Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

A titokzatos Petlendi-erdő

A Petlend tavasszal

Hosszúlevelű fürtösveronika

Bogyoszló nyugati határában, az egykori Petlenmajor mellett terül el a kelet-nyugat irányban szélesen elhúzódó Petlendi-erdő. Bár írják Petlennek is, mondják Petlenynek, a régi térképeken pedig Betle-erdő néven szerepel, ebben a bejegyzésben szerepeljen Petlendként.
Az erdő a Csapod környéki nagy kiterjedésű, egybefüggő Nagyerdő keleti nyúlványa, melynek az évszázadok során szinte alig csökkent a területe. Ez a keleti nyúlvány magába foglalja a Babóti-erdőt is. Az erdőt kitevő jelentős tölgy és szilfa, kőris állományból és a tavaszi lágyszárúak jelenlétéből arra lehet következtetni, hogy az erdő keményfás ligeterdő maradvány. A két erdőt (petlendit és a babótit) csak egy képzeletbeli határ választja el egymástól, ezért az egyszerűség kedvéért a babótiban talált értékes növények és állatokat is a petlendivel azonos leírásban kezelem, azaz ebben a blogbejegyzésben.

A Bogyoszlóhoz sokkal közelebb álló, jóval ismertebb és a helyiek által látogatottabb Tölösi-erdővel szemben, ami a falu keleti felén fekszik, a Petlendi-erdő kevésbé ismert és a favágókon, erdészeken kívül kevésbé látogatott is, hiába vezet át rajta turistaút. Talán a látogatottság elhanyagolása az oka, hogy egy kicsit minden bogyoszlói ehhez az erdőhöz titokzatos, sötét és félelmetes képeket társít. Pedig a valóság sokkal színesebb és értékesebb. Íme néhány felfedett titok az erdőről:

Berki szellőrózsa

Bogyoszló két erdeje sokban hasonlít egymásra, de növények tekintetében jelentős különbségek is megmutatkoznak, sőt a különbség még a Petlenden belül is szembeszökő! Míg kora tavasszal a Tölösi-erdő csordultig van odvas keltikével, berki szellőrózsával és orvosi tüdőfűvel, úgy a Petlend nagy részén ezek hiányoznak ill. egyesével fordulnak elő. Viszont ezek hiányát pótolandó itt kéklenek a ligeti csillagvirág-mezők, melyeket a bogláros szellőrózsa sárga virágai tarkítanak, de ez a sárga-kék tavaszi látvány csupán az erdő egy kis részén jelenik meg! Ahogy a hegy és dombvidékekre jellemző húsos som is csak az erdő egy bizonyos részén hoz üde sárga színfoltot a márciusi kopárságba.

Madárfészek békakonty

A tavasz előrehaladtával teret nyer a foltos árvacsalán, mely Bogyoszló más területein igen gyér számban fordul elő, sőt a Tölösön egyáltalán nincs, itt viszont rózsaszínre festi az éledő erdő aljzatát. Ez az első növény, ami az egész erdőben megtalálható. A kopasz toronyszál alig látható fehér virágai is csak ebben az erdőben mutatkoznak meg, szintén csak az erdő egyik részén.

A nyár közeledtével itt nyílik a terebélyes harangvirág, de csak az erdő középső részén, a keleti részében alig, ott inkább a Tölösre is jellemző csalánlevelű harangvirág jelenik meg. Az erdő szélén utat tör magának a pettyegetett lizinka, ami a Tölösön szintén nem fordul elő. Az utak mellett bukkan elő a dárdás csukóka, a szakállas csormolya, a fehér gyíkfű,, a festő rekettye, ezek a növények szintén hiányoznak a Tölösi-erdőből, és a Petlenden belül is csak a nyugati részén fordulnak elő! Sőt, a fák között még a száraz rétekre jellemző üstökös gyöngyike is felüti a fejét, ezt a növény sehol máshol nem találtam meg Bogyoszló mellett!

A Bogyoszló környékén felfedezett orchideák nagy része csak itt, vagy legnagyobb számban itt képviselteti magát. pl.: a csak itt előforduló madárfészek békakonty vagy a kétlevelű sarkvirág (szintén az erdő nyugati részén), valamint ez az erdő nyújt élőhelyet a legnagyobb előfordulású kardos madársisak lelőhelyeknek is.

A Petlend tisztásain nyílik nyáron egy másik védett növény, a hosszúlevelű fürtösveronika (csak az erdő keleti szegletén), a nyugati részen kosborképű és macskafarkú veronikák sokasága váltja fel az előbb említett védett fajt.

Díszes tarkalepke

Rovarok tekintetében a Tölösi-erdővel szembeni legnagyobb eltérése a díszes tarkalepke jelenléte. Ez az erősen megfogyatkozott védett lepke itt is csak kis példányszámban él! Emellett jelentős számban él a védett nagy gyöngyházlepke és a kardoslepke, és felbukkan a nagy tűzlepke is, sőt, sokáig csak az itteni erdő tisztásain bukkantam a barna tűzlepkére, az ezüstös gyöngyházlepkére és a vonalas fehéraraszolóra. Különleges lepkék közé sorolható még a megyében szórványos szilfa-csücsköslepke, régi nevén w-betűs lepke és a szintén ritka előfordulású barna szemeslepke.
Az erdő nyugati felén keresztülfolyó Tardosa-csatorna mellett, pedig sikerült kimutatni a védett díszes légivadász nevű szitakötőfaj jelenlétét.
A bogarak közül a nagy szarvasbogár jelentős állománya, az aranyos bábrabló, a nagy hőscincér és a rezes futrinka jelenléte említendő meg.

