kökény-csücsköslepke

Kaszálórétek, láprétek, vizes élőhelyek értékei

                                      

                                               Fekete nadálytő

Az erdő évszakos változásait könnyebb bemutatni a képek segítségével, hiszen a fák lombtakarója mindig elárulja, hogy épp melyik évszakban járunk. A rétek növényvilága viszont később kapcsolódik be a virágzási körforgásba, hiszen nagy részüket tavasszal olvadékvíz borítja, ami csapadékosabb években akár májusig is pangó vizet eredményezhet.

 
 

Réti kakukkszegfű

                     

                            Vízikáka

A rábaközi rétekről hiányoznak azok a tipikusan tavaszi védett növények, melyek számos helyen megtalálhatóak, pl.: tavaszi hérics, kökörcsin félék. Ennek oka a korábban említett pangó víz jelenléte, hiszen a hérics és a kökörcsin fajok is a szárazabb területeket részesítik előnyben. Nálunk a rétek szárazabb részein az első jelentősebb virág a réti kakukktorma és az őt kísérő apró termetű nefelejcs, ezt a fehér-kék kettőst tarkítják a tavasz vége felé nyíló boglárkafajok sárga virágai. 

Szárazabb részeken, ha szerencsénk van találkozhatunk az agárkosbor nevű orchideával, bár az utóbbi években nem volt szerencsém újra megtalálni. Nyáron az aszat és bogáncsfélék, hölgymál és peremizsfélék virágai mellett tömegesen jelenik meg a vadmurok fehér színű ernyős virágzata. A száraz rétek nyár végi virága a kis ezerjófű és az őszi kikerics, mely az utolsóként szirmot bontó növény az évben. 

             

              Mocsári nőszirom

                  

                                         Margaréta

Ennél színesebb, gazdagabb a vizesebb területek élővilága. Ha a rétek egy része hosszabb ideig ki van téve a víznek, ott láprétek, mocsárrétek alakulnak ki. Ilyen területek főleg a rétek alacsonyabb fekvésű részein fordulhatnak elő. Ahol hosszabb ideig megmarad a víz, ott tavasszal a fekete nadálytő lila, a kúszó boglárka sárga és a réti kakukkszegfű rózsaszínes virágai szinte az egész területet uralmuk alá hajtják. Vízparttól távol, ezeken a területeken is csoportosan nyílik a Rábaköz egyetlen íriszfaja, a mocsári nőszirom, a kaszálóréteken tömegesen virít a réti margitvirág, közismertebb nevén margaréta, a vízpartokon pedig az egyik legszebb vízi növényünk a virágkáka és az inkább lassú folyású patakokban, csatornákban nyíló fehér szirmú nagy víziboglárka.

                  

                   Nagy tűzlepke, nőstény

                           

                                     Kornistárnics

A láprétek nálunk nem rejtenek annyi kincset, különleges érdekességet, mint más védett helyek láprétjei. Karakterfajok hiányoznak pl.: szibériai nőszirom, buglyos szegfű, réti iszalag. Azonban nyár vége felé hatalmas területeken nyílik a kornistárnics kék virága, s a tárnicsos rétek fölött repked az Nyugat-Európa-szerte veszélybe sodródott, nálunk még elegendő számban élő rikító narancssárga szárnyaival messze kivilágló nagy tűzlepke. Ugyanitt nagy számban nyílik nyár végén  a rokonaitól első látásra nehezen elkülöníthető védett inas gyíkvirág.

A rábaközi rétek feltérképezése folyamatos, pár éve sikerült a mocsári gólyahír egy kisebb állományára bukkannom. 

