Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből c. kiállításom

2016. május 21-én a jobaházi Kiskertem Kertészetben sikeresen lezajlott az első természetképeimet bemutató kiállításom. A Kiskertem Kertészet tulajdonosával (Vörös Bernadett) történt egyeztetések után, a Búcsúi vásáron bemutatásra került 10 képem, amely az "Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből" c. kiállítás részét képezték.

Nézelődők 1.

Nézelődők 2.

Ebben a rendhagyó blogbejegyzésben, mert eddig a rábaközi, bogyoszlói vadon élő állatokat és növényeket mutattam be, most néhány szót ejtek a kiállításról, a bemutatott képekről, hogy az is részese lehessen, aki nem láthatta.

Mikor a Kiskertem Kertészet megkeresett azzal, hogy nem mutatnám-e be néhány képemet, némi gondolkodás után (tényleg rövid gondolkodási idő volt) úgy döntöttem, belevágok, veszíteni nem veszítek semmit sem.
Ezután el kellett döntenem, hogy mit is szeretnék bemutatni. Tájképeket? Virágokat? Rovarokat? Hiszen nem mindenkit érdekelnek csak a lepkék, nem mindenki kíváncsi csak virágokra. Így amellett döntöttem, hogy a Rábaközben eddig előkerült legjelentősebb növények és rovarok fognak bemutatásra kerülni. Így született meg a kiállítás címe is : Ízelítő a Rábaköz sokszínűségéből.

Részlet a kiállításból

Elhatároztam, hogy 10 képet hívatok elő, ami jelképesen reprezentálja tájegységünket, a Rábaközt tavasztól a nyári bőségen át a lecsendesedő őszig. Fontosnak tartottam, hogy szerepet kapjanak a kosborok, azaz az orchideák, hiszen kevesen tudják, hogy Magyarországon is élnek vadon élő példányai ennek a növénycsaládnak. Kutatásom során eddig hét fajt azonosítottam a Rábaközben. Érdekes lett volna ennek a hét fajnak kiállításon való bemutatása is, de maradtam az eredeti elképzelésem mellett, hogy a legtöbb esetben fehér színű orchideák helyett színes legyen a kiállítás, így csupán a nálunk fellelt legdekoratívabb, az agársisakoskosbor került be a szerencsések közé.

Bemutatásra került a nagy tűzlepke, a farkasalmalepke, melyek ritka, védett fajok, mindkettő Natura 2000 jelölőfaj, emellett eszmei értékük: 50 000 ft. E két ritka lepkefajon kívül bemutatásra került a közismert nappali pávaszem is, mely a népes tarkalepkék egyik legszebb itthoni faja. A lepkéken kívül a kék pásztor nevű szitakötő képviselte még az állatvilágot.

Virágokból, a fent említett agárkosboron kívül szerepet kapott a tavasszal nyíló odvas keltike, a mocsári nőszirom, a kornistárnics és a szeplős szegfű.

Szeplős szegfű

Ezek azért kerültek bemutatásra, hogy jelképezzék a tavaszi erdők, a nyári szántóföldek és rétek sokszínűségét.

Végül pedig bemutatásra került egy tájkép is, ami egy őszi erdőrészletet ábrázol. Megjegyzem, ez aratta a legnagyobb sikert. Volt, aki szerint, ebben a képben benne volt minden.

A képek mellé kis kísérőszövegeket nyomtattam, hogy az érdeklődők a jelenlétem hiányában is információkat tudhassanak meg a képen bemutatásra került növényről vagy állatról.

Íme bemutátásként három kísérőszöveg:

Keltike-tenger

Kora tavasszal megannyi apró színes virág borítja be az egykori ártéri ligeterdők maradványainak alját. A korai virágok közül a legértékesebb a védett Duna-völgyi csillagvirág. A sárga virágú bogláros szellőrózsa és a fehér berki szellőrózsa együtt nyílik az orvosi tüdőfű kék virágaival. De a legszebb látványt az odvas keltikék fehérben és rózsaszínben pompázó fürtjei adják.

Nagy tűzlepke

A boglárkalepkék a nappali lepkék legkisebb képviselői közül kerülnek ki. Legjelentősebb képviselője a már messziről ragyogó narancs színben tündöklő nagy tűzlepke, mely vizes élőhelyeinken szórványosan előforduló legnagyobb termetű boglárkalepkénk. Jelentőségét az adja, hogy Nyugat-Európában élőhelyeinek elvesztése végett sok helyen kipusztult, visszaszorult.

