Ez történt 2018-ban

Januári tavasz

Immáron negyedik éve, hogy el tudom készíteni az elmúlt évben történt természeti események összefoglalóját. És ebben az évben is akadt néhány emlékezetes esemény, amit sikerült lencsevégre kapnom. Kezdjük a legelején.
Az új év tavaszias idővel köszöntött ránk. A január elején tapasztalt 10 fokos enyhülés alatt már-már a kabátot is el lehetett hagyni, s a természet is mintha ráerősített volna a csalóka időre: nyíltak a százszorszépek, pitypangok és a meleg napfény hatására előbújt néhány rovar is, mint a katicabogár.

Megkésve, de lecsapott a tél

Aztán a hónap közepe táján már hűlni kezdett, ami egy februári hideghullámban csúcsosodott ki. Hó, fagy, dermesztő hideg, s ez a tomboló tél egészen márciusig eltartott. Fagy uralta az erdőt, a réteket, akkor, amikor más években már virágszőnyeg kúszott a fák alatt. Végül a telet egy röpke áprilisi tavasz száműzte, ezt a röpke tavaszt viszont a korán berobbant nyári meleg. Szó szerint két hét alatt a télikabátot felcserélhettük a rövidnadrággal. A természet is meglódult. Gyors iramban, szinte kapkodva levirágzott az összes kora tavaszi virág, majd április végére azok a növények is túljutottak a virágzásukon, amelyeknek épp ekkor lett volna a virágzási időszakuk. Ezután pedig júliusig beállt egy kiegyensúlyozott, csapadékban sem szegény, nyárias meleg.

Végre előkerült, kis Apolló-lepke

A hirtelen jó idő hatására rengeteg új rovar bukkant elő. Az időjárásnak is köszönhetően több eddig kevés adattal rögzített lepkét sikerült megfigyelnem. Tömeges volt a szilva-csücsköslepke repülése, több helyen rábukkantam a kis fehérsávoslepkére, idén sikerült egyszerre három kardoslepkét látnom, ahogy kergetőztek. De előkerült a ragyás és ligeti futrinka is és mellettük számos új rovarfaj is.

Sárgalábú folyami-szitakötő

Idén sikerült először kimutatnom Bogyoszló környékéről a réti és a közönséges tarkalepkét, előkerült a kökény-csücsköslepke, de az egyik legnagyobb lepkeesemény egy régen várt pillangónak a felbukkanása volt. Kitartó, a pillangókra jellemző könnyed szárnycsapásokkal libegett el mellettem a kis Apolló-lepke hím példánya egy kora májusi napon. Ezzel mind a négy hazánkban előforduló pillangófajt sikerült megtalálnom Bogyoszló környékén.

Darázslepke

A 2018-as év legnagyobb tömeges repülését a nagy gyöngyházlepkék produkálták Hihetetlen mennyiségben lehetett velük találkozni az erdők szélén, és ez az esemény az egész országban észlelhető volt. Áprilisban hozzájuk hasonlóan nagyobb tömegben érkeztek vissza a bogáncslepkék is.
Új fajként májusban találkoztam először a darázsszitkárral, más néven darázslepkével is. Szitakötőknél a sárgalábú folyami szitakötőt, a bogaraknál a pézsmacincért emelem még ki. Idén sikerült megfigyelnem a fecskefarkú lepke kifejlődését, pillangó projekt-re kattintva megtekinthetitek a kikelés dokumentált folyamatát.
Nyár derekán, az addig elviselhető és csapadékos meleg átcsapott kánikulává és ezzel visszafogta a kedvemet az erdők, rétek felkeresésétől. De az ősz beköszöntéig a természet még mindig tartogatott látnivalókat. Például a második legnagyobb lepkeeseményt, amire szintén régóta vártam. A virágzó kornistárnicsok egy eldugott csoportjánál végre (!!!) rátaláltam a szürkés hangyaboglárka petéire. Sajnos, a kifejlett lepkéhez nem volt szerencsém, de kell valami a jövő évi összefoglalóba is. A kornistárnicsról, ami a szürkés hangyaboglárka tápnövénye és az idei év vadvirága volt egy kis összefoglalót is készítettem.

Szürkés hangyaboglákra peték

Az emlősök közül a ritkán észlelhető, óvatos mozgású, fokozottan védett vadmacska került elő.
Hogy a hüllők és kétéltűek osztálya se maradjon ki, idén az udvarunkban betottyant egy érdeklődő barna varangy. A kifejlett nőstény tenyérnyi méretével az egyik legnagyobb hazai békafajunk. A hüllők és kétéltűek többi fajáról bővebben itt olvashattok.
További újdonság, hogy augusztusban sikerült a védett gombák listáját kiegészítenem a csoportos csiperkével, az óriás bocskosogombával és az olaszgombával.

Sáfrányszínű kéneslepke

Aztán beköszöntött a hosszú, meleg ősz. A tartós vénasszonyok nyara ismét elénk tárta az ősz festői szépségét és mikor már nem számítottam semmi újra, október utolsó napjaiban felbukkant a felénk ritkán kimutatható csőröslepke, novemberben pedig nyitott szárnyakkal sikerült lefényképeznem mindhárom felénk előforduló kéneslepke fajt. Ez az ősz kivételes volt abból a szempontból, hogy az első hajnali fagyokra egészen november 17-ig várni kellett. Csak remélni merem, hogy ez az elhúzódó, szúnyogoktól sem mentes ősz új fajok felbukkanását eredményezi a Rábaközben, talán a csőröslepke előkerülése is ezt jelzi.

A korábbi éves összefoglalókat az évszámokra kattintva megtekinthetitek. 2015, 2016, 2017
Remélem, jövőre, a 2019-es év is tartogat még számos bemutatni való újdonságot, új arcot a természet kimeríthetetlen tarsolyából, innen Bogyoszlóról.