Hatékonyan működik-e a gyíkvár vidéken?

 

Gyíkvárak (?)

Pár éve futottam össze először a gyíkvár fogalmával. Amit, ha leegyszerűsítek, akkor egy zavartalan, vadon hatású mesterségesen kialakított helyet jelent az emberi környezetben, ahol a hüllők békésen élhetik az életüket.

A gyíkvárkészítők zöme nagyvárosi, városi lakosok közül kerültek ki, ahol egy szerencsés hüllőnek az ilyen helyek oázist jelenthetnek a betondzsungelben. 

De mi a helyzet vidéken? (A vidék alatt nem az agglomerációk többezres lakosságúra felduzzadt kisvárosokra hajazó falvaira gondolok.) Itt is elfogadják, elfoglalják a nekik felkínált helyet? 

A válasz: igen, és nem is kell, hogy célzottan a hüllőknek legyenek létrehozva.

Szerencsés esetben a gyíkok napozhatnak az összegyűjtött rőzsekupacokon ( ez menedék is egyben), sövénykerítésen, komposzthalmon, a  virágok mellett vagy a ház falán. 

Napozó fali gyíkok

De a szándékosan létrehozott gyíkvárat is elfogadják. 

2020-ban vettem észre, hogy az addig egyeduralkodó fürge gyíkok mellett felbukkant a fali gyík is. Hogy elősegítsem a megtelepedését, egy téglákból lazán összeállított 3 oldalról zárt komposzttárolót készítettem.

Rőzsehalom mellett napozó fürge gyík

A tervem sikeresnek bizonyult. Tavasszal előbb egy, majd kettő fali gyík melengette magát a napos oldalán. Később pedig a rőzsehalom közeléből látogatást tettek a fürge gyíkok is. Nyár végére pedig a kert egész területén összefutottam vadászó vagy napozó fali és fürge gyíkkal. 

A gyíkvárak másik haszna, hogy kézközelbe jönnek a hüllők és remek képeket lehet készíteni róluk. 

Neha ritkaságok is felbukkannak
Vöröshátú fürge gyík

De szükség van-e egyáltalán vidéken gyíkvárakra?

Mivel a falvak lassan kertvárosi arcot öltenek, ahol a zöld gyepen és néhány rózsafán kívül egyéb életre utaló jel nincs, szükség van minden olyan létesítményre, ami az élővilág megőrzését elősegíti. Ha a közelben van virágokban, veteményben, gyümölcsökben bővelkedő kert, háztáji állattartás, nemcsak a rovarok, hüllők vagy a kétéltűek, de még az erősen visszaszoruló fecskék is sikeresen megerősíthetik állományaikat.

Nagy számban előforduló zöld varangy

Sövénykerítést birtokba vevő fali gyík

Rőzsehalom védelmében
Fiatal fürge gyík

Kertekben találkozhatunk a vízisiklóval is

Szerencsés esetben szaporodásra
és tojásrakásra is sor kerülhet

Ez történt 2020-ban

Sajnos nem sikerült a tervem, hogy végre igazi havas tájképeket készítsek, ugyanis egyetlen napot leszámítva nem esett hó. Januárban ugyan többször volt fagyos az idő, de kevés pára adódott hozzá, hogy legalább zúzmarás képen örökíthessem meg a tél hangulatát. Szinte nem is volt tél, sőt február első napján a tavaszias melegben találtam néhány virágzó mogyoróbokrot, ami a mi lapos tájegységünkön igazi erdei ritkaság, sőt ugyanezen a februári napon már láttam napozó atalanta lepkét is! Sőt, a hóvirágok a kertünkben is rajtra készen álltak.
A meleg és csapadékmentes időszak a tavasz folyamán tovább szárította a földeket, de a februárihoz képest mérséklődött a melegedés. Viszont a hóolvadás és az eső hiánya miatt nem alakultak ki belvizes területek, ami miatt visszaesett a békák szaporodási helyeinek száma.
Idén tavasszal viszont megállapíthattam, hogy az eddig ritkának tartott barna tűzlepke mégsem olyan ritka. Ugyanis az eddig csupán két alkalommal látott lepkefaj idén minden bebarangolt területen a szemem elé került, nem nagy számban, de mindenhol képviseltette magát.
A szárazság ellenére vízpartokon az élet színes maradt. Kecskebékák napoztak a partokon, kérészek, szitakötők előbúvását sikerült meglesnem. 