Farkasalmalepke

Magyarországon 4 pillangófajta él. Ezek közül 3 a Rábaközben is megtalálható. A közismert, de ritkuló fecskefarkú lepke és a hozzá nagyon hasonló, de kevésbé ismert kardoslepke mellett a farkasalmalepke a legértékesebb. Életterének legnyugatibb előfordulása a Kárpát-medence, ill. a Bécsi-medence.

Mivel a Kiskertem Kertészetben éves szinten több alkalommal rendez vásárokat, amin sok kistermelő kínálja az áruit, ezért a kiállítással kapcsolatos egyeztetés során jeleztem, hogy célszerű lenne egy természetképeket bemutató kiállítást kicsit nyugodtabb, csendesebb helyen bemutatni. A képeim így egy festőművész képei mellé kerültek egy külön helyiségbe, ahol megvalósult az elképzelésem és kicsit távol a zajos vásártól  az érdeklődők nyugodt körülmények között tekinthették meg a képeimet.

Köszönöm ezt a lehetőséget a Kiskertem Kertészetnek!

A természet 10 új arca

Április közepe csupa meglepetéssel szolgált, mikor a Bogyoszló környéki erdőket, mezőket jártam. De még akkor is került a szemem elé újdonság, amikor a kertek alatt sétáltam.

Az első, ha nem is újdonság, hiszen tavaly már megtaláltam, a fekete gyalogcincér. Ez a 2-3 cm-es kis bogár egy borús napon tűnt fel előttem, amikor a fűszálakon kapaszkodva araszolt tovább.

Fekete gyalogcincér

A második élőlény, viszont már meglepetés volt, hiszen életemben először akadtam össze kucsmagombával. Utóbb kiderítettem, hogy a képen szereplő, a lelőhelyen 2 példánnyal képviseltető faj neve, fattyú kucsmagomba. Ehető, bár kis termete végett, rengeteget kellene belőle gyűjteni, hogy enni lehessen belőle.

Fattyú kucsmagomba

Másnap egy olyan vizes helyen jártam, aminek az alaposabb felkutatását már tavaly elhatároztam. Kora tavasszal már találtam arra utaló jeleket (vízen úszó levelek), hogy itt is előfordulhat a víziboglárka, de virágos állapotban még nem láttam. Aztán, amikor felkerestem a kis patakot, láttam, hogy cseresznyevirágra hasonlító virágok úsznak a vízen, gondoltam esetleg belefújta a szél őket a vízbe. Csakhogy alaposabban szemügyre véve láttam, hogy teljesen másról van szó. Elég apró kis virágok. Kb. 1 cm-es átmérőjű virágai vannak. Hogy pontosan mi a hivatalos neve, még kétséges. Vagy hínáros vagy nagy víziboglárka.

Víziboglárka

Aztán megtaláltam a virágzásba fogó gyöngyvirágokat. Igaz, április közepe még nem az igazi ideje ennek a szép kis növénynek, de a hó eleji meleg megtette hatását. Azért a legtöbb gyöngyvirág (szerencsére) még csak kezdetleges, bimbós állapotban volt.

Gyöngyvirág

Aztán körülnéztem a lápos, vizes réteken is. Már-már csalódva indultam volna hazafelé, amikor hirtelen vörös zuhanással becsapódott valami. Először azt hittem, egy piros bogár lesz az. Keresgéltem a fűben és rátaláltam a füstös medvelepkére. A piros villanás elrejtett vörös szárnyának és vörös-fekete testének volt tudható. Így sikerült egy újabb medvelepkét találnom.

Füstös medvelepke

Végül, hogy sikerrel zárjam ezt a kis áprilisi keresgélést, nap végére megtaláltam a tojásdad békakontyokat is. Rájuk már két évvel ezelőtt rábukkantam, de tavaly nem sikerült előkerítenem őket. Ami nem is csoda, hiszen beleolvadnak a galajos környezetükbe. Kb. 10-15 példány került elő, pont, mint legutóbb. Viszont sokkal korábban, mint 2 éve. Ez is a hó eleji melegnek köszönhető, hiszen ennek az orchideának a virágzási ideje május közepére esik. Most pedig egy hónappal a virágzás előtt már bimbós virágszárat nevel!