Mocsári gólyahír

Ez történt 2015-ben

Téli táj

Januárban végre sikerült téli képeket fényképeznem. Valódi havas téli képeket! Az utóbbi években annyira megritkult maga a hó, mint jelenség, hogy néha csak elvétve kisebb szitálások, rövid hóesések után megmaradt porhó réteg kínált fényképtémát. Persze a téli havazások mostanában nem túl tartósak, a leesésük után azonnal elkezdenek olvadni, így egy-két nap után már csak a sár marad utánuk. Így sietnem kellett, amikor nagy pelyhekben és tartósan havazni kezdett.

Gombákat csak kevés lelkesedéssel szoktam fényképezni, de a téli egyhangúság után előbukkanó piros vagy osztrák csészegomba látványa kihagyhatatlan volt, tüzes színfolt az ébredő talajon. Állítólag ehető, de én inkább ott hagytam, ahol találtam (egyék meg az állatok). 

Piros csészegomba

Ahogy egyre közeledett a tavasz, virágozni kezdtek az ismert kikeleti növények. Idén újat nem találtam közülük, de ugyanúgy töméntelen mennyiségben nyíltak a keltikék, tüdőfüvek és szellőrózsák. Így végre sikerült olyan virágcsoport képeket készítenem, amin több növény is szerepel egyszerre. Azért a csoportképért is hetekig kellett várnom, de ezalatt találkoztam a nagy rókalepkével, amivel tavaly már találkozhattam, csak akkor nem ismertem fel. Ez a példány áttelelt, mert kopott szárnyai voltak, de később találkoztam egy élénk színű példánnyal is. 

Nagy rókalepke

Tavaszi virágok

Az erdők tavaszi virágözöne után azonban sikerült rábukkannom egy régóta keresett növényre. Ez pedig a gyöngyvirág. Ez is jellegzetes faja a kőris-tölgy elegyű maradványerdőknek. Egy 20 méteres sávban találtam rájuk, virágot nem hoztak, csupán a leveleik jelezték hollétüket. Mellettük rábukkantam a széleslevelű salamonpecsétre. Könnyen összetéveszthető rokonával, a gyakoribb fürtös salamonpecséttel.

Gyöngyvirág

Széleslevelű salamonpecsét

A tavaszi mezők nem tartogattak meglepetést. Hiába kerestem a két éve még virágzó agárkosbor orchideát, idén sem találtam meg. Könnyen lehet, hogy kipusztult és én láttam utoljára azon a réten.

A tavaly fellelt védett növények közül a tojásdad békakontyot leszámítva mindet megtaláltam. Ennek a kis orchideának a lelőhelyét viszont igen korán uralma alá hajtották a különféle gyorsan növő növények, így szem elöl tévesztettem. 

Májusban viszont sikerült rátalálnom a madárfészek békakonty 3 példányára, így 10-re bővült a Rábaközben megtalált védett növények száma. Eddig hiába kerestem, most viszont szó szerint beléjük botlottam, egyszer csak ott voltak a lábam előtt. Tavaly viszont ugyanott nem találtam meg.

Madárfészek békakonty

Lábatlan gyík

Általában lepkéket és szitakötőket szoktam fényképezni, ritkábban más rovarokat vagy hüllőket, kétéltűeket. De idén egy esős napon találkoztam a lábatlan gyíkkal. Ráérősen kúszott előttem, még azt is türelmesen hagyta, hogy minden oldalról lefényképezzem. Fiatal példány lehetett. Mivel a nevében is szerepel, hogy lábatlan, sokan siklónak, kígyónak nézik és ezt erősíti, hogy kígyó módjára öltögeti a nyelvét. 

Említést érdemel az a négy védett szitakötő faj, amire rábukkantam: feketelábú szitakötő, lápi acsa, mocsári szitakötő és a pataki szitakötő. Velük egy másik blogban foglalkoztam. Szitakötő vadászat közben pedig elsétált mellettem egy rezes futrinka, ez az első védett bogár, a szarvasbogarat leszámítva, amivel találkoztam.