Lárvabőrből előbújt szitakötő

Ahogy már megszoktam, és hála Istennek erre minden évben alkalom adódik, a kertünkben ismét otthonra találtak a fürge gyíkok és sikerült megörökítenem egy fél órás szobormerev üldögélés után, , ahogy a hím és nőstény egymás közelében mutatkozott. Emellett a márciusban megtalált elpusztult hím vöröshátú fürge gyík helyett, találtam vöröshátú fürge gyík nőstényt.

Vöröshátú fürge gyík nőstény

Májusban pedig alkalmam adódott vízisiklót  és több alkalommal lábatlan gyíkot fényképezni. Szóval a tavasz hónapjaiban leginkább a hüllők és kétéltűek kerültek középpontba. Tavaly is azt hittem, új növénnyel nem találkozom már, ahogy idén is. Majd május vége felé belefutottam egy tarvágásos erdőrészen a nadragulya több virágzó tövébe. A június végre meghozta a csapadékot, az egész hónap mintha be akarta volna pótolni a tavasszal elmaradt esőket. A lepkék nagyon hiányosan mutatkoztak. Nem volt lehetőségem megnézni a díszes tarkalepkét, egyetlen egy csücsköslepkét láttam, miközben minden évben rengetegen vannak. A nagy gyöngyházlepkék ugyan szép számmal repdesnek, de alulmaradnak a tavalyi tömeges megjelenésüktől. Pozitívumként említhetem az ezüstös gyöngyházlepke új megkerülését és friss kelésű csőröslepkék látványát.

Ezüstös gyöngyházlepke

Júliusban több év után ismét találkoztam a szőrös kenderkefű egy szép csoportjával és egy nyári zivatar után narancssárga tetejével szembetalálkoztam a kutyaszömörcsöggel, egyik veszélyeztetett gombánkkal. És ugyanennek a hónapnak a végén sikerült végre újra egy új védett növényt megtalálnom, a szarvas hagymát. Majd augusztus elején sikerült azonosítanom a láp és mocsárrétek ritka növényét, a védett inas gyíkvirágot. 

Augusztus utolsó forró napjaiban figyelmes lettem, amint két fali gyík szaladgált a fürge gyíkjaink kerti birodalmában. Korábban ezt a fajt csak Csornán láttam.

Diónyi nagyságú jég

És ugyanezen a napon egy olyan zivatar kerekedett, amiből volt, hogy 5 cm nagyságot meghaladó jégdarabok hullottak. Bogyoszló környékét általában elkerüli a jég, ezért szokatlan, de a záporozó kopogás miatt egyben félelmetes is volt a rövid ideig tartó zápor. 

Szeptember elején megtaláltam a fali gyíkok búvóhelyét, ami nem más, mint a vasúti töltés. Fiatalok, idősebbek egyaránt napozgattak, annyian, hogy még a levelekről is potyogtak. Egy séta során pedig felfigyeltem egy szokatlan kis növényre, amiről nem tudtam megállapítani, hogy hova is tartozik. Virágai a rozmaringéra, levelei a galajfélékre emlékeztettek. Kiderült, egy ritka szántóföldi gyomnövény volt, a vetési csillagfű.  

Az október pedig két eddig meg nem talált gombafajt tartogatott: a rőt és a hármas csillaggombát. Ez utóbbinál a lelőhelyén egyszerre volt megtalálható a "tojás", a "felrepedt tojás", az éppen "kinyílt" gomba, a kifejlett és az elpusztult termőtest. 

Rőt csillaggomba fejlődési fázisai

Év végére pedig meglepetésként a kertünkbe költöző fali gyík napozott, december elején.

Remélem, 2021 is hasonlóan változatos év lesz.

Sokszínű május - állatvilág

A tavasz utolsó hónapja tartogatott néhány izgalmas fotótémát. A képeken az általam ritkán fényképezett emlősöktől, a gyakrabban lencsevégre kapott hüllőkön át a rovarokig, sokféle színes állat képe került megörökítésre.

Őzgida

Mókus

Lábatlan gyík

Fürge gyík

Málnapohók

Nagy tűzlepke

Kis rókalepke

Díszes tarkalepke

Fogasfarkú szöcske

Laposhasú acsa

Feketelábú szitakötő

Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

A Nyugat-Rábaköz hüllő és kétéltűfaunája

A hidegvérű hüllők és kétéltűek rendszertani osztályába hazánkban mindössze 34 faj tartozik (18 kétéltű és 16 hüllő). Ezek közül mindössze 5 hüllő és 8 kétéltűfaj fordul elő Bogyoszló környékén. (Egyéb internetes adatgyűjtő oldalakon a Rábaköz területéről volt kimutatott adat mocsári békáról és az elevenszülő gyíkról).

