2014. június 23., hétfő

Széleslevelű nőszőfű / Epipactis helleborine



Széleslevelű nőszőfű / Epipactis helleborine


A Rábaköz legelterjedtebb nőszőfű-féléje, sőt talán egyetlen faja a családjából. Bár az eddig nem sikerült más nőszőfű fajokat felfedeznem, ez az egyetlen faj a legtöbb erdős területen megtalálható, több ezres példányszámban megtalálható, mégis alig észrevehetően nőnek a magas növényzet rejtekében. 

Frissen telepített erdőkben vagy árnyékos erdőkben, ahol az aljzatot nem borítja más növény, könnyű rálelni. Jelenlétükre azért is nehéz rábukkanni, mert olyan helyeken is szívesen nő, aminek a megközelítése akadályozott a bozótos, ágtöredékes, csipkebogyó-ágas helyek miatt. Van, hogy fatöveknél több tíz növény él, de csak a nyári kaszálások után bukkannak elő a lenyírt magas kórók árnyékából. A virágzás után, a még zöldellő leveles növényszárak kora őszig láthatóak.
A növény magassága eltérő, van, hogy alig több, mint 10 cm, más erősebb példányai fél méternél is magasabb szárakat képesek növeszteni. Magasságát mind az életkora, mind a környezete befolyásolja. Zavartalan, értsd: más növény által nem használt területen, a legnagyobbak a virágszárai, és a legdúsabbak a virágzatai. A növény a tavaszi fagyok elmúltával, május vége felé kezd előbukkanni. A fiatal hajtásokon megjelenő bókoló virágszár folyamatosan kiegyenesedik és megkezdődik a virágok nyílása.

Csoportokat fejleszthet. 

Virágzásának elmaradásáért a vadkár okolható, részben. Személyes tapasztalat, hogy az egyik feltöltött képemen szereplő csoportot többször felkerestem, már kezdett kiegyenesedni a virágszár, látszódtak a leendő virágok, amikor a következő felkeresésemkor észrevettem, hogy a virágszárat lerágták. Másik állati kártevőik a levéltetvek. 
A virágok aprók, mindössze centis nagyságúak, távolról szinte észre sem venni, hogy a növény virágzik (sőt! azt sem, hogy virágzó növény van a közelben!), mert a virágok lefelé állnak. Közelről látni, hogy a kis virágok nagyon hasonlítanak az áruházakban kapható lepkeorchidea virágaira.

Virágzásának idejét július elejére teszik, de idén, a többi orchideához hasonlóan ez a faj is korábban bontott szirmokat. A széleslevelű nőszőfű virágainak színe változatos, a hagyományos fehéres-rózsaszín mellett, élénk rózsaszín és hófehér is előfordulhat.
A végére pedig egy kis érdekesség: az orchideákról úgy írják, hogy vegyszerezett területeken nem jelennek meg. Én egy olyan lelőhelyre bukkantam, ahol kb. 10 fő nőtt, egy nagy nyárfa alatt, mezőgazdasági út mellett,  mögötte, úgy egy méterre búzamező, amit tavasszal gyomirtóznak és egyéb vegyszerekkel kezelnek a kalászok éréséig, mellette az út mellett, pedig akácok nőnek, amik alatt köztudottan alig él meg bármilyen növény. Így egy kis szigetre leltem, és amíg ez a nyárfa él, addig az ott élőhelyet talált széleslevelű nőszőfüvek menedéket lelnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szitakötős hónap

Mivel az utóbbi időben több szitakötőt fényképeztem, mint lepkét (náluk most van a nyári generációváltás és hamarosan megjelennek a nyári-...