Ez történt 2016-ban

Az idei év (2016) szintén ha nem is bővelkedett, de tartogatott néhány izgalmas természeti felfedezést. Mivel a blogom a rábaközi, ill. Bogyoszló szűkebb környezetének növény és állatvilágával foglalkozik, így mellőznöm kell az olyan új felfedezéseket, mint a csáfordjánosfai szibériai nőszirom, őszi vérfű és fakó gyöngyházlepke, a Soproni-hegységben felfedezett t-betűs lepkét, foltos szalamandrát, vagy a Kőszegi-hg-ben teljes nyílásában lefényképezett fecsketárnicsot.

Bogyoszló környékén a 2016-os év első jelentős felfedezése a nagy víziboglárka nevéhez köthető. Az apró virágok, melyek eddig elkerülték a figyelmemet nagyon sok helyen felbukkantak, főleg olyan mélyedésekben, árkokban, ideiglenes csatornákban, ahol csak a tavaszi magas belvíz miatt található számottevő víz, melyek a nyár közepére kiszáradnak.

Nagy víziboglárka

Ugyanúgy az időszakos vízállású helyekhez köthető két, idén felfedezett kétéltűnek a jelenléte. Az egyik a pettyes gőte, mely az eddigi kutatásaim alapján az egyetlen gőtefaj a környékünkön. A parányi kis állatka ötöd-hatodmagával úszkált egy nagyobb erdei pocsolyában. Korábban hallottam, hogy házak pincéjében, vízóráknál is találkoztak ezzel az élőlénnyel, nekem viszont ez volt az első találkozásom vele
.

Pettyes gőte

Az időszakos pocsolyában a gőték mellett ott úszkált a vöröshasú unka néhány példánya. Ez a kis termetű békafaj minden jelentősebb pocsolyában jól érzi magát és ráérősen lebeg a víz felszínén. Első ránézésre szürke fajnak a hasi sárgás foltjai adták a nevét. (melyek nem minden esetben vörösek). Az egyik leggyakoribb békafajunk, szinte a legkisebb pocsolyákban is élőhelyet talál. Gyakori ugyan, de nehéz észrevenni, mivel az ember közeledésére azonnal a vízbe veti magát és az iszapba fúrja testét, és utána sokáig nem jön a felszínre.

Vöröshasú unka

A kora nyári erdőszélek egyik legjelentősebb szitakötő felfedezésének az erdei szitakötő bizonyult. Elsőre azt hittem, csak zöldes feketelábú szitakötő, de a későbbi szakértői visszaigazolás megerősítette, hogy az Európa-szerte védett és veszélyeztetett erdei szitakötővel volt szerencsém találkozni.

Erdei szitakötő

Ugyanígy jelentős volt a díszes tarkalepke megjelenése. Bevallom, ha a szakértő ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen elnéztem volna erdei szemeslepkének. Ez a lepkefajta is veszélyeztetett, magyarországi állománya sérülékeny. Remélem, jövőre több példányával is sikerül összeakadnom. A képen elvileg egy hím példány szerepel, a nőstények szárnya díszesebb.

Díszes tarkalepke

Aztán a május hozott egy másik, már ismerős növénnyel való találkozást is. Ami nem volt más, mint a tavaly már Kónynál megtalált konkoly. Ennek a színes, szántóföldi virágnak csupán kis számú állományát sikerült fellelnem, és csak egy lelőhelyen. Fennmaradása kétséges.

Konkoly

Még 2016 tavaszán szemezgettem a 2015-ben fényképezett képeimből, amikor kiderült, hogy az egyiken a védett hosszúlevelű fürtösveronika szerepel. No, több sem kellett, a nyár nagy részén figyeltem a veronikák nyílását és kerestem a "már nem rémlett" lelőhelyet. Persze ott bukkantak fel, ahova nem gondoltam. Ennek ellenére két, egymástól távol eső lelőhelyen sikerült 10-10 példányára bukkannom.