Fiatal fürge gyík

Az emberek által kevésbé szeretett csúszó-mászók közül a kétéltűek leginkább a nyirkos, vizes helyeket részesítik előnyben, bár a vizes területek lecsapolása élőhelyük jelentős részét megsemmisítette, így most java részük a szántóföldek melletti csatornák partján találja meg életterét. Persze akadnak kivételek, mint a zöld varangy, mely elsősorban a házak környékének éjszaka aktív lakója és az emberi környezet közelségének tudható be az eső után az utakon elütött sok zöld varangy teteme. Vizes élőhelyen csupán kevés hüllőnket figyelhetjük meg, nálunk csak a nagyon gyakori, az ember közelében is mindenhol felbukkanó vízisikló fordul elő egyedüliként.

A két gerinces osztályt könnyen össze szokták téveszteni. De jelentős különbségek vannak közöttük: 

- a hüllők tojásokkal, a kétéltűek vízbe lerakott petékkel szaporodnak

- a kétéltűeknél külső megtermékenyítés, míg a hüllőknél belső megtermékenyítés jellemző

- a kétéltűek életük első részét vízben élik és kopoltyúval lélegeznek.

- a kétéltűek rendelkeznek lárvaállapottal (ebihal), míg a tojásból kikelő hüllők már önálló, kifejlett egyedek.

- a kétéltűek egész életükben szoros kapcsolatban maradnak a vízzel (békák a vízparton, párás időben vadászás, peterakás helye).

- ezzel szemben a hüllők élete, még a vízisiklóé sem kötődik szorosan a vízhez.

- a hüllők képesek növekedésük során a bőrüket levedleni, a kétéltűek nem.

- a hüllők bőre ellentétben a kétéltűekével bírja a napsütést, hiszen a napfény melegíti fel "hideg" vérüket, míg a kétéltűek pusztulásához vezetne, ha nedves bőrük kiszáradna.

- ennek köszönhető, hogy a hüllők nappali, míg a kétéltűek éjszakai vadászok.

- mind a hüllők, mind a kétéltűek tavasztól őszig aktívak, a telet hibernált állapotban általában földfelszín alatt vészelik át.

Megemlítendő érdekesség, hogy a zöld levelibéka mostanában nem mutat életjelet, pedig 10-15 évvel ezelőtt még a kertünkben is élt több színárnyalatban. Nagyon rejtett életet él, legutóbbi előfordulása egy temetői kútnál volt.

A csatornák partján felbukkanó kecskebékát és nagy tavibékát nehéz megkülönböztetni egymástól, én is szakértő segítséget kértem. Ami a legjelentősebb eltérés közöttük az a méretük. A nagy tavibéka akár 15 cm-es vagy afölötti testméretet is elérhet, addig a kifejlett kecskebéka nagyjából 9 cm-es nagysággal büszkélkedhet. A méreteket látva megállapítható, hogy a hibrid kecskebéka példányszáma jelentősen magasabb a nagy tavibékáénál. Egyéb érdekesség, hogy a nagy tavibéka egykori (néhol még létező) fogyasztásának emléke a békacomb fogalma.

A vöröshasú unka ritkán előforduló, közösségi jelentőségű, azaz Natura 2000-es jelölőfaj, mely erdőszéli pocsolyáktól kezdve útmélyedésekig mindenhol megtalálja az életfeltételeit. Szárazabb időben azonban eltűnik addigi élőhelyéről. 2016 csapadékosabb évében, amikor a nyári esőzések után sokáig fennmaradtak a pocsolyák, szinte mindegyikben úszkált egy-két unka. Ezzel ellentétben 2017 és 2021 között, mikor hamar felszáradtak a pocsolyák, ill. erős tavaszi aszály volt, egy példánnyal sem találkoztam. Közeli rokona a sárgahasú unka nálunk nem fordul elő, ő a hegyvidékek lakója.

A zöld varangyot a legkönnyebb észrevenni, hiszen nyári estéken a házak melletti kertekben keres táplálékot, napközben pedig előszeretettel rejtőzködik a növények alatti nedvesebb földben, házrepedésekben.

2018-ban előbb egy elgázolt, majd nyár végén egy méretes felnőtt nőstény barna varanggyal is volt szerencsém találkozni. Szívesen tartózkodik a kertekben kialakított komposzthalmok közelében, ahol csigákra, gilisztákra vadászik. Veszély esetén képes felfújni magát, hogy nagyobbnak látszódjon, de nyugalmi állapotban is csak a nagy tavibéka szállhat versenybe vele a mérete alapján.