Sokféle araszolólepkével is összefutottam, de mind közül egyedül a vonalas fehéraraszoló az, amit meg akarok mutatni. Nagyon szép példánya szállt előttem, miközben árkon-bokron keresztül követve próbáltam megörökíteni. Sokkal nagyobb mint a többi araszoló lepke és áttetsző fehér szárnyain keresztülfutó sötét vonalak teszik egyedivé.

Rezes futrinka

Vonalas fehéraraszoló

Jakabfű-lepke

Két különleges lepkét is sikerült megtalálnom. Míg tavaly szarvasokat követve akadtam a kardos madársisakra, sármát kutatva a tojásdad békakontyra, céltalan bolyongással a kétlevelű sarkvirágra, ugyanilyen véletlen folytán , csak úgy benéztem egy mezőre. Nem az volt a célom, hanem az erdő. Amikor elmentem mellette, már akkor késztetést éreztem, hogy bemenjek, de csak a visszaúton került erre sor. Már épp eredménytelenül távoztam volna, amikor egy fűszálon ráakadtam a jakabfű-lepke egy példányára (másnap máshol egy újabbat találtam). Ez a különleges színezetű lepke annyira kába lehetett az esős idő miatt, hogy nem szállt el előlem, sőt még azt is hagyta, hogy kézbe vegyem és a kezemen járkálva ki is nyitotta csodás szárnyait.

Nagy tűzlepke

Lápi csalánt keresve bukkantam a nagy tűzlepkére. Ahogy a vízpartot (csatorna) tanulmányoztam, szembe ötlött egy narancssárga volt. Először azt hittem élénk színű, kései kis virágú pipacs. Közelebbről láttam, hogy mással van dolgom. Védett faj, Nyugat-Európa sok helyén erősen megfogyatkozott az állománya, Natura 2000 jelölőfaj. A harmadik legértékesebb lepke, amire a Rábaközben akadtam.

Eddig ennyi, ha lesz érdekes folytatás, akkor bővül ez az iromány.



És bővült is...

Fecskefarkú lepke

Sikerült még két lepkét lefényképeznem. Az egyik a fecskefarkú lepke, amit mostanában fecskefarkú pillangóként próbálnak hívni, szerintem feleslegesen. Szóval a fecskefarkú lepkét általában minden évben látom, korábban is megörökítettem már, csak az valahogy nem sikerült jól. Most szerencsém volt, bár sokat kellett várnom az eredmény megszületésére. Minden évben felbukkan a kertünkben más lepkékkel együtt. Idén is megtette ezt, csak nem akarta a szárnyait teljesen kinyitni. A képen látható példányt egy mezőn sétálva fényképeztem. Virágzó kornistárnicsokat kerestem, amikor elrebbent mellettem. Ezután kezdődött a hajsza, keresztbe-kasul a réten. És mivel nem virágokra szállt, hanem a fű közé (ennek okát nem tudom), nagyon kellett figyelnem, hogy szem elől ne tévesszem. Aztán türelmesen hagyta, hogy megörökítsem.

Nyírfa-csücsköslepke

A másik különleges lepke, a hivatalos nevén nyírfa-csücsköslepke, aminek eredeti neve sokkal fogyaszthatóbban hangzott: nyírfaboglárka. A csücsköslepke nevet azért kapta, mert a szárnyai végén kis farokra hasonlító nyúlvány található. A rétek melletti fasorokban bukkantam rá, már nyár közepén is, csak akkor nem volt hajlandó megmutatni a szárnyát. A képen látható lepke nőstény, mivel csak nekik található narancsos folt a szárnyukon, a hímek szürkésbarnák. Nagyon gyorsan kellett fényképeznem, mert amikor megtaláltam épp mászott felfelé a kökénybokron. Megláttam, hogy kinyitja a szárnyát és találomra fölé helyeztem a gépem. Pusztán a szerencsén múlt, hogy éles képet sikerült készítenem róla.
Hogy lesz-e folytatás??? Majd 2016-ban!