Ugyan nem védett, de számomra érdekes volt a nagy testű és különleges megjelenésű hegyi énekeskabóca felbukkanása is.

A hüllők közül az általánosan elterjedtek mellett a legnagyobb érték a rézsikló jelenléte volt.

Hegyi énekeskabóca

Emlősök közül érdekességként megemlítendő a mogyorós pele, ami leginkább hegy- és dombvidékek faja. Én magam még nem találkoztam vele, de a Természetvédelmi Információs Rendszer adatbázisában erre a vidékre van két jelzés is az előfordulására.
A terület nagy, bejárása időjárás-függő, így még számos felderítetlen értéke lehet. A fent bemutatott, csak itt előforduló növény és állatfajok is jelzik, hogy bár erdészeti szempontból erősen kezelt területről van szó, mégis számos értékes fajnak nyújt még otthont.

Bogyoszló mindkét erdeje más-más okokból szép, másért, máskor lehet felkeresni. A Petlend messzebb van, kietlenebb helyen fekszik és túl nagy, hogy könnyen körbe lehessen járni, ezért kicsit mindig megmarad annak a titokzatos erdőnek, amiben az áthatolhatatlan fák sűrűjében különös árnyak surrannak a gyanútlan látogató elől.

Védett értékek hete - díszes tarkalepkétől az erdei szitakötőig

Egy újabb olyan hetet zárhatok le magam mögött, amikor elmondhatom, hogy érdemes volt a természetet sűrűbben járnom. Szinte minden napra jutott valami újdonság, vagy olyan élőlény, legyen az lepke vagy virág, amit most sikerült először lefényképeznem vagy új színben megörökítenem.

Ugyan az élőlényeknél nem az eszmei érték a mérvadó, de kétségtelen, hogy mind az első, mind az hét zárásával megtalált erdei szitakötő eszmei értéke: 50 000 Ft

Tehát az első, amit találtam a díszes tarkalepke. Utánaolvasva kiderül, hogy legerősebb állományai már csak a Kárpát-medencében és a Baltikumban vannak. Igazság szerint, ha a Ambrus Andrással, a Fertő-Hanság Np munkatársával nem tartanám a kapcsolatot, a figyelmem elsuhant volna mellette, mert először erdei szemeslepkével azonosítottam. Csak amikor egy helyben körözött egy napfényes erdei útnál, akkor tűnt fel az érdekes mintázata. Ennek az egyetlen példánynak a jelenléte reményt ad, hogy a faj több képviselője is felbukkanhat az erdőben.

Díszes tarkalepke 

Aztán jött a második csoda. A kis színjátszólepkék is ezen a héten mutatták meg igazán magukat. Szinte minden pocsolya környékén felbukkantak, de az erdő helyett inkább a szántóföldekre vezető utaknál repkedtek. Korábban már megörökítettem őket, de azok a példányok színtelenek, kopottak voltak. A képen szereplő lepke egyik szárnyán látható a "színjátszás", ami a napfénynek köszönhető.

Kis színjátszólepke

A harmadik a kis rókalepke új nemzedéke volt. Szakmai (lepkés) beszélgetést követően két zivatar közötti napos időt kihasználva kimentem a kutyámmal sétálni és a beszélgetésben emlegetett kis rókalepke éppen előttem napozott az úton. Szerencsére teljes szépségében.

Kis rókalepke

Majd sikerült rábukkannom egy újabb védett növényre, a szántóföldeket egykoron sűrűn kísérő konkolyra. Ő a 12. védett növény, ami a Rábaközben előfordul. Egy kukoricatáblát kísértek végig két oldalról a rózsaszínű virágok. Talán elkerüli a gyomirtás és jövőre erősebb lesz a jelenléte.

Konkoly

A következő napon furcsa hangra lettem figyelmes az egyik vázánkból. Mikor kézbe vettem, ott ciripelt benne a fogasfarkú szöcske. A védett kis állatot korábban már rétek mellett megtaláltam, azóta hiába kerestem, hogy ellenőrizzem, megtalálható-e még felénk. Erősen megfogyatkozott állományának köszönheti a védettségét. Hogy mit kereshetett egy vázában?

Fogasfarkú szöcske

És az eltelt hét zárásaként: az erdei szitakötő. Példányait a Bogyoszló közeli Tölösi-erdőben észleltem, csak a feketelábú szitakötőhöz való hasonlatossága végett, nem gondoltam, hogy ő az erdei szitakötő. Legfeltűnőbb elkülönítési jegye a zöld fej és torrész. Európában sok helyütt ez a faj is erősen megritkult. 

Erdei szitakötő