Tojásdad békakonty

Harmadnap pedig sikerült megtalálnom egy fotózást türelmesen viselő kecskebékát. Feltűnő, nagy mérete könnyen észrevetette magát előttem, ahogy a vízben kikötő hungarocell darabon sütkérezett. Tényleg méretes béka volt, legalább 10 cm hosszú és a szélessége sem volt elhanyagolható. (Szakértőkkel egyeztetve azonban kiderült, hogy nem is ő a kecskebéka, leginkább nagy termete indokolja, hogy nagy tavibéka legyen. E nagy méretű béka mellett kisebb békák is felbukkantak, ők a kecskebékák)

Nagy tavibéka

És sikerült éles képet készítenem a nagy rókalepkéről. Épp egy fán napozott, amikor megtaláltam. Csak azt sajnálom, hogy teljes pompájában még nem sikerült megörökítenem. Ez a példány is, mint a korábbiak a telelésből visszatért lepkék, ezért kopottabb a színűk. Élénkebb példány fényképezése pedig azért nehéz, mert áprilisban láthatók a nagy rókalepkék, az év többi részében ritkán kerülnek szem elé.

Nagy rókalepke

És újra megjelent a farkasalmalepke is. És nagy örömömre ismét egy teljes színében pompázó példány. Ez a lepke most azért lett különleges, mert egy új lelőhelyen fedeztem fel. A farkasalmalepke a 4 magyarországi pillangó egyike. Tőlünk nyugatabbra csak Bécs körül fordul elő. Eszmei értéke: 50 000 ft.

Farkasalmalepke

Végül sikerült rálelnem egy olyan erdei pocsolyára (bár a pocsolya nem jó szó, inkább kisebb időszakos tavacska), amiben gőték úszkáltak. Korábban hallottam már, hogy Bogyoszlón mások találkoztak vele, de ez volt az első alkalom, hogy saját szememmel láthattam ezt a kétéltű fajt! Zárásnak nagyszerű!

Pettyes gőte

Pillangók újratöltve - Pillangók a Rábaközben

A pillangó szó hallatán a legtöbb ember szeme előtt egy, a nyári virágokat ontó rétek fölött előkelően reppenő, könnyedén vitorlázó pompás lepke képe jelenik meg. Hogy mi a különbség a pillangó és a lepke között? A pillangók is lepkék, a névbeli különbség leginkább abból látszik, hogy pillangónak hívjuk a nagyobb termetű, díszes szárnyú lepkéket, valamint biológiai szempontból a pillangókra jellemző a meghosszabbodott szárnyvégi faroknyúlvány (lásd fecskefarkú lepke nevét!).

Magyarországon jelenleg 4 pillangóféle él, és mind a négy előfordul Bogyoszló térségében. Ez a négy faj pedig: kardoslepke ( Iphiclides podalirius), a farkasalmalepke ( Zerynthia polyxena) a fecskefarkú lepke ( Papilio machaon), és a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne). Ezek közül a legféltettebb a farkasalmalepke és a kis Apolló-lepke, eszmei értékük: 50.000 Ft, míg a másik két pillangónak 10.000 Ft.

A három faj közül talán a legismertebb a fecskefarkú lepke. Ez a feltűnő színezetű és méretű lepke leginkább a réteket, erdőszéleket kedveli, de előszeretettel jelenik meg kertekben is, ahová egyszerűen becsalogatható. Hogy a kertünk lepkebarát legyen és forró nyári napokon a kellemes árnyékból gyönyörködhessünk a lepkevilág képviselőiben, nem kell mást tennünk, mint számtalan színes, nektárt termelő virágok ültetnünk. A legtöbb faj a rézvirágot, vagy ahogy mi mondjuk, legényvirágot keresi fel. A fecskefarkú lepke nemcsak a táplálkozás miatt ütheti fel a fejét a kertjeinben, hanem szaporodás céljából is. Petéit elsősorban a réteken néhol tömegesen megjelenő vadmurokra rakja, aminek a kinemesített változata a veteményesbe ültetett sárgarépa, de hernyói előfordulhatnak a kapron is.
Április tájékán lehet először találkozni a faj néhány megkopott, viseltes példányával. Viszont júliustól-augusztusig már az új, egészséges színezetű nemzedék is szárnyra kap.
Élőhelyeinek beszűkülése, a rétek felszántása, vegyszerezése veszélyezteti a fajt. A veteményeskertek megszűnésével, a kertek begyepesítésével, nemcsak a fecskefarkú lepke táplálkozási és szaporodási helyei pusztulnak el, de számos más lepke és rovarfaj menedékhelye is megsemmisül. Manapság sem túl gyakori lepkefaj. Természetjárásaim során a közeli réteken mindig csak egy-egy példányával sikerült összefutnom!