Hosszúlevelű fürtösveronika

Ezek voltak a legjelentősebb felfedezések, de mellettük említést érdemel a hegy és dombvidéki fajnak számító védett barna szemeslepke egy példányának felbukkanása, a szintén dombvidéki élőhelyekre jellemző málna-gyöngyházlepke jelenléte. Védett lepkék közül még a kék övesbagoly és a tölgy-farkincásboglárka, rovarok közül a védett aranypettyes bábrabló és kis hőscincér növelte a természetvédelmi védettség alá eső fajok számát. Megerősítést nyert két lelőhelyről a védett fogasfarkú szöcske jelenléte és menetrendszerűen, nyár végén előbukkantak az imádkozó sáska zöldes/barnás példányai. Más nem védett fajok is felbukkantak, mint az érdekes házmintázatú berki párduc-csiga, a júdásfüle és széngömbgomba,  a hegyi énekeskabóca, növények közül pedig az egérfarkfű és a torzsikaboglárka.
A korábban megtalált védett növények nagy része változatlanul, szép példányszámban virágzott. Ezek közül is volt azonban változás: újra előkerült a tojásdad békakonty; eltűnt, talán lappang a kétlevelű sarkvirág, és újfent virágokat bontott az agárkosbor, csak teljesen más lelőhelyen!
Az idei év számomra mégis a kétéltűek és hüllők miatt emlékezetes. Soha ennyit nem foglalkoztam ezekkel az állatokkal. Tavasszal kecskebéka, nagy tavi béka, majd pettyes gőte, vöröshasú unka, nyáron a kaktuszaim között zöld varangy, szomszédunkban apró vízisikló, kutyasétáltatás közben ráérősen nézegető lábatlan gyík és az elmaradhatatlan fürge gyíkjaink, akik már több éve élnek a sövényeinkben.
Visszagondolva, természeti kutatásaimat illetően elégedett évet zárhatok és csak bízhatom a jövő évi folytatásban.

Melyik lesz a 2017-es év rovara?

2016-os év rovara a mezei tücsök

2016-os év rovara a mezei tücsök volt, mely nálunk gyakori, mindenféle nyílt, napos helyen előforduló, de Nyugat-Európában már veszélyeztetett faj. Nekem idén sikerült először egy olyan példánnyal összefutnom, ami nem menekült el előlem és hagyta, hogy megörökítsem.

Hogy miért is írok most blogbejegyzést a 2017-es év rovarának megválasztásáról? Mert a három jelöltből kettő Bogyoszló környékén is jelen van, a harmadiknak pedig egy hozzá nagyon hasonló kinézetű rokona él. Így képeken is be tudom mutatni a három vetélkedőt!

Lássuk!

1. A fecskefarkú lepke, mely a kedvenc lepkém, ezt csak zárójelben jegyzem meg, azért kapott esélyt, hogy ő legyen az év rovara 2017-ben, mert az egyik legfeltűnőbb, legnagyobb és legismertebb pillangófélénk, melynek élőhelye a környezetszennyezés miatt megritkult. Felénk még előfordul, de ritkán. Évente három-öt példánnyal sikerül csak összefutnom, és mindig egymástól nagyon távol eső helyeken. Pedig tápnövénye, a vadmurok, sárgarépa gyakori! Erdőszéleken vagy rétek felett, de kertekben is felbukkanhat. Évente 2 nemzedéke repül. (saját tapasztalat). Májustól szeptemberig lehet találkozni vele. Eszmei értéke: 10 000 Ft

Fecskefarkú lepke

2. Óriás énekeskabóca, hazánk legnagyobb énekeskabóca faja, 4-5 cm. Amikor rokonát, a képen látható hegyi énekeskabócát megtaláltam, azt hittem, nekem is az óriás énekeskabócával sikerült találkoznom, de szakértői azonosítás után kiderült, ő a hegyi énekeskabóca, ami meglepő módon, nevével ellentétben, nem hegyvidéken, hanem a rábaközi Petlendi-erdő erdőszegélyén került elő. Viszont rokona az óriás énekeskabóca is tölgyesek szegélyén fordul elő, ahol érces szárnycsapkodással hívja fel magára a figyelmet (én is így figyeltem fel a hegyire). A fák nedveit szívogatja, ezért lehet ritkán találkozni vele. Csak a hím énekeskabócák énekelnek. Eszmei értéke: 5 000 Ft

Hegyi énekeskabóca!!! Rokonára lehet szavazni!

