Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

A Nyugat-Rábaköz hüllő és kétéltűfaunája

A hidegvérű hüllők és kétéltűek rendszertani osztályába hazánkban mindössze 34 faj tartozik (18 kétéltű és 16 hüllő). Ezek közül mindössze 5 hüllő és 8 kétéltűfaj fordul elő Bogyoszló környékén. (Egyéb internetes adatgyűjtő oldalakon a Rábaköz területéről volt kimutatott adat mocsári békáról és az elevenszülő gyíkról).

Fiatal fürge gyík

Az emberek által kevésbé szeretett csúszó-mászók közül a kétéltűek leginkább a nyirkos, vizes helyeket részesítik előnyben, bár a vizes területek lecsapolása élőhelyük jelentős részét megsemmisítette, így most java részük a szántóföldek melletti csatornák partján találja meg életterét. Persze akadnak kivételek, mint a zöld varangy, mely elsősorban a házak környékének éjszaka aktív lakója és az emberi környezet közelségének tudható be az eső után az utakon elütött sok zöld varangy teteme. Vizes élőhelyen csupán kevés hüllőnket figyelhetjük meg, nálunk csak a nagyon gyakori, az ember közelében is mindenhol felbukkanó vízisikló fordul elő egyedüliként.

A két gerinces osztályt könnyen össze szokták téveszteni. De jelentős különbségek vannak közöttük: 

- a hüllők tojásokkal, a kétéltűek vízbe lerakott petékkel szaporodnak

- a kétéltűeknél külső megtermékenyítés, míg a hüllőknél belső megtermékenyítés jellemző

- a kétéltűek életük első részét vízben élik és kopoltyúval lélegeznek.

- a kétéltűek rendelkeznek lárvaállapottal (ebihal), míg a tojásból kikelő hüllők már önálló, kifejlett egyedek.

- a kétéltűek egész életükben szoros kapcsolatban maradnak a vízzel (békák a vízparton, párás időben vadászás, peterakás helye).

- ezzel szemben a hüllők élete, még a vízisiklóé sem kötődik szorosan a vízhez.

- a hüllők képesek növekedésük során a bőrüket levedleni, a kétéltűek nem.

- a hüllők bőre ellentétben a kétéltűekével bírja a napsütést, hiszen a napfény melegíti fel "hideg" vérüket, míg a kétéltűek pusztulásához vezetne, ha nedves bőrük kiszáradna.

- ennek köszönhető, hogy a hüllők nappali, míg a kétéltűek éjszakai vadászok.

- mind a hüllők, mind a kétéltűek tavasztól őszig aktívak, a telet hibernált állapotban általában földfelszín alatt vészelik át.

Megemlítendő érdekesség, hogy a zöld levelibéka mostanában nem mutat életjelet, pedig 10-15 évvel ezelőtt még a kertünkben is élt több színárnyalatban. Nagyon rejtett életet él, legutóbbi előfordulása egy temetői kútnál volt.

A csatornák partján felbukkanó kecskebékát és nagy tavibékát nehéz megkülönböztetni egymástól, én is szakértő segítséget kértem. Ami a legjelentősebb eltérés közöttük az a méretük. A nagy tavibéka akár 15 cm-es vagy afölötti testméretet is elérhet, addig a kifejlett kecskebéka nagyjából 9 cm-es nagysággal büszkélkedhet. A méreteket látva megállapítható, hogy a hibrid kecskebéka példányszáma jelentősen magasabb a nagy tavibékáénál. Egyéb érdekesség, hogy a nagy tavibéka egykori (néhol még létező) fogyasztásának emléke a békacomb fogalma.

A vöröshasú unka ritkán előforduló, közösségi jelentőségű, azaz Natura 2000-es jelölőfaj, mely erdőszéli pocsolyáktól kezdve útmélyedésekig mindenhol megtalálja az életfeltételeit. Szárazabb időben azonban eltűnik addigi élőhelyéről. 2016 csapadékosabb évében, amikor a nyári esőzések után sokáig fennmaradtak a pocsolyák, szinte mindegyikben úszkált egy-két unka. Ezzel ellentétben 2017 és 2021 között, mikor hamar felszáradtak a pocsolyák, ill. erős tavaszi aszály volt, egy példánnyal sem találkoztam. Közeli rokona a sárgahasú unka nálunk nem fordul elő, ő a hegyvidékek lakója.

A zöld varangyot a legkönnyebb észrevenni, hiszen nyári estéken a házak melletti kertekben keres táplálékot, napközben pedig előszeretettel rejtőzködik a növények alatti nedvesebb földben, házrepedésekben.