Fecskefarkú lepke (Papillio machaon)

A kardoslepke emberkerülőbb, mint a fecskefarkú lepke, ez lehet az oka, hogy sokkal kevésbé ismerik, ha pedig találkoznak vele, színezetének, méretének és mintázatának hasonlósága miatt könnyűszerrel össze lehet téveszteni a két fajt. Megkülönböztetését segíti, ha a kardoslepkére úgy tekintünk, mint "zebracsíkos" lepkére, ugyanis vele ellentétben a fecskefarkú lepke sárgás szárnyait a fekete szín nem hosszanti csíkokban szabdalja, hanem foltokban jelenik meg rajta. A kardoslepke olyan helyeken fordul elő, ahol hernyóinak a tápnövénye a kökény megtalálható. Ezt figyelembe véve elsősorban szántóföldek szélén, erdőszéleken fordul elő, de táplálkozás céljából felbukkanhat kertekben is (lásd kép!). Ritka faj. Három éves megfigyelését követően kijelenthető, hogy állománya csökken! Míg az első éven, amikor megtaláltam, egy erdei út mentén úgy tudtam elhaladni, hogy a kora júliusi napfényben tízesével repkedtek fel mellettem (ekkor készültek a képek is a fajról!), addig a következő két évben alig találkoztam a képviselőivel, hiába kerestem fel ugyanakkor, ugyanazt az erdei utat! Pedig az erdő, ahol felfedeztem őket változatlannak tűnt, nem volt bokorirtás, tarvágás. Feltételezhető, hogy az erdő határában közvetlenül elterülő szántóföldek permetezése okozhatta a faj egyedszámának csökkenését. Pedig egy csodálatos faj, kár lenne, ha eltűnne!

Kardoslepke (Iphiclides podalirius)

A harmadik pillangóféle a farkasalmalepke. Kevéssé ismert lepkefaj, ami talán annak is köszönhető, hogy a lepke csak ritkán kerül az ember szeme elé. A kifejlett rovarral ugyanis kizárólag április környékén lehet találkozni, amikor a szaporodó pillangók felkeresik a hernyóknak táplálékot biztosító növényt, a faj nevét adó farkasalmát. A farkasalma felénk gyakori növény, kertek szélén, utak mentén, akácosokban tömegesen előforduló mérgező gyom. Májusban sok helyen látni, hogy megjelennek rajtuk a fejlődő hernyók, azonban a kertek menti korai kaszálások sok esetben nagy kártételt okoznak a még ki nem fejlett hernyóknál. Mediterrán elterjedésű pillangófaj, ami Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében éri el legészakibb és legnyugatibb elterjedési területét. Korábban gyakoribb volt, mára azonban a Dunántúl nagy részén eltűnt vagy erősen megfogyatkozott az állománya, az oka feltételezhetően a növényvédő szerek túlzott alkalmazása, ill. a farkasalma lelőhelyeinek megváltozása lehet. Biztató jel azonban, hogy sokkal több lelőhelyen megtaláltam a fejlődő hernyókat, mint ahány alkalommal találkoztam a kifejlett lepkével. Érdekessége még, hogy a másik két pillangófélével ellentétben a farkasalmalepke nem rendelkezik méretes szárnyakkal, elsőre sokkal inkább tűnik tarkalepkének. Vörös könyves faj. Natura 2000 jelölőfaj.

Farkasalmalepke

Kifejlett hernyó

Farkasalmalepke hernyója és a nevét adó tápnövény

A negyedik pillangóféle pedig a 2018-ban megtalált kis Apolló-lepke. Az összes hazai pillangófaj közül ő az egyedüli, ami szorosan kötődik az erdőhöz, ugyanis a hernyója a farkasalmalepke hernyójához hasonlóan csak egy növényt tud elfogyasztani, ami nem más, mint a tölgyerdők alján tavasszal nyíló keltike-félék, nálunk az odvas keltike. Röpte a többi pillangóhoz hasonlóan lustább, inkább vitorlázó, de azért elég kitartó. Területőrző magatartás jellemzi. A kis Apolló-lepkére jellemző, hogy szaporodás után a hímek úgynevezett erényövet helyeznek a nőstényre, meggátolva, hogy más hímek is tudjanak vele szaporodni. A kis Apolló-lepke, akárcsak a farkasalmalepke csak tavasszal repül, április-május hónapban.

Kis Apolló-lepke