Erdei békák násza március legelején

Az erdei béka viszont nevével ellentétben mindenfelé előfordul, legyen az rét, kert vagy a nevéhez hűen erdő. Ő képes a legnagyobb távolságra ugrani a hazai békafajok közül. Szaporodása már február végén elkezdődhet, ezzel a legkorábban párosodó békafaj. Hangjuk halk kuruttyolás, nem hivalkodó, mint a zöld békáké,  a vízparton csak odafigyeléssel lehet észlelni. Gyakori faj. Rokonaitól a mocsári és gyepi békától nehezen különböztethető meg, de neki van a leghegyesebb orra a három faj közül. 

A kétéltűek farkos és farkatlan kétéltűek csoportjára oszthatók. A farkatlanok közé tartoznak a békák, míg a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték. A Rábaközben eddig az egyetlen farkos kétéltű a pettyes gőte, mely nyárig kitartó vízborítással rendelkező időszakos pocsolyákban, mélyedésekben, de akár házak pincéjében is előfordulhat.

A fent említett béka és gőtefajokon kívül esetlegesen felbukkanhat még a barna ásóbéka és talán a mocsári béka vagy a dunai tarajosgőte is.

Közönséges lábatlan gyík

A hüllők fajainak száma szegényes. Gyíkok közül a fürge gyík a leggyakoribb (bár esélyes lehet a zöld gyík vagy a Hanság közelsége miatt az elevenszülő gyík felbukkanása is). Házak, rétek, erdőszéli bozótosok mind kiváló élőhelyet jelentenek számukra. Ugyanígy a másik előforduló gyíkfélének is, a végtagok hiánya miatt kígyónak nézett lábatlan gyíknak is. Bár utóbbi kerüli a házakat, leginkább szántóföldek mellett, ligetek, erdők szélén jelenik meg. A lábatlan gyík abban tér el a siklóktól, hogy feje nem szélesedik ki, szemhéját képes mozgatni, valamint, ha veszély fenyegeti, képes letörni a farkát, ahogy a többi gyíkféle is (a siklók erre képtelenek). 

Végül 2020-ban volt szerencsém találkozni a fali gyíkkal. Először Csorna néhány régebbi házának repedéseinél vettem észre, majd az erdőnkben egy téglahalmon, aztán a kertünkben 2 példányt, végül pedig rengeteget a vasúti töltés mellett. Barnás színezetével nem feltűnő, de annál tömegesebb előforfulású gyíkunk.

Térségünk egyik kígyóféléje, a gyakori vízisikló, mely erdőszéleken, vízpartokon, házak közelében, egyszóval mindenfelé élőhelyen előfordul. Nem mérges, elmenekül az ember elől.  

A másik kígyóféle pedig a rézsikló, mely elsősorban erdős, bozótos helyeken fordul elő. Táplálékának nagy részét hüllők jelentik.

MAGYARORSZÁGON MINDEN HÜLLŐ ÉS KÉTÉLTŰ VÉDETT! 

Az itt előforduló fajok egyike sem mérgező, egyike sem veszélyes az emberre!) Fennmaradásuk, főleg a kétéltűeké azért is fontos, mert a védett vízimadarainknak fő táplálékát jelentik kiterjedt halastavak, holtágak hiányában a Rábaközben. Kipusztulásuk maguk után vonná a látványos madarak számának csökkenését. Emellett az emberek segítői, az éjszaka folyamán számos gyötrő rovart és kártevőt pl.: a békák szúnyogot, a siklók egereket, pockokat zsákmányolnak.

A kétéltűek eszmei értéke, mostanában természetvédelmi értéke 10-100 000 forintig terjed. A Rábaközben előfordulók egységesen 10 000 ft eszmei értékkel bírnak. A hüllők esetében az érték 25 000 - 1 000 000 ft-ig terjedhet, a nálunk előforduló négy faj közül három 25 000 ft, a rézsikló 50 000 ft eszmei értékkel rendelkezik.

Képek:

Mivel a zöld levelibékáról készült kép hiányzik, ezért csak a többi 11 hüllő és kétéltűfajt tudom képen bemutatni.

Kétéltűek:

Kecskebéka

Nagy tavibéka

Vöröshasú unka

Erdei béka

Pettyes gőte

Barna varangy

Zöld varangy

 
Hüllők:

Rézsikló

Fürge gyíkok

Fali gyík

Közönséges lábatlangyík

Vízisikló