3. Nagy szarvasbogár talán a legismertebb bogárfajunk a hétpettyes katica mellett. Ismertségét a hímek két szarvszerű rágójának köszönheti. Magyarország és Európa legnagyobb testű rovarja. Tölgyes erdők jellegzetes lakója. Ez a bogár szintén ritkuló és veszélyeztetett Nyugat-Európában, nálunk még gyakori. Natura 2000 jelölőfaj. Bogyoszló környékén mindkét erdőben találkozni lehet vele, sőt a bogarak nyáron a párzási időben még a faluban is felbukkannak. Volt, hogy a gyümölcsfákon zajlott a párválasztási küzdelem. A hímek ugyanis egy fára másznak fel, ahonnan vetélytársaikat ledobálják. Amelyik a legmagasabbra kerül, a nőstény azzal párzik. A lárvák több évig fejlődnek a talajban, az elhalt gyökereket rágva, így hozzájárulnak az erdő egészségéhez. Eszmei értéke: 10 000 Ft

Nagy szarvasbogár

A titokzatos Petlendi-erdő

A Petlend tavasszal

Hosszúlevelű fürtösveronika

Bogyoszló nyugati határában, az egykori Petlenmajor mellett terül el a kelet-nyugat irányban szélesen elhúzódó Petlendi-erdő. Bár írják Petlennek is, mondják Petlenynek, a régi térképeken pedig Betle-erdő néven szerepel, ebben a bejegyzésben szerepeljen Petlendként.
Az erdő a Csapod környéki nagy kiterjedésű, egybefüggő Nagyerdő keleti nyúlványa, melynek az évszázadok során szinte alig csökkent a területe. Ez a keleti nyúlvány magába foglalja a Babóti-erdőt is. Az erdőt kitevő jelentős tölgy és szilfa, kőris állományból és a tavaszi lágyszárúak jelenlétéből arra lehet következtetni, hogy az erdő keményfás ligeterdő maradvány. A két erdőt (petlendit és a babótit) csak egy képzeletbeli határ választja el egymástól, ezért az egyszerűség kedvéért a babótiban talált értékes növények és állatokat is a petlendivel azonos leírásban kezelem, azaz ebben a blogbejegyzésben.

A Bogyoszlóhoz sokkal közelebb álló, jóval ismertebb és a helyiek által látogatottabb Tölösi-erdővel szemben, ami a falu keleti felén fekszik, a Petlendi-erdő kevésbé ismert és a favágókon, erdészeken kívül kevésbé látogatott is, hiába vezet át rajta turistaút. Talán a látogatottság elhanyagolása az oka, hogy egy kicsit minden bogyoszlói ehhez az erdőhöz titokzatos, sötét és félelmetes képeket társít. Pedig a valóság sokkal színesebb és értékesebb. Íme néhány felfedett titok az erdőről:

Berki szellőrózsa

Bogyoszló két erdeje sokban hasonlít egymásra, de növények tekintetében jelentős különbségek is megmutatkoznak, sőt a különbség még a Petlenden belül is szembeszökő! Míg kora tavasszal a Tölösi-erdő csordultig van odvas keltikével, berki szellőrózsával és orvosi tüdőfűvel, úgy a Petlend nagy részén ezek hiányoznak ill. egyesével fordulnak elő. Viszont ezek hiányát pótolandó itt kéklenek a ligeti csillagvirág-mezők, melyeket a bogláros szellőrózsa sárga virágai tarkítanak, de ez a sárga-kék tavaszi látvány csupán az erdő egy kis részén jelenik meg! Ahogy a hegy és dombvidékekre jellemző húsos som is csak az erdő egy bizonyos részén hoz üde sárga színfoltot a márciusi kopárságba.