2018-ban előbb egy elgázolt, majd nyár végén egy méretes felnőtt nőstény barna varanggyal is volt szerencsém találkozni. Szívesen tartózkodik a kertekben kialakított komposzthalmok közelében, ahol csigákra, gilisztákra vadászik. Veszély esetén képes felfújni magát, hogy nagyobbnak látszódjon, de nyugalmi állapotban is csak a nagy tavibéka szállhat versenybe vele a mérete alapján.

Erdei békák násza március legelején

Az erdei béka viszont nevével ellentétben mindenfelé előfordul, legyen az rét, kert vagy a nevéhez hűen erdő. Ő képes a legnagyobb távolságra ugrani a hazai békafajok közül. Szaporodása már február végén elkezdődhet, ezzel a legkorábban párosodó békafaj. Hangjuk halk kuruttyolás, nem hivalkodó, mint a zöld békáké,  a vízparton csak odafigyeléssel lehet észlelni. Gyakori faj. Rokonaitól a mocsári és gyepi békától nehezen különböztethető meg, de neki van a leghegyesebb orra a három faj közül. 

A kétéltűek farkos és farkatlan kétéltűek csoportjára oszthatók. A farkatlanok közé tartoznak a békák, míg a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték. A Rábaközben eddig az egyetlen farkos kétéltű a pettyes gőte, mely nyárig kitartó vízborítással rendelkező időszakos pocsolyákban, mélyedésekben, de akár házak pincéjében is előfordulhat.

A fent említett béka és gőtefajokon kívül esetlegesen felbukkanhat még a barna ásóbéka és talán a mocsári béka vagy a dunai tarajosgőte is.

Közönséges lábatlan gyík

A hüllők fajainak száma szegényes. Gyíkok közül a fürge gyík a leggyakoribb (bár esélyes lehet a zöld gyík vagy a Hanság közelsége miatt az elevenszülő gyík felbukkanása is). Házak, rétek, erdőszéli bozótosok mind kiváló élőhelyet jelentenek számukra. Ugyanígy a másik előforduló gyíkfélének is, a végtagok hiánya miatt kígyónak nézett lábatlan gyíknak is. Bár utóbbi kerüli a házakat, leginkább szántóföldek mellett, ligetek, erdők szélén jelenik meg. A lábatlan gyík abban tér el a siklóktól, hogy feje nem szélesedik ki, szemhéját képes mozgatni, valamint, ha veszély fenyegeti, képes letörni a farkát, ahogy a többi gyíkféle is (a siklók erre képtelenek). 

Végül 2020-ban volt szerencsém találkozni a fali gyíkkal. Először Csorna néhány régebbi házának repedéseinél vettem észre, majd az erdőnkben egy téglahalmon, aztán a kertünkben 2 példányt, végül pedig rengeteget a vasúti töltés mellett. Barnás színezetével nem feltűnő, de annál tömegesebb előforfulású gyíkunk.

Térségünk egyik kígyóféléje, a gyakori vízisikló, mely erdőszéleken, vízpartokon, házak közelében, egyszóval mindenfelé élőhelyen előfordul. Nem mérges, elmenekül az ember elől.  

A másik kígyóféle pedig a rézsikló, mely elsősorban erdős, bozótos helyeken fordul elő. Táplálékának nagy részét hüllők jelentik.

MAGYARORSZÁGON MINDEN HÜLLŐ ÉS KÉTÉLTŰ VÉDETT! 

Az itt előforduló fajok egyike sem mérgező, egyike sem veszélyes az emberre!) Fennmaradásuk, főleg a kétéltűeké azért is fontos, mert a védett vízimadarainknak fő táplálékát jelentik kiterjedt halastavak, holtágak hiányában a Rábaközben. Kipusztulásuk maguk után vonná a látványos madarak számának csökkenését. Emellett az emberek segítői, az éjszaka folyamán számos gyötrő rovart és kártevőt pl.: a békák szúnyogot, a siklók egereket, pockokat zsákmányolnak.

A kétéltűek eszmei értéke, mostanában természetvédelmi értéke 10-100 000 forintig terjed. A Rábaközben előfordulók egységesen 10 000 ft eszmei értékkel bírnak. A hüllők esetében az érték 25 000 - 1 000 000 ft-ig terjedhet, a nálunk előforduló négy faj közül három 25 000 ft, a rézsikló 50 000 ft eszmei értékkel rendelkezik.

Képek:

Mivel a zöld levelibékáról készült kép hiányzik, ezért csak a többi 11 hüllő és kétéltűfajt tudom képen bemutatni.

Kétéltűek:

Kecskebéka

Nagy tavibéka

Vöröshasú unka

Erdei béka

Pettyes gőte

Barna varangy

Zöld varangy

 
Hüllők:

Rézsikló

Fürge gyíkok

Fali gyík

Közönséges lábatlangyík

Vízisikló