Ez történt 2020-ban

Sajnos nem sikerült a tervem, hogy végre igazi havas tájképeket készítsek, ugyanis egyetlen napot leszámítva nem esett hó. Januárban ugyan többször volt fagyos az idő, de kevés pára adódott hozzá, hogy legalább zúzmarás képen örökíthessem meg a tél hangulatát. Szinte nem is volt tél, sőt február első napján a tavaszias melegben találtam néhány virágzó mogyoróbokrot, ami a mi lapos tájegységünkön igazi erdei ritkaság, sőt ugyanezen a februári napon már láttam napozó atalanta lepkét is! Sőt, a hóvirágok a kertünkben is rajtra készen álltak.
A meleg és csapadékmentes időszak a tavasz folyamán tovább szárította a földeket, de a februárihoz képest mérséklődött a melegedés. Viszont a hóolvadás és az eső hiánya miatt nem alakultak ki belvizes területek, ami miatt visszaesett a békák szaporodási helyeinek száma.
Idén tavasszal viszont megállapíthattam, hogy az eddig ritkának tartott barna tűzlepke mégsem olyan ritka. Ugyanis az eddig csupán két alkalommal látott lepkefaj idén minden bebarangolt területen a szemem elé került, nem nagy számban, de mindenhol képviseltette magát.
A szárazság ellenére vízpartokon az élet színes maradt. Kecskebékák napoztak a partokon, kérészek, szitakötők előbúvását sikerült meglesnem. 

Lárvabőrből előbújt szitakötő

Ahogy már megszoktam, és hála Istennek erre minden évben alkalom adódik, a kertünkben ismét otthonra találtak a fürge gyíkok és sikerült megörökítenem egy fél órás szobormerev üldögélés után, , ahogy a hím és nőstény egymás közelében mutatkozott. Emellett a márciusban megtalált elpusztult hím vöröshátú fürge gyík helyett, találtam vöröshátú fürge gyík nőstényt.

Vöröshátú fürge gyík nőstény

Májusban pedig alkalmam adódott vízisiklót  és több alkalommal lábatlan gyíkot fényképezni. Szóval a tavasz hónapjaiban leginkább a hüllők és kétéltűek kerültek középpontba. Tavaly is azt hittem, új növénnyel nem találkozom már, ahogy idén is. Majd május vége felé belefutottam egy tarvágásos erdőrészen a nadragulya több virágzó tövébe. A június végre meghozta a csapadékot, az egész hónap mintha be akarta volna pótolni a tavasszal elmaradt esőket. A lepkék nagyon hiányosan mutatkoztak. Nem volt lehetőségem megnézni a díszes tarkalepkét, egyetlen egy csücsköslepkét láttam, miközben minden évben rengetegen vannak. A nagy gyöngyházlepkék ugyan szép számmal repdesnek, de alulmaradnak a tavalyi tömeges megjelenésüktől. Pozitívumként említhetem az ezüstös gyöngyházlepke új megkerülését és friss kelésű csőröslepkék látványát.

Ezüstös gyöngyházlepke

Júliusban több év után ismét találkoztam a szőrös kenderkefű egy szép csoportjával és egy nyári zivatar után narancssárga tetejével szembetalálkoztam a kutyaszömörcsöggel, egyik veszélyeztetett gombánkkal. És ugyanennek a hónapnak a végén sikerült végre újra egy új védett növényt megtalálnom, a szarvas hagymát. Majd augusztus elején sikerült azonosítanom a láp és mocsárrétek ritka növényét, a védett inas gyíkvirágot. 

Augusztus utolsó forró napjaiban figyelmes lettem, amint két fali gyík szaladgált a fürge gyíkjaink kerti birodalmában. Korábban ezt a fajt csak Csornán láttam.

Diónyi nagyságú jég

És ugyanezen a napon egy olyan zivatar kerekedett, amiből volt, hogy 5 cm nagyságot meghaladó jégdarabok hullottak. Bogyoszló környékét általában elkerüli a jég, ezért szokatlan, de a záporozó kopogás miatt egyben félelmetes is volt a rövid ideig tartó zápor. 

Szeptember elején megtaláltam a fali gyíkok búvóhelyét, ami nem más, mint a vasúti töltés. Fiatalok, idősebbek egyaránt napozgattak, annyian, hogy még a levelekről is potyogtak. Egy séta során pedig felfigyeltem egy szokatlan kis növényre, amiről nem tudtam megállapítani, hogy hova is tartozik. Virágai a rozmaringéra, levelei a galajfélékre emlékeztettek. Kiderült, egy ritka szántóföldi gyomnövény volt, a vetési csillagfű.  

Az október pedig két eddig meg nem talált gombafajt tartogatott: a rőt és a hármas csillaggombát. Ez utóbbinál a lelőhelyén egyszerre volt megtalálható a "tojás", a "felrepedt tojás", az éppen "kinyílt" gomba, a kifejlett és az elpusztult termőtest. 

Rőt csillaggomba fejlődési fázisai

Év végére pedig meglepetésként a kertünkbe költöző fali gyík napozott, december elején.

Remélem, 2021 is hasonlóan változatos év lesz.

Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

A természet 10 új arca

Április közepe csupa meglepetéssel szolgált, mikor a Bogyoszló környéki erdőket, mezőket jártam. De még akkor is került a szemem elé újdonság, amikor a kertek alatt sétáltam.

Az első, ha nem is újdonság, hiszen tavaly már megtaláltam, a fekete gyalogcincér. Ez a 2-3 cm-es kis bogár egy borús napon tűnt fel előttem, amikor a fűszálakon kapaszkodva araszolt tovább.

Fekete gyalogcincér

A második élőlény, viszont már meglepetés volt, hiszen életemben először akadtam össze kucsmagombával. Utóbb kiderítettem, hogy a képen szereplő, a lelőhelyen 2 példánnyal képviseltető faj neve, fattyú kucsmagomba. Ehető, bár kis termete végett, rengeteget kellene belőle gyűjteni, hogy enni lehessen belőle.

Fattyú kucsmagomba

Másnap egy olyan vizes helyen jártam, aminek az alaposabb felkutatását már tavaly elhatároztam. Kora tavasszal már találtam arra utaló jeleket (vízen úszó levelek), hogy itt is előfordulhat a víziboglárka, de virágos állapotban még nem láttam. Aztán, amikor felkerestem a kis patakot, láttam, hogy cseresznyevirágra hasonlító virágok úsznak a vízen, gondoltam esetleg belefújta a szél őket a vízbe. Csakhogy alaposabban szemügyre véve láttam, hogy teljesen másról van szó. Elég apró kis virágok. Kb. 1 cm-es átmérőjű virágai vannak. Hogy pontosan mi a hivatalos neve, még kétséges. Vagy hínáros vagy nagy víziboglárka.

Víziboglárka

Aztán megtaláltam a virágzásba fogó gyöngyvirágokat. Igaz, április közepe még nem az igazi ideje ennek a szép kis növénynek, de a hó eleji meleg megtette hatását. Azért a legtöbb gyöngyvirág (szerencsére) még csak kezdetleges, bimbós állapotban volt.

Gyöngyvirág

Aztán körülnéztem a lápos, vizes réteken is. Már-már csalódva indultam volna hazafelé, amikor hirtelen vörös zuhanással becsapódott valami. Először azt hittem, egy piros bogár lesz az. Keresgéltem a fűben és rátaláltam a füstös medvelepkére. A piros villanás elrejtett vörös szárnyának és vörös-fekete testének volt tudható. Így sikerült egy újabb medvelepkét találnom.

Füstös medvelepke

Végül, hogy sikerrel zárjam ezt a kis áprilisi keresgélést, nap végére megtaláltam a tojásdad békakontyokat is. Rájuk már két évvel ezelőtt rábukkantam, de tavaly nem sikerült előkerítenem őket. Ami nem is csoda, hiszen beleolvadnak a galajos környezetükbe. Kb. 10-15 példány került elő, pont, mint legutóbb. Viszont sokkal korábban, mint 2 éve. Ez is a hó eleji melegnek köszönhető, hiszen ennek az orchideának a virágzási ideje május közepére esik. Most pedig egy hónappal a virágzás előtt már bimbós virágszárat nevel!

Tojásdad békakonty

Harmadnap pedig sikerült megtalálnom egy fotózást türelmesen viselő kecskebékát. Feltűnő, nagy mérete könnyen észrevetette magát előttem, ahogy a vízben kikötő hungarocell darabon sütkérezett. Tényleg méretes béka volt, legalább 10 cm hosszú és a szélessége sem volt elhanyagolható. (Szakértőkkel egyeztetve azonban kiderült, hogy nem is ő a kecskebéka, leginkább nagy termete indokolja, hogy nagy tavibéka legyen. E nagy méretű béka mellett kisebb békák is felbukkantak, ők a kecskebékák)

Nagy tavibéka

És sikerült éles képet készítenem a nagy rókalepkéről. Épp egy fán napozott, amikor megtaláltam. Csak azt sajnálom, hogy teljes pompájában még nem sikerült megörökítenem. Ez a példány is, mint a korábbiak a telelésből visszatért lepkék, ezért kopottabb a színűk. Élénkebb példány fényképezése pedig azért nehéz, mert áprilisban láthatók a nagy rókalepkék, az év többi részében ritkán kerülnek szem elé.

Nagy rókalepke

És újra megjelent a farkasalmalepke is. És nagy örömömre ismét egy teljes színében pompázó példány. Ez a lepke most azért lett különleges, mert egy új lelőhelyen fedeztem fel. A farkasalmalepke a 4 magyarországi pillangó egyike. Tőlünk nyugatabbra csak Bécs körül fordul elő. Eszmei értéke: 50 000 ft.

Farkasalmalepke

Végül sikerült rálelnem egy olyan erdei pocsolyára (bár a pocsolya nem jó szó, inkább kisebb időszakos tavacska), amiben gőték úszkáltak. Korábban hallottam már, hogy Bogyoszlón mások találkoztak vele, de ez volt az első alkalom, hogy saját szememmel láthattam ezt a kétéltű fajt! Zárásnak nagyszerű!

Pettyes gőte