Madárfészek békakonty

A tavasz előrehaladtával teret nyer a foltos árvacsalán, mely Bogyoszló más területein igen gyér számban fordul elő, sőt a Tölösön egyáltalán nincs, itt viszont rózsaszínre festi az éledő erdő aljzatát. Ez az első növény, ami az egész erdőben megtalálható. A kopasz toronyszál alig látható fehér virágai is csak ebben az erdőben mutatkoznak meg, szintén csak az erdő egyik részén.

A nyár közeledtével itt nyílik a terebélyes harangvirág, de csak az erdő középső részén, a keleti részében alig, ott inkább a Tölösre is jellemző csalánlevelű harangvirág jelenik meg. Az erdő szélén utat tör magának a pettyegetett lizinka, ami a Tölösön szintén nem fordul elő. Az utak mellett bukkan elő a dárdás csukóka, a szakállas csormolya, a fehér gyíkfű,, a festő rekettye, ezek a növények szintén hiányoznak a Tölösi-erdőből, és a Petlenden belül is csak a nyugati részén fordulnak elő! Sőt, a fák között még a száraz rétekre jellemző üstökös gyöngyike is felüti a fejét, ezt a növény sehol máshol nem találtam meg Bogyoszló mellett!

A Bogyoszló környékén felfedezett orchideák nagy része csak itt, vagy legnagyobb számban itt képviselteti magát. pl.: a csak itt előforduló madárfészek békakonty vagy a kétlevelű sarkvirág (szintén az erdő nyugati részén), valamint ez az erdő nyújt élőhelyet a legnagyobb előfordulású kardos madársisak lelőhelyeknek is.

A Petlend tisztásain nyílik nyáron egy másik védett növény, a hosszúlevelű fürtösveronika (csak az erdő keleti szegletén), a nyugati részen kosborképű és macskafarkú veronikák sokasága váltja fel az előbb említett védett fajt.

Díszes tarkalepke

Rovarok tekintetében a Tölösi-erdővel szembeni legnagyobb eltérése a díszes tarkalepke jelenléte. Ez az erősen megfogyatkozott védett lepke itt is csak kis példányszámban él! Emellett jelentős számban él a védett nagy gyöngyházlepke és a kardoslepke, és felbukkan a nagy tűzlepke is, sőt, sokáig csak az itteni erdő tisztásain bukkantam a barna tűzlepkére, az ezüstös gyöngyházlepkére és a vonalas fehéraraszolóra. Különleges lepkék közé sorolható még a megyében szórványos szilfa-csücsköslepke, régi nevén w-betűs lepke és a szintén ritka előfordulású barna szemeslepke.
Az erdő nyugati felén keresztülfolyó Tardosa-csatorna mellett, pedig sikerült kimutatni a védett díszes légivadász nevű szitakötőfaj jelenlétét.
A bogarak közül a nagy szarvasbogár jelentős állománya, az aranyos bábrabló, a nagy hőscincér és a rezes futrinka jelenléte említendő meg.

Ugyan nem védett, de számomra érdekes volt a nagy testű és különleges megjelenésű hegyi énekeskabóca felbukkanása is.

A hüllők közül az általánosan elterjedtek mellett a legnagyobb érték a rézsikló jelenléte volt.

Hegyi énekeskabóca

Emlősök közül érdekességként megemlítendő a mogyorós pele, ami leginkább hegy- és dombvidékek faja. Én magam még nem találkoztam vele, de a Természetvédelmi Információs Rendszer adatbázisában erre a vidékre van két jelzés is az előfordulására.
A terület nagy, bejárása időjárás-függő, így még számos felderítetlen értéke lehet. A fent bemutatott, csak itt előforduló növény és állatfajok is jelzik, hogy bár erdészeti szempontból erősen kezelt területről van szó, mégis számos értékes fajnak nyújt még otthont.

Bogyoszló mindkét erdeje más-más okokból szép, másért, máskor lehet felkeresni. A Petlend messzebb van, kietlenebb helyen fekszik és túl nagy, hogy könnyen körbe lehessen járni, ezért kicsit mindig megmarad annak a titokzatos erdőnek, amiben az áthatolhatatlan fák sűrűjében különös árnyak surrannak a gyanútlan látogató elől.